Saját alkotásaim
Az ősz varázslatos szépsége megnyugtatja az embert,
a színes falevelek, az érett bogyók és a békesség,
szebbé teszik mind az estét, mind a reggelt.
Az ősz varázslatos szépsége megsimogatja a lelkeket,
a Nap aranyló sugarai feltöltenek boldogsággal,
és megvidámítják a szomorkás perceket.
Mindenkire ráfér egy csodás nap, a nehéz időkben,
amely kikapcsolja a testét és a lelkét úgy szint,
s ez az érzés nem lehet kérdés, időtlen.
Mindenkire ráfér egy csodás nap, amelytől ragyog,
amely megszépítheti az életét és erőt is adhat,
reményt tud kelteni, méghozzá nagyot.
Ropog a tűz a csillagos ég alatt, a Hold mosolyog,
a család tagjai mind megérkeztek rendben,
és a füst, szép lassan felfelé gomolyog.
Előkészítve a szalonna, a kolbászok és a nyársak,
a paradicsomok, paprikák, no meg a hagymák,
a jelenlévők egy kis sütögetésre vágytak.
Vidáman teltek az órák, előkerült a pálinka, a bor,
üdítőből és sörből sem volt hiány, akadt bőven,
közben hangulatos csevegésre került a sor.
Eljött a pillanat, a kész harapnivaló a tányérokon,
miközben az enyhe nyári szellő fújta a parazsat,
senki nem mondta, enni nem szándékozom.
Ropog a tűz a csillagos ég alatt, kacsintott az este,
a csapat jól érezte magát, erre vártak igen rég,
s jóllakva, az alvás ideje sem került messze.
A sötétség mindig is gyűlölte a fényt, a halálát akarta,
nem bírta elviselni a jótékony hatásait sohasem,
és minden tudása, tette, bántotta, zavarta.
Zavarta, hogy az emberek szerették és nagyon várták,
hiszen általa lettek boldogabbak, s vidámabbak,
sőt, azt is fájlalta, ha felkapcsolták a lámpát.
A fény jelképezi az értelmet, a reményt meg az esélyt,
szeretettel tölti fel a lelkeket, megnyugvást adhat,
s igyekszik elhárítani az ármányt, a veszélyt.
A sötétség mindig is gyűlölte a fényt és gyűlölni fogja,
nem bírja elviselni a ragyogását, s az éltető erejét,
ezen okból önmaga lesz, saját maga foglya.
Madárének hangja száll a széllel a távolba, messze,
ezek a csilingelő dallamok bejárják a vidéket,
és hallhatóak minden reggel, no meg este.
Madárének hangja száll a széllel, nagyon vidáman,
változatos hangon hívják párjukat a madarak,
s boldogan élik az életüket, eme világban.
Éled a természet és éled a remény, a lélek pedig örül,
napfény tükröződik a tavakban, a folyók vizén,
s a szomorúságon a vidámság kerül felül.
Éled a természet és éled a remény, élednek az álmok,
új élet sarjad mindenfelé, táncolnak a vágyak,
s fellobbannak a szívek mélyén a lángok.
Csupa vidám dolog szórakoztat minket a televízióban,
balesetek, bűnesetek, háború, némi erőszak,
s van részünk bőven, szépben, jóban.
Reklámok színesítik a napokat és cirógatják a lelkünk,
minden, ami belefér, pelenka, intim betétek,
autók, sörök, s ezekkel csak nyertünk.
Boldogan bámuljuk a képernyőt, mely visszanéz ránk,
sőt, szinte már beleszögez a fotelba a látvány,
s néha észrevétlen, tátva marad a szánk.
Csupa vidám dolog szórakoztat minket éjjel és nappal,
alkalomadtán kiosonunk a konyhába eszegetni,
ám nemsokára visszatérünk, teli hassal.
Ha ép a lélek, a test is sokkal jobban érzi magát,
sokkalta vidámabb és boldogabb az ember,
a sors pedig nehezebben látja el a baját.
Ha ép a lélek, akkor az élet sem olyan szomorú,
szebben ragyognak a csillagok éjszakánként,
és a Hold kerek arca, szélesebb mosolyú.
Mikulás napján felragyognak a gyermeki szemek,
a várakozás percei dobogtatják a kis szíveket,
s ez az este, számukra csakis boldog lehet.
Mikulás napján a szeretet csomagjai útra kelnek,
s mind megtalálják a helyüket a cipőcskékben,
az öröm és a vidámság új értelmet nyernek.
Barátokkal találkozni, minden alkalommal jó érzés,
boldogítja a szívet és megmelengeti a lelket,
s mindez szép emlék lesz, ez nem kérdés.
Barátokkal találkozni örömteli, bármikor is legyen,
főképpen, ha valamilyen kellemes az apropó,
egy ismert, s amúgy is megszokott helyen.
