harc Archívum - 8 / 13 oldal - Kiss Gyula versei

A Gonosz arca

A Gonosz arca manipulatív, mimikája igen ügyes,

legtöbbször oly kedvesnek, s bájosnak tűnik,

mindenki ezt látja, aki nem szemfüles.

A helyzettől függően gyakran változik a kinézete,

rengeteg maszkot használ, mások arcmásait,

s emiatt hatásosabb a sötétség igézete.

Mindig az alkalomhoz, s a célhoz igazítja az arcát,

igyekszik minél több embert bűvkörébe vonni,

és sunyin, a háttérből irányítja a harcát.

A tekintete hipnotikus, s megosztottságot gerjeszt,

a pólusain keresztül gyilkos mérget választ ki,

melynek a megsimítása is halált terjeszt.

A Gonosz valódi arcát csupán hű szolgái láthatják,

s mikor szörnyű tetteiken gőgösen mosolyog,

tudják, hogy a jutalmukat megkapják.

Az eltemetett igazságok

Az eltemetett igazságok a föld alatt fekszenek,

ám bizony egyszer elő fognak onnan bújni,

hiába olyan sokaknak nem tetszenek.

Előbújnak, s megmutatják a valóság csúf arcát,

mely torz, hamis, megtévesztő és gonosz,

s amely sunyin, aljasul vívja a harcát.

A valóság megrémíti a bűnösöket, s a társaikat,

félelemmel tölti be a napjaik minden percét,

és veszélyezteti kapzsi, önző vágyaikat.

Az eltemetett igazságok nem fognak nyugodni,

nem maradhatnak rejtve az idők végezetéig,

s tiszta forrásként fognak majd zubogni.

Szívvel és lélekkel

Szívvel és lélekkel lehet csak csatát nyerni,

ahhoz azonban nem elég vágyakozni,

hanem tenni kell és merni.

Legyen az akár egy álom, harcolni kell érte,

kitartóan, becsülettel, s igaz szeretettel,

hogy győzelem legyen a vége.

Nem szabad semmit feladni soha, ha fontos,

ne félemlítsen meg a sötétség ármánya,

akkor sem, ha ez a világ mocskos.

Ne uraljon el a rettegés, a pánik, s a közöny,

mert akkor el fog veszni a remény is,

s nem marad meg kő a kövön.

Szívvel és lélekkel érdemes egyáltalán élni,

jó szándékkal küzdeni, s menni előre,

így a vereségtől nincs miért félni.

Küzdeni kell

Küzdeni kell az egész élet folyamán mindvégig,

és nem lehet soha hátradőlve várni a jobbra,

hisz a gonosz dolgokat folyton ismétlik.

Addig folytatják a sötét erők a gyilkos tervüket,

míg örökre eltiporják a szabadság maradékát,

s amíg az emberek elveszítik a lelküket.

Amíg végre létrejön az általuk oly vágyott világ,

s csupán ragszolgák élnek majd rajtuk kívül,

és erről semmikor nem is lehetnek viták.

Küzdeni kell az életben maradásért és a jogokért,

aki élni szeretne, annak harcolnia muszáj lesz,

s nem szabad sorba állni újabb pofonért.

A lelkek harca

A lelkek harca bizony az idők kezdete óta folyik,

gyakran nagyon kegyetlenül, máskor szelíden,

s addig tart, amíg csak az élet el nem fogyik.

Számtalan megpróbáltatás teszi nehézzé az utat,

sok az ármány, irigység, megtervezett gonosz,

és sokszor nem könnyű megtalálni a kiutat.

A lelkek felemésztődhetnek a folytonos harcban,

rémes sebeket szerezhetnek, példa nélkülieket,

s legtöbbször magukra maradnak a bajban.

Óriási szükségük van szeretetre és igaz ölelésre,

szívből jövő, tiszta, önzetlen segítő szándékra,

nagy az érzelmek kavalkádja, szövevénye.

A lelkek harca alkalomadtán nyugvópontra érhet,

hol a vágyak, az álmok, elérhetik az áhított célt,

s a boldogság percei a rosszra csapást mérnek.

Ha visszatérnének

Ha visszatérnének elhunyt szeretteink e világra,

megrökönyödve néznének mindenfelé körbe,

s inkább visszafeküdnének a sírba, de hiába.

A visszaút lehetősége örökre bezáródna előttük,

itt ragadnának a gondok, s a bajok közepette,

ám maradna egy nem szokványos előnyük.

Őket bizony nem tudnák elpusztítani újra, ismét,

nem hatna rájuk semmiféle praktika, s méreg,

bár nem tetszene nekik ez az újfajta ittlét.

Szomorúan látnák, mit is tesznek az emberekkel,

és miképpen tartják félelemben az utódaikat,

s manipulálnak zsarolással, fegyverekkel.

Ha visszatérnének, elhoznák az igazság lángját,

halhatatlanként harcolnának, velünk karöltve,

amíg a bűnösökből nem raknának máglyát.

Egy viharos éjszakán

Egy viharos éjszakán megszületett a Remény,

csupaszon jött a világra, s nagyon fázott,

nem tudta a helyét szegény.

Körbenézett a világban és megrémült nagyon,

rengeteg rosszat látott, iszonyatok sorát,

ezekkel el fog bírni vajon?

Tudta, hogy rendkívül sok harcban lesz része,

szinte reménytelen a helyzete manapság,

és megborzongott a lénye.

Sosem hitte volna, hogy ez a világ borzalmas,

hihetetlenül sok munka várja mindennap,

ám szerencsére szorgalmas.

Megpróbálja csökkenteni a lélektani károkat,

segíteni az embereket a megmaradásban,

s lebontani a börtönrácsokat.

Megmenteni az elmét ezen őrület tébolyától,

a megmaradt értelmet a fényre kihozni,

s kimenteni a félhomályból.

Megdönteni a gonosz sötétség háttér uralmát,

s elpusztítani az ostoba hiedelmek sorát,

elérve a lelkek nyugalmát.

Egy viharos éjszakán a jelen a jövőbe fordult,

és megmutatva az ember igazi mivoltát,

az idő maga is kicsorbult.

Az állatok is védik

Az állatok is védik saját kis területüket,

megküzdenek a betolakodókkal,

s megőrzik a becsületüket.

Legyenek hatalmasok, esetleg parányok,

az életükért folytatott harcokban,

nem számítanak az arányok.

Óvják a párjukat, s piciny utódaik sorát,

az utolsó csepp vérükig küzdenek,

egy sem adja olcsón a honát.

A létükért félve és rettegve is csatáznak,

s tolluk hullhat, bőrük szakadhat,

nem adnak esélyt a halálnak.

Ha elbuknak is megtették, mi tőlük telt,

az idő megőrzi majd az emléküket,

s mindőjük nyugalmat lelt.

Az emberi faj biz példát vehetne róluk,

küzdhetne az életéért, családjáért,

most még lenne rá módjuk.

A szolgaság jelképe

A szolgaság jelképe virít az arcokon,

s takarja a hordója igaz valóját,

túlmutatva a régi harcokon.

A régi harcok már emlékekké váltak,

voltak kisebbek és nagyobbak,

s az időbe karcokat vájtak.

Újabban egyetlen harc dúl a Földön,

és valamennyi embert érintve,

az egész világ egy börtön.

Ez a jelkép félelemben tart, elhidegít,

s láthatatlanná teszi a lelkeket,

rettegést gerjeszt, idegesít.

Sokakban a látványa is pánikot okoz,

s a maszkjuk alatt imádkoznak,

amíg terjedőben a gonosz.

A szolgaság jelképe rémmé változtat,

s bábbá varázsol, nagy senkivé,

örökre pokolra kárhoztat.

A remény zászlai

A remény zászlai lobognak a bástyán,

s a tavaszi szél jobbra-balra fújja őket,

annak idején is messze láttatták a hírt,

bizony a győzelemnek még nem lőttek.

Sötét erők által készített gonosz méreg,

árad szerte a világban, bejutva bárhová,

megkínoz, meggyötör, s gyengévé tesz,

előle biz nem lehet menekülni máshová.

Harcolni kell, küzdeni az ármány ellen,

nehéz, s véres csatáknak nézünk elébe,

a remény zászlai dicsőségről susognak,

hirdetve, hogyan is kerülhetünk fölébe.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31