gyűlölet Archívum - 4 / 4 oldal

A pokol szörnyei

A pokol szörnyei a kezdetektől a világot akarják,

s aljas céljaikért mindent el is fognak követni,

remélik, a fényt a Földről örökre elzavarják.

Minden gonoszság a vérükben folyik az elejétől,

nem kímélnek és nem kegyelmeznek a jóknak,

s az erejük egyre nagyobb a sátán delejétől.

Igazi pokolfajzatok, a velejükig telve gyűlölettel,

nekik a legnagyobb öröm a mások szenvedése,

s az, ha könnyen leszámolnak a szeretettel.

Véres rituálékat rendeznek és áldoznak uruknak,

sötét terveik, amelyeket oly régen kidolgoztak,

csupán a kezdete lenne iszonyatos utuknak.

A pokol szörnyei ünneplik a lélektelen lelkeiket,

s magukat istennek, a világ urainak gondolják,

míg a fény keresztül nem húzza a terveiket.

Izzadtságban fürödve

Izzadtságban fürödve erőteljesebbek a rémálmok,

minden sokkalta szörnyűbb és fárasztóbb is,

s rájöhet akárki, a világ milyen álnok.

A szemet maró sóoldat a látást biz megzavarhatja,

kínoz, gyötör, ellehetetleníti az életet magát,

s ezt bizony mindenki megtapasztalja.

Előtör a kegyetlenség, nincs türelem, s megértés,

dühödt ordítozás folyik, szidás, becsmérlés,

s nem számít már semmiféle megérzés.

Feltör a lelkek mélyéről a gyűlölet, az izzó harag,

szembefordulnak azok, kik kedvelik egymást,

és leomolhatnak a tiszta, erkölcsi falak.

Izzadtságban fürödve nincs kímélet, s kegyelem,

csupán kín, meg nem értés, düh, s agresszió,

ezt mind megtapasztalja, ki csak eleven.

Vannak napok

Vannak napok, amikor semmi sem sikerül,

hiába töri magát az ember keményen,

az erőlködésbe bizony kimerül.

Valamennyi jó szándék kevésnek bizonyul,

és minden tenni akarás semmivé válik,

s bizony visszaüt hamar piszokul.

A kedvesség gorombaságra vált, s haraggá,

a sértések az érzékeny pontokat keresik,

s biz érzik a gyűlölet tesz szabaddá.

Megutálhatják egymást azok, kik szerettek,

s akik egymás mellett álltak oly sokáig,

ám dühükben semmit nem tehettek.

A harag, a düh, s a gyűlölet jóra nem vezet,

felőrli a szíveket, meggyötri a lelkeket,

s könnyedén bárkit ellenséggé tehet.

Vannak napok, amelyek bár ne lettek volna,

melyek fájnak majd az idők végezetéig,

s bár az élet ne a keserűségről szólna.

Ne hagyjuk!

Ne hagyjuk, hogy a gyűlölet átjárja a lelkünket,

s megmérgezze a szívünket, az elménket,

ezzel megbetegítve a testünket!

Ne engedjük meg, hogy egymás ellen fordítsanak,

s aljas, hitvány módon a halálba küldjenek,

bármily hangosan is ordítsanak!

Tartsunk ki a szeretteink és a családunk mellett,

óvjuk egymást, védelmezzük a gyermekeket,

hisz az ember alapból jóra termett!

Ne hagyjuk eluralkodni a félelmet, s a rettegést,

és ne hódoljunk be a vesztünkre törőknek,

győzzük le az álságos szenvedést!

Ne féljünk a sötétségtől, mert akkor máris győzött,

erősítsük meg a gyenge, haldokló reményt,

és egye meg a gonosz, amit főzött!

Kihaló szeretet

Kihaló szeretet jellemzi e világot,

s naponta gyúlnak újabb viszályok.

Harag és gyűlölet uralja az embert,

mely nem ölel, inkább fog fegyvert.

Rettegés, félelem száll a levegőben,

pedig fekszenek elegen a temetőben.

Pánik, sunyi, alantas tervek sorozata,

minden rossznak van újabb fokozata.

A butaság sötét leple elfedi a lelket,

mely tehetetlen, s békét nem lelhet.

Sőt ki is hal nemsokára véglegesen,

még emléke sem marad névlegesen.

A magát nagyra tartó ember gyáva,

rideg lett, belül üres, ám jár a szája.

Zavaros emlékeiben magát sem érti,

s odáig jutott, hogy a valóságot kétli.

Kihaló szeretet, s könyörtelen idők,

már nem boldogok, s nem is dicsők.

Mindennek hamarosan így lesz vége,

ha a maradék értelem nem tér észre.

Sötét felhők szállnak

Sötét felhők szállnak fölénk,

dögkeselyűk gyűlnek körénk.

Érzik a közelgő bűzös halált,

amely nem ismer soha határt.

A sors íme kijátssza a lapjait,

s lezárja az emberiség napjait.

Véget ér, ami eddig csak volt,

minden az elpusztításról szólt.

Mi eddig történt nem számít,

a gonosz háttér biz nem tágít.

Bármi áron a hatalmat akarja,

nincs becsülete, mely zavarja.

Sötét felhők szállnak fölénk,

s villámokat szórnak közénk.

Agymosottá, birkává tesznek

és mindenünket el is vesznek.

Nem marad ezután semmink

és nem élhet tovább senkink.

A remény is feladja a harcot,

így szedhet a gyűlölet sarcot.

Nem telik el nap

Nem telik el nap riogatás nélkül,

az egész taktika a félelemre épül.

A félelem megtör, s beteggé tesz,

sokakból nagy roncshalmaz lesz.

Rettegnek nappal, rettegnek éjjel,

a szeretet érzése így hullik széjjel.

Átveszi helyét a gyűlölet, a harag,

az emberi lélek képlékeny anyag.

Eltompul az agy, az értelem kihal,

az őrület nem jó, nem szép, bizarr.

Elszáll a bizalom, s nem tér vissza,

eme aljas terv levét mindenki issza.

Régóta készül a gyilkosok mérge,

s immáron senki nem nézhet félre.

Beadatják majd vakcinában hamar,

hacsak a józan ész bele nem zavar.

Nem telik el nap riogatás nélkül,

az egész taktika a félelemre épül.

Maszkokkal fogják be a szájakat,

elpusztítják a világot, a vágyakat.

Szeretetből gyűlölet

Megismerünk valakit, s szeretjük,

ezt igazán tiszta szívből tehetjük.

Ha kérné megtennénk érte bármit,

mellőznénk a napjainkból bárkit.

Lessük a vágyait, a titkos álmait,

s közben feledjük a sötét árnyait.

Bizalmasan beszélgethetünk vele,

a szívünk boldogsággal van tele.

Bájos mosollyal lenyugtat, s békít,

minden pillanatot örökre megszépít.

A bizalom igen sokat nyom a latban,

lelkünkre hamarosan bilincs kattan.

Rá vágyunk a nap összes percében,

Ő áll képzeletünk, álmaink tervében.

Ám hamarosan besötétedik felettünk,

feledjük azt, hogy egykor szerettünk.

Hazug szavak mérgezik a lelkünket,

romba taszítják valamennyi tervünket.

Gyilkos tekintet és mérgező gyűlölet,

elszállt a nemrég még oly izzó bűvölet.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30