remények Archívum - 5 / 5 oldal

Elhaló remények

Elhaló remények járják a végzet kegyetlen útját,

megtörten és félelemmel telve bandukolnak,

amíg fel nem fedik önmaguk múltját.

A múltat, amely sok örömmel boldogította őket,

s általuk vidámabbak lettek az órák, a napok,

segítségük felvidított férfiakat, nőket.

Az élet nehéz terhei és percei könnyebbé váltak,

amikor felcsillantak új szerelmek, s vágyak,

s mikor újfent bárányfelhők szálltak.

Lehetőséget és erőt adtak a nehéz napok idején,

felvillanyozták az elméket a sötétségben,

s fényt sugároztak a lelkeknek ilyetén.

Elhaló remények mélán bandukolnak az utakon,

talpuk alatt csikorognak a kövek, a kavicsok,

ám hiszik, az út végén ott a nyugalom.

Az élet kemény

Az élet kemény, bánattal teli,

békéjét szinte senki nem leli.

Drámák, fájdalmak, bánatok,

így teltek el egész századok.

Érzelmi káosz, kemény napok,

szomorú lelkek és kietlen jajok.

A valóság sokszor nagyon fájó,

rengeteg ember szeretetre váró.

Hiszékenyen áltatják magukat,

másokra fogják önnön bajukat.

Nem bírják az igazság szavát,

örökre elvesztik az életük javát.

Maguknak sem ismerik be soha,

a becsületük régen elszállt tova.

Végül szembesülnek magukkal,

nem bírnak el a saját bajukkal.

Csöndben és félszegen remélnek,

miközben az álmaikon henyélnek.

Változásra képtelenek maradnak,

előre csak igen nehezen haladnak.

Vágyak útja

Nyugodt percek, s vidám órák,

a Vágyak a hosszú utakat róják.

Megbotlanak olykor és leülnek,

ám hamar újfent nekifeszülnek.

Nem hagyják lerázni magukat,

messziről hallatják a szavukat.

Hangjukat viszi a szél az éjben,

úsznak borban, sörben, kéjben.

Egyszer célhoz érnek, remélik,

komolyan hiszik, hogy megélik.

Álmuk közel is kerül a valóhoz,

semmi közük nincs a csalóhoz.

Az Élet a csaló. Homályba vezet.

Szakadékba visz, ahol csak lehet.

Szabadjára ereszt sok-sok árnyat,

nem állíthat meg minden Vágyat.

Elképzelés

Elképzelni valamit egy dolog,

a valóság csupán utána totyog.

Jó lenne ez, vagy netán amaz,

a szív gyakorta másra szavaz.

Könnyed álmok, hiú remények,

percek, melyek igen kemények.

Álmok folyama patakként árad,

de nem ott ér célba, ahol vártad.

Olyat teszel, mit nem hittél soha,

mely gondolatát is elűzted tova.

Csodálkozol és mindenen ámulsz,

a tükör előtt a semmibe bámulsz.

Meglepően meglepődsz magadon,

légy férfi, nő, nőtlen, vagy hajadon.

Végül megszereted azt, aki szeret,

ki szívből küzd érted, amíg lehet.

Szeretetből gyűlölet

Megismerünk valakit, s szeretjük,

ezt igazán tiszta szívből tehetjük.

Ha kérné megtennénk érte bármit,

mellőznénk a napjainkból bárkit.

Lessük a vágyait, a titkos álmait,

s közben feledjük a sötét árnyait.

Bizalmasan beszélgethetünk vele,

a szívünk boldogsággal van tele.

Bájos mosollyal lenyugtat, s békít,

minden pillanatot örökre megszépít.

A bizalom igen sokat nyom a latban,

lelkünkre hamarosan bilincs kattan.

Rá vágyunk a nap összes percében,

Ő áll képzeletünk, álmaink tervében.

Ám hamarosan besötétedik felettünk,

feledjük azt, hogy egykor szerettünk.

Hazug szavak mérgezik a lelkünket,

romba taszítják valamennyi tervünket.

Gyilkos tekintet és mérgező gyűlölet,

elszállt a nemrég még oly izzó bűvölet.

Hajnali derengés

A múlt árnyai zavarognak,

az éjszakában kavarognak.

Sok a csillag fenn az égen,

útjukat róják most az éjben.

Nyitott szemek táncot járnak,

békés megnyugvásra vágynak.

Emlékek peregnek serényen,

sebeket ejtenek, de keményen.

A sötét percei nehezen múlnak,

az álmok az ébrenlétbe fúlnak.

Egyszer csak felcsillan a remény,

legyen az bármily pici és szerény.

Végre derengeni kezd a hajnal,

végez az összes gonddal-bajjal.

Feltámad a szellő, s elszáll tova,

a múltat belepi majd az idő pora.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31