Boldog Új Évet!

Boldog Új Évet! Ím eljött az évnek a vége,

sokan várták már, hogy bulizhassanak,

és ünnepelhessenek egy jót végre.

 

Eme év is nagyon kemény volt, sok rosszal,

fenyegetéssel, zsarolással, hazugsággal,

és mindenféle gonosszal, gonddal.

 

Megnyomorított lelkek milliói szenvedtek,

féltek kimenni az utcára is szabad arccal,

s maguknak levegőt sem engedtek.

 

Vállalkozások mentek tönkre igen gyorsan,

dolgozók ezrei kényszerültek eltávozni,

s feladni a munkájukat szép sorban.

 

Rengeteg család érezte át mi is az a gyász,

milyen elveszíteni rokonokat, barátokat,

és milyen, amikor kerülget a frász.

 

Félelem uralta a napok valamennyi percét,

elhidegülés és a kapcsolatok felbomlása,

húzta keresztül sokaknak a tervét.

 

Pedig lehetne ez sokkalta békésebb világ,

nyugodtabb, megértőbb és varázslatos,

melyben nyílna a sok gyönyörű virág.

 

Az emberek szerethetnék egymást szívből,

s megölelhetnék azokat, kiket szeretnek,

a rettegést nem ismernék, csak hírből.

 

Boldog Új Évet! Úgy biza őszintén szólna,

s jobban melegítené az emberek lelkét,

ösztönözve őket sok szépre és jóra.

istockphoto 855195980 612x612 1

A széken állva

A széken állva mereng életén egy férfi,

hogy ez a világ valaha is jobb lesz,

azt igencsak erősen kétli.

 

Gondolatai visszarepítik a szép múltba,

mikor gyerekként szaladt a mezőn,

majd belenézet egy kútba.

 

A kút csillogó vizében úszott egy béka,

igaz, nem is volt ott keresnivalója,

de mégis előfordult néha.

 

Hasonló történetek képei villantak elő,

szomorkásan elmosolyodott tőlük,

s érezte, elhagyja az erő.

 

Az arcáról igen hamar eltűnt a mosoly,

fájdalmasan felsóhajtott többször,

érezte e Földön csak fogoly.

 

Imádta a családját, a rokonait, barátait,

bármit megtett volna mindőjükért,

de sajnos ismerte a határait.

 

Manapság félelemben telnek a napjai,

minden perce rettegés és pánik,

így akarják a világ nagyjai.

 

A munkahelye veszélyben már megint,

pénze, tartalékai erősen fogyóban,

akárhová néz, bárhová tekint.

 

Kilátástalanság, ismét a járvány réme,

hazugságok sora, s cselszövések,

büntetések várnak a népre.

 

Egész nap maszkban fuldokolva lenni,

visszaszívni az elhasznált levegőt,

de nem tud ellene tenni.

 

Így semmit nem ér az élet, ez nem kell,

nem akar idomított állatként élni,

s nyugodalmat nem lel.

 

A széken állva, elmélkedve idáig jutott,

s míg könnyei cirógatták az arcát,

a lába alól a szék kibukott.

chair, room, dark

Bealkonyul

Bealkonyul eme világnak,

nincs többé helye vitáknak.

Leáldozik az ész, s értelem,

a gyilkolászás íme vértelen.

 

Hazugság felhője szárnyal,

leszámol a jóval, s vággyal.

Elhomályosítja a valóságot,

kierőszakolja az adósságot.

 

A butát még butábbá teszi,

az élet lehetőségét elveszi.

Kiritkítja a népek tömegét,

s mindig átírja a szövegét.

 

Folytonosan rettegést tálal,

félelemmel, pánikkal házal.

Szétrombolhatja a családot,

elriaszt biz minden barátot.

 

Sajnos könnyen sírba tehet,

az útja pusztuláshoz vezet.

Lélektelen lelkeket teremt

és örökre kivégzi a jelent.

 

Nem hagy örömöt, s szépet,

kizárólag gonoszokat éltet.

A világűrt is nagyon akarja,

és senki többé nem zavarja.

 

Bealkonyul eme világnak,

s nem lesz vége a hibáknak.

Lemegy a Nap, lenn marad,

ez a világ a vég felé halad.

mountains, landscape, sunset

Minden fáj

Gyerekkorban gondtalan az élet,

nevetés, kacaj és felhőtlen órák,

könnyed játékkal telnek a percek,

az álom útjait mesefigurák róják.



Iskolásként már nehezebb az út,

nem a táska súlya a gond csupán,

tudásvággyal telnek meg a napok,

a tanuló néha értetlenkedik sután.



A tinédzser kora maga a lázadás,

ellenszegülés, dacolás, ki a főnök,

egyre több a sérelem, s a kudarc,

hiába beszél a szülő, úgyis győzök.



Felnőttként arcul csap a valóság,

s éget az igazságtalanságok sora,

a stressz viharként sújt le sokszor

és a nyugalom örökre elszáll tova.



Végül eljön a pillanat, minden fáj,

a lélek fiatal marad, a test szenved,

az emlékek elillannak a végtelenbe,

s nem sikerül több levegőt venned.

dependent, dementia, woman

Az élet mégis szép

Ember gondolkodj, s ne add fel még,

hiszen jól tudod, a világ milyen szép!

Van benne fájdalom, de öröm is elég,

hinned kell, az Élet nem hagy el még.



Gondolj rá, mikor bölcsődben ringtál,

s édesanyád melléből anyatejet szívtál!

Majd iskolába jártál hosszú éveken át,

szereztél barátokat, láttál virágot, fát.



Felnőttél és kezedbe vehetted a sorsod,

érezted, hogy sokkal több lett a dolgod.

Szerelmes lettél, elárasztott az érzelem,

olykor biz háttérbe szorult az értelem.



Családot alapítottál, jöttek a gyerekek,

s szétáradt lelkedben a szülői szeretet.

Igyekeztél elkerülni a rossz dolgokat,

s szebbé, boldogabbá tenni a sorsodat.



Mérlegeld életed, ne csábítson a Halál!

Amíg velem vagy, Ő reád nehezen talál.



(Élet)

baby, caucasian, child

Túlterheltség

Az élet útján sok a teher,

s csak egyre nő a számuk,

akad gond nem egy, ezer,

holott nem vágyunk rájuk.

 

A nap minden perce nehéz,

s komoly próbatételek sora,

a jó néhanapján talán benéz,

ám nem marad sokáig soha.

 

Boldognak tűnhetnek órák,

s esetenként meglehet azok,

a történések az útjukat róják,

sajna utánuk jönnek a bajok.

 

Minden jó elillan biz hamar,

a sötétség fátyla reánk tekint,

a remény sok vizet nem zavar,

küzdhetünk újra, újból, megint.

 

Hőségtől gyötörten harcolunk,

izzadtságtól áztatott a ruhánk,

új, s újabb álmokat hajszolunk,

a szerencse nem tekint le reánk.

 

A túlterheltség végezhet velünk,

egyikünk a másik után hullik el,

a világból kevés jó jut nekünk,

nyugalmat lelkünk így nem lel.

books, woman, girl

Kimerülés

Terhek, gondok, nehéz percek,

tikkasztó hőség, s kínzó napok,

a feszültség a levegőben serceg,

mindenki számára jutnak bajok.

 

Izzadtság csorog le az állakon,

sokasodnak a kíméletlen órák,

óriási súly fekszik a vállakon,

a sejtek fáradtan az utakat róják.

 

Leépül a test és kiürül az elme,

riasztó beszédzavar mutatkozik,

az embertől több már nem telne,

nincs pillanata, mikor unatkozik.

 

Kimerülés taszít a mélység felé,

egyre hevesebben dobog a szív,

bárki tétován állhat a sorsa elé,

a vég tárt karokkal magához hív.

woman, model, girl

Mindig más

Problémák sora, gondok, bajok,

gyakran felhangzó óhajok, jajok.

Véghez vivendő feladatok árja,

az ember lelkét kalitkába zárja.



Mindenért folyton küzdeni kell,

a harcban nyugalmat senki se lel.

Az eredményért pedig tenni kéne,

ezt sugallja mindenki belső lénye.



Miért Én, miért nem más valaki?

Hányszor, de hányszor ezt hallani.

A gesztenyét kaparja ki aki képes,

az ingyen zsákmány viszont édes.



Tenyerét tartani a legbutább is tudja,

remélve a zsákmányból neki is futja.

Így megy ez, amióta világ ez a világ,

míg el nem hervad az utolsó virág.

chestnut, buckeye, fruits

Belefáradva

Gyerekként csodás a világ,

gondtalanul telnek a napok,

játékosak a harcok és viták,

s gyorsan elmúlnak a bajok.

 

A szülők óvnak és védenek,

nem lehet ok félni semmitől,

soha nem is lesznek tétlenek,

erőt meríthetnek a semmiből.

 

Felnőttként sajna ennek vége,

azok az idők álommá válnak,

s nincs már többé lelki béke,

a gondok biz a húsba vágnak.

 

Naponta új kihívás, új teher,

s számtalan fárasztó pillanat,

a sok probléma sajnos lever,

letör egy szempillantás alatt.

 

Oly kevés az öröm, a szeretet,

fogyóban a szerelem, barátság,

nehéz begyógyítani a sebeket,

kikészíthet bárkit a bezártság.

 

Folyamatos nyomás a lelken,

betegség, hazugság, járvány,

néha a vér is majd kiserken,

a háttér aljas, hazug bálvány.

 

Belefárad ebbe a test nagyon,

a türelem elfogy, a végét járja,

túl kellene lépni ezen a bajon,

mielőtt a végzet magába zárna.

letih