Egy boldogabb világban

Egy boldogabb világban nincsenek viták,

a megértés és szeretet természetes,

s nem fordulnak elő hibák.

 

Segítik egymást mindenben, miben lehet,

van öröm, őszinteség, van becsület,

és mindenki vidáman nevet.

 

Nem létezik gonosz, nem létezik ármány,

nincsen irigység, hazugság, álnokság,

s nincs olyan, hogy járvány.

 

Nincs harag, gyűlölet, bántás, vagy sértés,

s nem fordul elő kizsákmányolás sem,

a jóság nem is lehet kérdés.

 

Nincs zsarnokság, elnyomás, sötét háttér,

a gazdag, s a szegény szó ismeretlen,

a csodálat itt mindenkire ráfér.

 

Egy boldogabb világban tiszta az égbolt,

s az ember büszkén ember maradhat,

olyan, mint valaha rég volt.

letoltes 25

Soha nem fog visszatérni

Soha nem fog visszatérni az eddigi életünk,

elszállnak az álmaink, s a vágyaink,

eztán csak rabokként élhetünk.

 

Hitegetnek, hazudoznak, s mossák az agyat,

elvárják a totális, szolgai behódolást,

s közben az idő gyorsan halad.

 

Megmérgezik a szívet, s elveszik a levegőt,

félelembe és rettegésbe hajszolnak,

felperzselnek minden legelőt.

 

A sötétség fátyla véglegesen reánk települ,

a gonosz hatalma nem kegyelmez,

s előle senki nem menekül.

 

Egymás ellen fordítják az embereket rútul,

a családokat, nagyokat, s kicsiket,

mindenkire ármány zúdul.

 

Soha nem fog visszatérni a nyugalom kora,

akik ezt hiszik, nagyot csalódnak,

s a fájdalmuk nem áll tova.

 

Az egyetlen remény, ha a sarkunkra állunk,

és teszünk is valamit a létünkért,

nem csak a csodára várunk.

trees, silhouettes, mysterious

Ne hagyjuk!

Ne hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak,

s hogy rettegésben, félelemben tartva,

mindenféle hazugságot ordítsanak!

 

Ne engedjük, hogy elvegyék szabad életünk,

ha sikerül nekik, nyomoroncok leszünk,

s már csak szolgaként élhetünk!

 

Küzdjünk mindazokért aki fontos, s a jóért,

a régi szép időkért, a történelmünkért,

s minden igaz, becsületes szóért!

 

Álljunk ki a veleszületett jogainkért gyorsan,

különben semmik leszünk, hitványak,

s el fogunk hullani mind sorban!

 

Nem engedhetjük, hogy a sárba tapossanak,

s ők az árulók, akiket mások fizetnek,

megmentő szentként ragyogjanak!

 

Ne higgyünk ármányos, gonosz szavaiknak,

a sötét háttér által diktált parancsoknak,

mely hasznos gyarapodó javaiknak!

 

Ne hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak,

s kiöljék a tisztességet, az életösztönt,

s a világon mindent eltorzítsanak!

human, audience, mass

Rideg idők

Rideg idők, gonosz idők járnak,

az emberek szabadulásra várnak.

Mint a foglyok be vannak zárva,

a felmentő reménysugárra várva.

 

A remény azonban búsan hallgat,

s mindenfelől csak rosszat hallhat.

Gyenge, s gyáva, magába roskadt,

ennyire félve még sosem kushadt.

 

Rideg idők, kegyetlenség, s halál,

békét az ember már nemigen talál.

Letűntek a régi korok, dicső tettek,

s mind a sötétség örök rabjai lettek.

prison, safety, fence

A gyilkosok tánca

A gyilkosok tánca zajlik a sötétben,

ördögi, sátáni árnyékok a tűz körül,

kezükben vasvilla, s biza vigadnak,

Lucifer a főnökük a tetteiknek örül.

 

Ki is érdemelték az elismerést tőle,

hisz végrehajtják a véres parancsát,

leigázzák a népeket, az embereket,

nehogy kiváltsák fenséges haragját.

 

Mérget juttatnak valamennyi sejtbe,

elhallgattatják az igazat, az értelmet,

chipet, nanorobotot oltanak a testbe,

állandóan tovább növelik a félelmet.

 

Röghöz kötik majd a létet önmagát,

s a levegővételhez is engedély kell,

megszűnik a készpénz, a hitel az úr,

biza nyugalmat eztán senki nem lel.

 

Szétrombolják a szerető családokat,

s a gyermekeket kezdettől szedálják,

korlátozzák az értelmi fejlődés útját,

s a fejlődés újabb szakaszait lezárják.

 

A magántulajdon csakis nekik járhat,

más örüljön, ha kutya, s szolga lehet

és kiket élve hagynak saját érdekből,

engedelmeskedik, mást nem is tehet.

 

A gyilkosok tánca átcsap a tébolyba,

vérben rángatózva istenítik magukat,

eme őrület addig folyhat büntetlenül,

amíg a fény ledönti a pokoli kapukat.

devil, fire, hell

Tragikus sorsok

Tragikus sorsok és tönkretett életek,

kiszolgáltatott emberek, s családok,

hazugságokkal álcázott gyilkos terv,

egymást érik az új, s újabb csapások.

 

Láthatatlan ellenséggel vívott csata,

világháború zajlik, csak más néven,

gazdasági manipulációk tömkelege,

s tömeghisztéria, hogy a nép féljen.

 

Tragikus sorsok, rettegés és zsarolás,

megtévesztés, s uszítás egymás ellen,

maszkokba zárt lelkek, s gondolatok,

a cél az, senki megszólalni se merjen.

 

Becstelen, lelketlen, gonosz hatalom,

programozott, agymosó médiák sora,

arcukat adó, s népre ható személyek,

harc nélkül a remény is elszáll tova.

guy, man, people

Rabságba taszítva

Rabságba taszítva élnek az emberek,

megfélemlítve élik a mindennapokat,

a sóhajok senkit meg nem mentenek,

mindenkinek vívnia kell a harcokat.

 

Összefogás nélkül ez nem sikerülhet,

nem gyúlhat remény a sötét honában,

egyszer talán a gonosz is kimerülhet,

ám addig sem lehet bízni a csodában.

 

A maszk a rabság jelképeként ragyog,

fojtogat, elhidegít, s közömbössé tesz,

nem számít, hogy hőség, netán fagyok,

az emberek lelkéből minden jót kivesz.

 

Jéggé válnak a szívek, s az öröm kihal,

eltávolodnak egymástól a régi barátok,

a szeretet gyáván, megfutamodva inal,

s egymás ellen fordulhatnak családok.

 

A terv szerint tönkremegy a gazdaság,

sokan elveszítik kis félretett pénzüket,

s csupán az elitnek járhat a gazdagság,

ők felsőbbrendűként szórják fényüket.

 

A Földön minden az övéké, így vélik,

az emberekre szükségük már nincsen,

sem isten, sem más haragját nem félik,

s nem osztoznak a töméntelen kincsen.

 

A bolygó rabságba taszítva nyomorog,

a sors változó, a kocka még fordulhat,

a szerencse újfent a világra mosolyog,

ha eljön a tömegek által várt fordulat.

cube, play, random

Az életben maradásért

Az életben maradásért harcolni kell,

biz nem lehet mindig másokra várni,

szabadságot az ember csak akkor lel,

ha megtanul végre a saját lábán állni.

 

Mikor rádöbben, hogy nincs egyedül,

van még rengeteg rettegésben tartott,

a vívódása elcsitul lelkében legbelül,

s kiderül, igaz mindaz, amiket hallott.

 

Az eszmélés ideje immár elérkezett,

nem lehet tovább odázni a dolgokat,

a megsemmisítés terve megérkezett,

s megpecsételte az emberi sorsokat.

 

Az életben maradásért muszáj tenni,

különben örök sötétség várhat reánk,

mind együtt fogunk a halálba menni,

ő összefogás nélkül, magához leránt.

cemetery, spooky, graveyard

Tönkretett életek

Tönkretett életek, széthullott családok,

s egymásra uszított emberek garmada,

értelem ellen való, elnyomó szabályok,

s mételyező mérget szétszóró armada.

 

Hamis illúziót tápláló, hazug emberek,

megvásárolt, s népeket irányító körök,

nem is kellenek ide immáron heckerek,

az emberi kapzsiság, s gonoszság örök.

 

Megtévesztés, szemfényvesztés, halál,

mindezek sajna mindennaposak lettek,

s az értelmes réteg kiutat nehezen talál

és hiábavalónak tűnnek az igazi tettek.

 

Az agymosás szennyes árja nem kímél,

bepiszkítja a legtisztább és legjobb utat,

megtéveszt, megmérgez, s ha kell elítél,

folytonosan egy valótlan világot mutat.

 

Tönkretett életek, megnyomorított idő

és lelketlen zsarnokok gyilkos uralma,

ha a gonosz győz, nem marad hírvivő,

s a gyávaságnak a pusztulás a jutalma.

apocalypse, disaster, end time

A Remény kardja

A Remény kardja sötét helyen várakozik,

a posvány mocsarában, egy sziklában áll,

új időkre, s újfent ragyogásra vágyakozik,

mikor az ereje valamely hős testébe száll.

 

Körötte csordogáló víz, s haldokló erdő,

amelyet a gonosz sötétség ármánya ural,

reméli, hogy a dicsősége hamarosan eljő,

s talán a sors nem lesz vele nagyon fukar.

 

Feljöttek már érte holtak is a homályból,

megpróbálták kihúzni, hogy őket segítse,

nem azért került ide az igazság honából,

hogy a bűnös réteget győzelembe repítse.

 

Ellenkezőleg pont velük fog leszámolni,

s pokolra küldeni mind az utolsó szálig,

valamennyiüket igazán öröm feláldozni,

biz minden csapása a dicsőségére válik.

 

A Remény kardja újra csillogásra készül,

mikor az igaz embereket segítheti ismét,

a segítségével e gonosz világ megszépül,

s többé a mocsárba nem tér vissza innét.

not dead 52e8d14a42 1280
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.