érzések Archívum - 21 / 34 oldal

Egy férfi sétál este

Egy férfi sétál este az utcán, s igen nagy a csend,

rajta kívül más nem tapos az őszi faleveleken,

újabban már a rettegés a megszokott rend.

Kevés ablakból szűrődik ki fény, a többi az sötét,

az emberek rettentő módon félnek mindentől,

és sokuk már sötétben issza meg a sörét.

Több helyen csecsemősírás hallik, s igen élesen,

a babák is megérzik, hogy a szüleik aggódnak,

ennek ellenére nem maradhatnak éhesen.

Ahogy lopja a távot, több helyen kutyák ugatják,

dühödten, s vicsorogva ugranak a kerítésnek,

zavarva ezzel a környék éjjeli nyugalmát.

Azon mereng, hogy hogyan is jutottunk el idáig,

hogyan hagyhatják az emberek mindezeket,

s tudja, ezt nem lehet már bírni sokáig.

Hihetetlen, hogy az értelem csúfos szintre jutott,

és elfeledte az elődök jó, hasznos tanításait,

s ilyetén az egykori fény a mélybe bukott.

Manapság igen gonosz erők pusztítják a világot,

könyörtelenül eltipornak mindenféle életet,

s egyre többek sírját borítják a virágok.

Egy férfi sétál este, csendben, s halkan lépkedve,

zűrzavarral a szívében aggódik a szeretteiért,

a sorsban, s a reményben nagyon kétkedve.

Az emlékek útján

Az emlékek útján nem olyan könnyű járni,

hisz szívvel és lélekkel van kikövezve,

s bizony ezek nagyon tudnak fájni.

Megelevenedik a múlt, s a történések sora,

újra élhetjük a nekünk kedves napokat,

melyek már nem visznek sehova.

Az út vége egy nagyon békés helyre vezet,

hol megállt az idő, végleges a nyugalom,

s mindenki a sírokra virágot tehet.

Az emlékek útján sok könnycsepp csurran,

melegség járja át a test minden sejtjét,

és igen nehéz eltávozni onnan.

Elrejtett gondolatok

Elrejtett gondolatok, mélyen megbúvó érzések,

izzó vágyak, s a lelket felemésztő lobogó tűz,

mindig vannak új és még újabb kérdések.

Lesütött szempillák, zavarba ejtő percek titkai,

belülről folytonosan kínzó a bizonytalanság,

s mindezek fölött nem könnyű elsiklani.

Elrejtett gondolatok, s a közömbösség látszata,

ez mind csupán játék, a titokzatosság része,

mely anélkül fáj, hogy kívülről látszana.

Melyiket válasszuk

Melyiket válasszuk, a halált, vagy az életet,

a szenvedést, a kínokat, s a gyötrelmeket,

esetleg a vidám, boldog és szép éveket?

A gyűlöletet, az irigységet, s a kapzsiságot,

az örökös sötétséget, az ármányok sorát,

vagy az értelmet és egy szebb világot?

A közönyösséget, az árulást, s a durvaságot,

egy csodás, élőlényekkel teli zöld bolygót,

vagy inkább egy élettelen pusztaságot?

Az utálatot, a lenézést, a lelkek rombolását,

netán a szeretetet, a nyugalmat, s a békét,

amelyek legyőzik a gonosz tombolását?

Melyiket válasszuk, önmagunk valódi énjét,

amelyik gondoskodó, féltő és segítőkész,

vagy énünk idomított, rabszolga lényét?

Lelketlen szeretet

Lelketlen szeretet árnyéka vetül a mindennapokra,

s mogorvává, érzéketlenné teszi az embereket,

ezzel csapást mérve a kicsikre, nagyokra.

Egyre jobban átszövi az életet, a gondolatok sorát,

s megzavarja a legszorosabb kapcsolatokat is,

kiirtva az őszinte szeretetnek a nyomát.

Megfertőzi az elmét, amely így homályossá válik,

megfeledkezik a jóról, a szépről, az igazságról,

s a fertőzött csak az engedelmességre vágyik.

Elfeledi, hogy ki volt egykor, milyen volt az élete,

nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés,

s nem fogja fel, hogy ez nem az ő érdeke.

Szenvtelen arccal nézi mások fájdalmát és kínjait,

önmagát megtagadva, bambán bámul a világra,

s felégeti maga mögött a reménynek hídjait.

Lelketlen szeretet égeti a szemeket és vakká teszi,

elpusztítja a szerelmeket, az igaz barátságokat,

s aki hisz benne, az mindezt észre sem veszi.

Reszkető lelkek

Reszkető lelkek lapulnak érzésekkel átitatva,

és bizonytalanok önmaguk sorsát illetően,

hisz tudják, sorsukat a félelem átitatja.

Körbeveszi őket a sötétségnek gonosz árnya,

amely nem hagy nekik nyugodt perceket,

s ez bizony egyikőjüknek sem az álma.

A rémisztő napok és a kizsákmányolás terhe,

hihetetlen méreteket öltöttek napjainkban,

és emiatt halad jól a háttérerők terve.

A szeretet ereje még él, s míg él van remény,

soha nem szabad fejet hajtani a gonosznak,

legyen az bármilyen kegyetlen, kemény.

Reszkető lelkek álmodoznak a jóról, szépről,

egy csodásabb világról, s a nyugalomról,

amelyet kitartással elérhetnek végül.

Olyan jó lenne

Olyan jó lenne végre igazi nyugalomban élni,

ahol a szeretet, a tisztelet mindig kölcsönös,

s amelyben nem kellene sohasem félni!

Milyen szép is lenne arra ébredni egy napon,

mindenfelé boldogság árad és öröm fakad,

s ezzel nem érne fel semmilyen vagyon!

Mennyire mássá tenne mindenkit egy ölelés,

mely őszinte érzésekkel táplálná a lelket,

s melyet nem lepne be soha a feledés!

Olyan jó lenne fel szabadultan sokat nevetni,

elérni mindazt, ami elérhetetlennek tűnt,

és zavartalanul, tiszta szívvel szeretni!

Testi hibák és lelki sebek

Testi hibák és lelki sebek, égető fájdalmak,

a szív mélyén rejlő izzó titkok sokasága,

senki nem kíván magának fájdalmat.

A sebezhetőséget mindig nehéz elleplezni,

előbb-utóbb úgyis előbukkan váratlanul,

s úgy nehéz a gondokat jól elrendezni.

A tiszta érzések ritkák, mint a gyémántok,

épp ezért az értékük is felbecsülhetetlen,

sajnos azonban vannak még rémálmok.

Testi hibák és lelki sebek, parányi remény,

belülről emésztő tűz, elérhetetlen álmok,

ez az élet bizony rettentően kemény.

Elszálló pillanatok

Elszálló pillanatok, megismételhetetlen percek,

varázslatos érzések, szívdobogtató remények,

és szerencsés esetben megvalósuló tervek.

Mindezek éltető erővel bírnak testre és lélekre,

s még amikor nem is válnak valóra az álmok,

akkor is erőt adhatnak hosszú évekre.

Elszálló pillanatok és a mélyben lapuló parázs,

féltve őrzött titkok kavalkádja az éjszakában,

s megannyi élmény, mielőtt jön a kaszás.

A szívünkben, s a lelkünkben

A szívünkben, s a lelkünkben fontos titkok lapulnak,

megannyi érzelem, vágyak és álmok sokasága,

a gondok, problémák mégis tovább fajulnak.

Sőt, odáig jutnak, hogy nélkülük nem lehet már élni,

s hiába a struccpolitika, a valóság valóság marad,

éppen ezért nem szabad ezt tétlenül nézni.

Azok, akiknek ártó a szándéka, nem fognak segíteni,

ellenkezőleg, igyekeznek tönkretenni, s bántani,

csakis a szeretetből szabad erőt meríteni.

A szívünkben, s a lelkünkben sokszor jókora a vihar,

oly sok a seb, rengeteg a fájdalom és a csalódás,

de küzdeni kell ellene, amíg mindez kihal.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31