Saját alkotásaim
Felcsillan a szem, megdobban a szív,
az érzelmek árja csodás kalandra hív.
Leszállóban a rózsaszínű köd elvakít,
a valóság érzésétől messzire elszakít.
Csábosan manipulál, bódító a varázsa,
időbe kerülhet, mire elmúlik a hatása.
Végre sikerül a színfalak mögé látni,
ám nem kell sárkányként tüzet okádni.
Közeleg az őszinte megismerés maga,
mindkét félnek elállhat ilyenkor a szava.
Ez az igazi próbatétel, ami igen komoly,
az elfogadáskor kiül az arcokra a mosoly.
Érzelmek vihara, szívek dobbanása,
lelkek ütközete, igazság csobbanása.
Felszálló ködök és rejtelmek varázsa,
végtelenségig izzik a remény parázsa.
Izzik, mégis mindig veszélyben a léte,
próbálkozik, ám bíz rászólnak mégse.
Ne remélj, hiszen történhet még bármi,
sohasem kellene a bizonytalant várni!
A szív azonban keményen küzd tovább,
elhessegeti a sötét gondolatokat odább.
Érzi, hogy lesz jobb, vár még rá az esély,
főképp ha szeret és soha nem lesz kevély.
