világ Archívum - 64 / 71 oldal

Küzdeni kell

Küzdeni kell az egész élet folyamán mindvégig,

és nem lehet soha hátradőlve várni a jobbra,

hisz a gonosz dolgokat folyton ismétlik.

Addig folytatják a sötét erők a gyilkos tervüket,

míg örökre eltiporják a szabadság maradékát,

s amíg az emberek elveszítik a lelküket.

Amíg végre létrejön az általuk oly vágyott világ,

s csupán ragszolgák élnek majd rajtuk kívül,

és erről semmikor nem is lehetnek viták.

Küzdeni kell az életben maradásért és a jogokért,

aki élni szeretne, annak harcolnia muszáj lesz,

s nem szabad sorba állni újabb pofonért.

Volt egykor valaha

Volt egykor valaha egy jobb világ, s egy szebb élet,

ahol még biztonságban élhettek az emberek,

s melyben nem rettegett a sok lélek.

Nyugalmasabbak voltak a napok, nem kellett félni,

s barátságosabban teltek a percek és az órák,

folyvást biztonságban lehetett élni.

Nem utálták egymást annyira, ahogyan ma ez divat,

összejártak bulizni, szórakozni és kirándulni,

s nem égették fel maguk után a hidat.

Megértették egymást és segítették, amiben lehetett,

közös programokat, vetélkedőket szerveztek,

és sokkalta őszintébb volt a szeretet.

Volt egykor valaha egy emberibb, s élhetőbb közeg,

összetartóbbak voltak a családok és a barátok,

s azt remélték, ennél csak jobb jöhet.

Oly sok a rossz

Oly sok a rossz a világban, oly sok a gonosz,

s annyira sok a szenvedés és a kínlódás,

amit a szörnyű hőség tovább fokoz.

Olyannyira nagy a keserűség, jókora a bánat,

számtalan a csalódás, s a meg nem értés,

és bizony mindez nagyon is fájhat.

Hihetetlen a hiszékenység, s jókora a félelem,

rekordokat dönt az egymás ellen fordulás,

és ezt az ép elme felfogni képtelen.

Értelmetlen a viszály, az ostobaság határtalan,

a tudatlanság nagyon sok gondot okozhat,

s a valódi érvek igazsága hatástalan.

Oly sok a rossz a világban, pedig lehetni béke,

és lehetne megértés, szeretet, s nyugalom,

ha az értelem nem nézne folyton félre.

Hamis szavak

Hamis szavak és hazug bérencek aljas szólamai,

ezek uralják mostanában az egész világot,

s a szenvedő emberek fájó sóhajai.

Semmi nem az, aminek látszik és aminek hiszik,

teljesen más a valóság, amit a sötét árnyal,

s míg rettegnek, a tervet valóra viszik.

Halálba fullad az igazság, mert folyton tiporják,

s miközben rengetegen kínzóan sínylődnek,

a színfalak mögött folynak a tivornyák.

Hamis szavak, kábulatot okozó ígéretek tömege,

megtévesztettek, s becsapottak hiszékenyei,

támad nemsokára a gonosz serege.

Szabadon élve

Szabadon élve sokkalta szebb a világ, s az élet,

szárnyalhat a szív, a vágyak visszatérnek,

s megnyugodhat a sok csóró lélek.

Teljesen másképp virrad fel az új remény napja,

selymesebben simogat, cirógat a zord szél,

s a Nap fényét a legszegényebb is kapja.

Békésebbek a viták, s megértőbbek az emberek,

befogadóbbak egymás szeszélyei iránt is,

s úgy érzik a lehetőség most rengeteg.

Nincs feszültség, s nincsenek rémületes percek,

a tétovázás immár ködként párolog el tova,

és a szeretet tüze újfent izzóan serceg.

Szabadon élve felsejlik a múlt, s jövő homálya,

ím senki nem akarhat zsarnokságot többé,

s a gonosz megtérhet a pokoli honába.

Amíg élünk

Amíg élünk, van lehetőségünk korrigálni dolgokat,

van esélyünk jobbá tenni a rosszat, a hibákat,

s akad alkalmunk tenni valami fontosat.

Addig nem nyugodhat a lelkünk, míg valami bántja,

s nem pihenhetünk a karosszékben hátradőlve,

hisz az eszünk folyvást a legjobbat vágyja.

A szívünk azt sugallja, hogy soha nem adhatjuk fel,

és legyen bármilyen nehézség, vagy tragédia,

tudjuk, hogy a végéig küzdenünk kell.

Amíg élünk, ki vagyunk szolgáltatva eme világnak,

az érzéseink gyakorta másra, s jobbra vágynak,

nem adhatunk esélyt sohasem hibáknak.

Ha visszatérnének

Ha visszatérnének elhunyt szeretteink e világra,

megrökönyödve néznének mindenfelé körbe,

s inkább visszafeküdnének a sírba, de hiába.

A visszaút lehetősége örökre bezáródna előttük,

itt ragadnának a gondok, s a bajok közepette,

ám maradna egy nem szokványos előnyük.

Őket bizony nem tudnák elpusztítani újra, ismét,

nem hatna rájuk semmiféle praktika, s méreg,

bár nem tetszene nekik ez az újfajta ittlét.

Szomorúan látnák, mit is tesznek az emberekkel,

és miképpen tartják félelemben az utódaikat,

s manipulálnak zsarolással, fegyverekkel.

Ha visszatérnének, elhoznák az igazság lángját,

halhatatlanként harcolnának, velünk karöltve,

amíg a bűnösökből nem raknának máglyát.

A Gonoszok Szövetsége

A Gonoszok Szövetsége a világ urának hiszi magát,

s mindent meg is tesz érte, hogy láthatatlanként,

a bérencein keresztül hallassa a szavát.

Évszázadok óta forralják fekete üstjeikben a mérget,

a kotyvalékuk igen hatásos, s szörnyen pusztító,

ki lehet vele irtani a legszívósabb férget.

Eme bűzös, gyilkos folyadékkal akarják elérni a célt,

s átvenni a maradék élővilágon a teljes hatalmat,

mielőtt a végtelen órája elüti majd a délt.

Meglehetősen könnyű a dolguk, túl sok a hiszékeny,

rengeteg a megtéveszthető, s a félelemben tartott,

legyenek azok a városokban, vagy vidéken.

A kísérlethez nem is kívánhatnának jobb alanyokat,

mint akik önként lemondanak minden jogukról,

s áhítattal magukba fogadják az anyagukat.

A Gonoszok Szövetsége igényt tart az egész világra,

hiszik, az nekik jogosan jár, ez nem lehet kérdés,

s alkalmat sem adnak tisztességes vitákra.

A túlzott önhittségük, önteltségük nem ismer határt,

ám mikor fellobban az igazság tüzének a lángja,

bizony mind meg fogják ismerni a halált.

Volt valaha

Volt valaha egy hatalmasra növekedett folyó,

szelíd hullámokkal hömpölygős, s életet adó.

A messzi keletről indult el a nyugati táj felé,

hosszú útján több, kis ér is csatlakozott belé.

Megvívta küzdelmeit a rideg, nehéz tereppel,

s túljutott rajta egyszer és újra, s nemegyszer.

Végül a csodás, zöld mezőn lassított, megállt,

és a további vándorlástól e szép helyen elállt.

Vizével éltette új otthona valamennyi lényét,

s mindennap kivette a fejlődésükből a részét.

E békés világot megtámadta a sötét szutyok,

mely a rejtett repedésekből állandóan zubog.

Ocsmány, bűzölgő mérge terjedt a folyóban,

láthatóvá lett, e förtelem nem lesz fogyóban.

Megosztotta az eddig sima, nyugalmas vizet,

az zavaros lett, háborgó és pusztítással fizet.

Volt valaha egy különleges folyó, erős, tiszta,

s minden molekulája azt az időt vágyja vissza.

Ha megosztottságán a víztömeg úrrá tud lenni,

elmossa a szutykot, aztán nem zavarja semmi.

A szeretet melege

A szeretet melege szorosan átölelhet és simogat,

magához békésen, s nyugalommal telve hívogat.

Végigsimítja a fáradt, fakó, meggyötört arcokat,

s egy kis időre csitítja a lelkekben dúló harcokat.

Újfent megdobogtatja a félelemmel telt szíveket,

s színesebbé varázsolja a rég megfakult színeket.

Boldogságot csempész a nehéz, fárasztó napokba,

s visszahozza az életkedvet a kicsikbe, nagyokba.

A szeretet melege szebbé teszi a múltat, s a jelent,

ha minden jól megy, elviselhetőbb világot teremt.

Felül kerekedhet a gonoszok, s gyilkosok hidegén,

és leszámol majd a sötétséggel az új tavasz idején.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31