Saját alkotásaim
A szívünkben rejlő vágyálmok elsuhannak a messzeségbe,
sokszor becsapnak minket és fájdalmat okoznak,
így küldenek bennünket a szenvedésbe.
Hiába reménykedünk abban, hogy álmaink valóra válnak,
s hiába hisszük, hogy mi oly különlegesek vagyunk,
végül kiderül, reánk is kudarcok várnak.
A szívünkben rejlő vágyálmok elsuhannak, eltűnnek tova,
s miután felperzselték a lelkünket és a szívünket,
már nem fognak visszatérni többé, soha.
Romantikus vágyak suhannak a széllel, talán a semmibe,
csodás álmok róják az utat és velük tart a lélek,
meglehet, nem jutnak nagyon messzire.
Romantikus vágyak suhannak a széllel, tétován, remélve,
s miközben a szív titkoltan dobog a szerelemtől,
a szél könnyeket csal, az ember szemébe.
Madárének csendül az éjben, a természet pihenőre tér,
odafönt szikrázóan ragyognak a csillagok,
s az álmok világa, újfent életre kél.
Varázslatos pillanatok suhannak a tavaszi szellő hátán,
tündérek, angyalok, manók és koboldok is,
no meg a híres, tüzet okádó sárkány.
Eme pillanatok teszik annyira különlegessé az álmokat,
amelyekben a fantázia és a remény szárnyal,
szabadjára eresztve, az alvó vágyakat.
Madárének csendül az éjben, a vidéken békesség honol,
kicsik és nagyok ilyenkor egyaránt alszanak,
ilyenkor ez a világ, nem olyan komor.
Érzelmek kavarognak a tavaszias széllel a napfényben,
és róják az úttalan-utakat, az ismeretlen felé,
megvillannak, majd eltűnnek sebtében.
Érzelmek kavarognak a tavaszias széllel, s szép álmok,
szívből jövő vágyak, remények csatlakoznak,
és így együtt lejtenek, sejtelmes táncot.
Hatalmas erő a szeretet, csak sajnos sokszor alszik,
és szinte bármire képes, ha előtör a mélyből,
s érzékeli, hogy a lelkekben mi zajlik.
Sokféleképpen megmutathatja önmagát a világnak,
egyszerű cirógatástól, érintéstől, az ölelésig,
ezzel segítve szomorúnak, s vidámnak.
Hatalmas erő a szeretet és főképp Karácsony táján,
mikor jobban látszik, kinek hiányzik nagyon,
s ki látná nagy örömmel, a saját fáján.
Megannyi álom rejtőzködik a szívünknek mélyén,
és megannyi vágy kalandozik a lelkünkben,
reményt sugallva, a fantáziánk révén.
Megannyi álom színesíti a szürke hétköznapokat,
és teszi elfogadhatóvá az elfogadhatatlant is,
megszépítve, az amúgy sötét pillanatokat.
Varázslatos apró fények villannak fel éjjelente,
és mint apró gyémántok csillognak szerte,
ők viszik a lelkeket a végtelenbe.
Emberi szem csak ritkán pillanthatja meg őket,
hiszen az erdő mélyén, ahol táncot lejtenek,
a fák szinte már az égig nőnek.
Varázslatos apró fények cikáznak a titkos úton,
és velük szállnak az emlékek, a remények,
kívánva, hogy eme éj el ne múljon.
Vágyakozó lelkek várnak valami szépre, s jóra,
valami emberközelire, békére, nyugalomra,
igaz ölelésre és néhány kedves szóra.
Szeretetre, szerelemre, egy igazságosabb életre,
boldogabb napokra, megvalósult álmokra,
és egészséggel teli hosszú évekre.
Vágyakozó lelkek féltik a titkaikat, s remélnek,
ha kell, teljes szívvel segítenek a bajban,
szavaik helyett a tetteik beszélnek.
Titkok, vágyak, remények és szenvedő lelkek,
óhajok, álmok, gyakori bizonytalanság,
s félelemben eltöltött percek.
Félelem a csalódástól, s az esetleges kudarctól,
a fájdalomtól, amely nagyon tud égetni,
s attól, ki nem okul a kudarcból.
Titkok, vágyak, remények, meseszerű fantázia,
dobogó szívek, önámítás és duzzogás,
az embernek van mit sajnálnia.
Elszálló pillanatok, megismételhetetlen percek,
varázslatos érzések, szívdobogtató remények,
és szerencsés esetben megvalósuló tervek.
Mindezek éltető erővel bírnak testre és lélekre,
s még amikor nem is válnak valóra az álmok,
akkor is erőt adhatnak hosszú évekre.
Elszálló pillanatok és a mélyben lapuló parázs,
féltve őrzött titkok kavalkádja az éjszakában,
s megannyi élmény, mielőtt jön a kaszás.
