Címke: világ

Remény

Remény. Oly nélkülözhetetlen, s éltető lehet,

mikor egyik csapás a másik után sújt reánk,

az ember a kegyetlenség ellen keveset tehet,

hiszen a sötétség ármánya önmagához leránt.



Egész életünk szakadatlan küzdelmek sora,

megnyugodni, s megpihenni, nincs idő soha.

Mindenkinek megvan a terve, álma, s vágya,

melyek teljesülése után újabb örömre várna.



A sors azonban újra, ismét nehéz akadályt állít,

a felhőtlen boldogságból vajmi keveset szállít.

Az élet küzdőterén gyilkos, szakadatlan a harc,

mi az egyiknek öröm lehet, az a másiknak sarc.



Ez így volt és így is lesz, mert a világ kemény,

egyetlen dolog van mely éltetni tud, a remény.

Azt elveszíteni soha és semmikor nem szabad,

ugyanis nélküle valóban semmink nem marad.

phoenix, bird, fire

Közöny

Közöny. Feszít a világban,

önmaga képét úgy imádja,

büszkén hőzöng a vitákban,

a problémák sorát csinálja.

 

Szürke hétköznapok alant,

kimerítő, s fárasztó napok,

az élet látszólag egy kaland,

tömegével jönnek a bajok.

 

Egyre szűkül a világ zsákja,

fásultsággal telítődik a hely,

mások életét sohasem szánja,

s nyugalmat a béke nem lel.

 

A Közöny magas szinten áll,

flegmán az arcunkba röhög,

mindig újabb áldozatra vár,

entitáskánt fölöttünk hörög.

 

Nem érdekli semmi és senki,

mindegy az mi, miből készül,

állandóan a hazugságait zengi,

tőle mi elpusztulhatunk végül.

 

Elhomályosítja a valós igazt,

s félrefordítja az ember fejét,

hazugságokkal nyújt vigaszt,

s tőle senki nem leli a helyét.

people, bored, sweet

Igazi szeretet

Igazi szeretet nélkül más lesz a világ,

szomorúan bontja szirmait sok virág.

Egész életünk sora gondokkal telített,

nincs olyan, aki semmit nem veszített.



Érzelmek vihara, zűrzavaros vágyak,

elfojtott szerelmek, s rég kihűlt ágyak.

Az igazi szeretet megismer, s elfogad,

az idők végéig színtisztán megmarad.

letoltes 7

Meg nem értés

Nem érti egymást az ember,

háborogva dúl, mint a tenger.

Nem érti a szülő a gyerekét,

visszafordítaná az idő kerekét.



Egy gyerek sem érti a szüleit,

szavukra nem mozdítja a füleit.

Nem igazán érti az idős a fiatalt,

pedig együtt arathatnak diadalt.



Nem érti meg a fiatal az időset,

holott karöltve alkothatnak ütőset.

Nem értik meg a férfiak a nőket,

csupán találgatva ajnározzák őket.



A nők sem értik meg a férfi nemet,

a veszekedés, vita jóra sosem vezet.

A másikat soha nem érti meg senki,

okoskodva próbálnak valamit tenni.



Közben a világ a vég felé rohan,

bizony ezt nem ismerik fel sokan.

Ha a meg nem értés táptalajra talál,

útját nem állhatja más, csak a halál.

parterapia veszekedes utan

Kik már elhunytak

Kik már elhunytak, békében pihennek,

nem élték meg azt, ami zajlik,

senkit nem figyelnek.

 

Leélték az életüket, volt bármily nehéz,

megküzdöttek a sorssal naponta,

a múlté immár az egész.

 

Nem foghatják fel, hová süllyedt a világ,

hogyan tették pokollá az édent,

az alantas érdekek, s viták.

 

Hogyan vált hatalommá a sötétség maga,

eluralkodva a gondolatokon, elmén,

s hogyan halkult a nép szava.

 

Hogyan áradt az agymosás zúgó folyama,

miképpen nőt az ostobák száma,

s a részvények hozama.

 

Nem fogják megtudni a rokonaik sorsát

és nem ölelhetik magukhoz őket,

nem segíthetik más dolgát.

 

Nem lesznek becsapva hazugságok által,

nem fognak hitegetettekké válni,

nem tiporják őket lábbal.

 

Nem veszik el a szabadságuk maradékát,

s nem fenyegetik, zsarolják őket,

árasztva a gonosz hozadékát.

 

Nem lesznek beoltva a csinált vírus ellen,

nem módosíthatják a DNS-üket,

s nem állhatnak ellen.

 

Egykori álmaikat magukkal vitték a sírba,

ott nyugodnak az idők végezetéig,

s nem merülnek a kínba.

 

Kik már elhunytak, az emlékezet részei,

múló árnyak csupán az időben,

s nem kell őket félteni.

graveyard, headstone, cemetery

A sötétség kora

A sötétség kora reánk települ,

a vég elől senki nem menekül.

Manapság gonosz idők járnak,

sötét árnyak lelkünkbe vájnak.

 

Folytonosan félelmet keltenek,

a dolgok egy irányba lejtenek.

Vírusként növekszik a rettegés,

állandósult a hazugság, tettetés.

 

Zsarolják, s fenyegetik a népet,

jó testvérek közzé vernek éket.

Szétforgácsolnak sok családot,

s előkészítik a halotti palástot.

 

Eme világon túl sok az ember,

s jókora részük többé nem kell.

A homály háttere felfedi magát,

elhallgattatja az értelem szavát.

 

A hatalomért bármire képesek,

a világ minden pénzére éhesek.

Leigáznák a Napot és a Holdat,

aki élve marad, chipet hordhat.

 

Ez maradna az utókorra végleg,

a szabadság létezhetne, névleg.

Gyermekek, s unokák sírhatnak,

amiért ily örökséggel bírhatnak.

 

A remény biz haláltusáját vívja,

az igazságot a mélyből előhívja.

Kettejükre véres küzdelem vár,

addig, míg a sötétség kora lejár.

wood, forest, light

Jó a világ?

Jó a világ, amelyben rengeteg a szegény,

s melyben elhal a legcsekélyebb remény,

ahol sorsok szállnak a tömény semmibe,

igaz embereket nem vesznek semmibe?



Amelyben a gazdag réteg javakban dúskál,

a becsületes ember csupán lefelé csúszkál,

az igazságtalanság mindig titkolja a valót,

a hitványság folyton jutalmazza a csalót?



A szeretet haraggá és izzó gyűlöletté válik,

az élet a rászorultakkal kegyetlenül bánik,

ahol érzelmek múlnak el semmivé válva,

csupán a legerősebbek maradhatnak állva?



Hol családok mennek a végletekig tönkre,

mikor már nincs pénz egy kiszáradt rönkre,

chemtraillel permetezik a még élő világot,

könnyedén eltaposva a megmaradt virágot?



Meg nem értés kíséri a nap minden percét,

a védtelenekre hárítják az emberiség terhét,

bemocskolják a kristálytiszta vizű patakot,

egymásra dobálva a legmocskosabb salakot?



Túlszaporodják az egyre szűkebbé váló teret,

a kegyetlenség a legvégső pusztuláshoz vezet?

Nos jó a világ? Döntse el mindenki magában!

Amennyiben van rá ideje számtalan bajában!

nature, outdoors, plant

Bábok világa

Bábok világa köszönt reánk,

mielőtt felhajtanánk a teánk.

Sebes vizű agymosó folyam,

már bólogatnak is tőle sokan.

 

Bábok világa köszönt reánk,

s a sötétség magához leránt.

Alant és felül kavarog a por,

egyre nő a pokolba menő sor.

 

Bábok világa köszönt reánk,

megfertőz férfit, fiút, leányt.

Terjed a homály, a hazug szó,

a bábmestereknek ez igen jó.

 

Bábok világa köszönt reánk,

a gonosz több bőrt is lehánt.

Menekülni ez elől még lehet,

ha ébred a bábnak való sereg.

puppet, puppet shop, toy

A Stressz

Vidáman éli világát a Stressz,

büszkén feszül rajta a dressz.

A felírat rajta magáért beszél,

gazdája biz soha nem henyél.

 

Jelen van nappal, este, reggel,

s mikor megcsörren a vekker.

Jöttével a nyugalomnak vége,

hisz ez a célja, alapjából véve.

 

Pusztítja az idegeket, az elmét,

bemutatja a ne hagyd élni elvét.

Előbb-utóbb mindenkire rátalál,

színpad nélkül is Ő a tánctanár.

 

A legerősebbet is padlóra küldi,

egy helyben sokat nem tud ülni.

Folytonosan új áldozatát keresi,

hamar kikészít bárkit, ha teheti.

 

Neki nem számít nő, vagy férfi,

az idegeit tőle valamennyi félti.

A gyermekeket sem igen szánja,

ha árt nekik, cseppet sem bánja.

 

Boldogan szárnyal szerteszéjjel,

s vígan leszámol a szenvedéllyel.

Nem érdekli a pénz, s a hatalom,

számára a téboly egyféle jutalom.

 

A Stressz biz soha nem nyugszik,

Őt érezve még a néma is csuklik.

Olykor-olykor pihenget csöppet,

másnap aztán új ajtókon csönget.

model, dark, vintage

A változás örök

Folyamatos változás az életünk,
ahogyan változnak az évszakok,
biz sokszor van is mitől félnünk,
néha reánk virradnak szép napok.

Az élet küzdőterén folyik a harc,
mindannyian a részesei vagyunk,
bárkit megtörhet a kemény sarc,
mégsem mindegy, hogy magunk
után milyen nyomokat hagyunk.

Tetteink, önmagunkért beszélnek,
jó, vagy rossz hírünk fennmarad,
unokáink rólunk sokat mesélnek,
közben a világ csakis előre halad.

mountains, alps, meadow