sötétség Archívum - 21 / 28 oldal

Hol van az igazság?

Hol van az igazság, a sötétség mélyén,

annak is a legeslegeldugottabb szélén?

Hogyan süllyedhetett ennyire silánnyá,

s miként alakult át nullává, zsivánnyá?

Miféle utat járhatott be, amíg ide került,

és amíg a harcossága, a becsülete leült?

Újabban miként bírja elviselni önmagát,

és miképpen képes elárulni a földanyát?

Ennyire könnyen meg lehetett vásárolni,

és a tisztességén a becsületén átgázolni?

Netán semmitmondó, gyáva semmi lett,

mit alátámaszthat mostanság annyi tett?

Hol van az igazság, s létezett egyáltalán,

mielőtt berogyott a korrupció bejáratán?

A hajdani fénye megkopott, s megfakult,

mára a valóság iránt teljesen megvakult?

A szakadék szélén állva

A szakadék szélén állva és a mélybe lenézve,

oly sokaknak eszébe nem jutna az igazság,

milyen végzetesen kerültek veszélybe.

A meredély pereménél semerre nincs tovább,

kavicsok zuhannak lefelé a sötét semmibe,

itt már nincs visszaút, s nincs odább.

Egymást tipró emberek, akiket ural a félelem,

őrjöngve lökdösik lefelé az útjukba esőket,

s nem érzik, hogy ostobaságuk végtelen.

Érzéseiket elnyomva, feláldozva mindenüket,

megtagadva az értelmet, a tudást, s a hitet,

biz rettegve megtagadják az istenüket.

A sötétség parancsára, s annak a hívó szavára,

engedelmesen fejest ugranak a végzetükbe,

fel sem készülve a gyötrelmes halálra.

A szakadék szélén állva lassan megáll az idő,

s ha nem állnak ellen a gonosznak gyorsan,

nem marad más, csupán koromsötét jövő.

Mikor ébred a tudat?

Mikor ébred a tudat, amikor már késő végleg,

és amikorra a mélységes álomból felriad,

körülötte az értelem falai égnek?

Mikorra már teljesen tehetetlenné válva retteg,

s esélye sem lesz visszafordítani a véget,

és csak bánja, miért maradt veszteg?

Mikor ébred a tudat, vagy ébred-e egyáltalán,

az utolsó pillanatban rádöbben a hibáira,

amint belép a gonosz sötét bejáratán?

Fenyegetésből és zsarolásból

Fenyegetésből és zsarolásból állnak mostanság a napok,

ennek a borzalomnak szinte mindenki ki van téve,

s a következményét viselik a kicsik, s a nagyok.

Ijesztgetés, rémítgetés tölti be az életünk minden percét,

s nem lehet nyugodtan dolgozni, tanulni, szórakozni,

a bábok bármi áron végrehajtanák a gonosz tervét.

Nekik nem számít más, csak a pénz és a hatalom deleje,

a fizetett bérencek hosszú sora, a hazug médiaterror,

mindezek a sötétség igazi, gyilkos, s aljas ereje.

Fenyegetésből és zsarolásból készül számunkra a halál,

s nem mondanak le arról, hogy eltöröljék a létünket,

és győzni fognak, ha a fény új erőre nem talál.

Van egy zug

Van egy zug a Földön, melyet erős sötét ural,

a területén nem mer felkelni a Nap sem,

a levegője, s a hangulata igen cudar.

Más vidékeken lassan eljön a pirkadás ideje,

kezd világosodni a homályzóna mélyén,

ám e zugban kitart a gonosz hidege.

Az ott lakók szemén erős és vastag a hályog,

nem látnak el az orruk végéig sem soha,

s felettük dögre leső varjúhad károg.

Szomorúan, rettegésben és félelemben élnek,

engedelmesen tömik magukba a mérget,

s ajkukat nem hagyja el vidám ének.

Van egy zug, amelyben elhalhat az élet ereje,

és kihunyhat a lelkekből a maradék tűz is,

ha fel nem kél az elnyomottak serege.

Viharfelhők gyűlnek

Viharfelhők gyűlnek ismét, erősek, s nagyobbak,

itt van az ősz, hamarosan lesújtanak a világra,

s nem maradnak utánuk, csak halottak.

Mindenfelé a tetemek jelzik majd a viharok útját,

szétvert életek, szétrombolt házak és kertek,

s a rombolás eltakaríthatja a világ múltját.

Múlt nélkül a jelen sem ugyanaz, s jövő nem lesz,

örök sötétségbe borulhat ez a gyönyörű Föld,

ha a megmaradt élet ez ellen nem tesz.

Viharfelhők gyűlnek, a háttérből fúj a halál szele,

vannak azonban még menedékhelyek néhol,

amelyek egy kis reménnyel vannak tele.

A Gonosz arca

A Gonosz arca manipulatív, mimikája igen ügyes,

legtöbbször oly kedvesnek, s bájosnak tűnik,

mindenki ezt látja, aki nem szemfüles.

A helyzettől függően gyakran változik a kinézete,

rengeteg maszkot használ, mások arcmásait,

s emiatt hatásosabb a sötétség igézete.

Mindig az alkalomhoz, s a célhoz igazítja az arcát,

igyekszik minél több embert bűvkörébe vonni,

és sunyin, a háttérből irányítja a harcát.

A tekintete hipnotikus, s megosztottságot gerjeszt,

a pólusain keresztül gyilkos mérget választ ki,

melynek a megsimítása is halált terjeszt.

A Gonosz valódi arcát csupán hű szolgái láthatják,

s mikor szörnyű tetteiken gőgösen mosolyog,

tudják, hogy a jutalmukat megkapják.

A Pokol felé tart

A Pokol felé tart a vonat sötét lelkekkel,

mindegyikük tele volt gonosz tervekkel.

Amíg robog, mindenhonnan gyűjti őket,

a lelkiismeret nélküli férfiakat és nőket.

Van közöttük bűnöző, politikus, gyilkos,

hazug, zsaroló, fizetett bérenc és cinkos.

Hazaárulóból igen sok van ezen az úton,

akik jó gazdáikkal pendülnek egy húron.

Akad bőven mindenféle jellemtelen alak,

és született senkiházi, ki e világban salak.

Kapzsik, pénzéhesek tömege jajgat, visít,

s valamennyi bűnös megbocsátásért sikít.

A Pokol felé tart a vonat, gyorsan halad,

a rajta utazó galádokból egy sem marad.

Az Ördög üstjei szeretettel várnak rájuk,

bennük főve már nem lesz nagy a szájuk.

Hazugságok hálójában

Hazugságok hálójában vergődik manapság a világ,

a sötétség ellepi a lelkeket, lebénítja a szíveket,

s feltörnek erőteljesen a mélyből a hibák.

A hibák, melyek megmutatják az ember gyengéjét,

rávilágítanak a hiszékenységére, a butaságára,

s maradandóan megfertőzhetik az elméjét.

A csapból is folyik a méreg, gyilkosan, keményen,

nem kegyelmez senkinek, nem ismer kíméletet,

s átgázolhat valamennyi szép reményen.

Átgázol emberek millióin, s eltiporja a létet magát,

nem kímél sem nőt, sem férfit, sem gyermeket,

igyekszik elhallgattatni az igazság szavát.

Hazugságok hálójában fuldoklik a lét, s az értelem,

kínzóan szenved a becsület és a tisztesség java,

ám a gonoszok hatalma sem lehet végtelen.

Ne nézzük tétlenül!

Ne nézzük tétlenül soha mindazt, ami történik,

hiszen felettünk lebeg a végzet kardja,

és a sötétség árnya örvénylik!

A szeretteinket ne hagyjuk magára vész idején,

mivel csak egyszer veszíthetjük el őket,

s utána nem lesz visszaút ilyetén!

Ha elengedjük egymás kezeit, mindig fájni fog,

ugyanis örökre égetni fog ez a tettünk,

s ezen nem segít semmiféle jog!

Védjük meg a gyermekeket, kik oly ártatlanok,

akikre egy szörnyű világ réme vár majd,

a gonosz lépései nem váratlanok!

Ne nézzük tétlenül, hogy kioltsák az életünket,

s azt tegyék velünk, amit csak akarnak,

elhozva a szörnyű végzetünket!

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31