emberek Archívum - 66 / 72 oldal

Hideg szelek fújnak

Hideg szelek fújnak, az emberek dideregnek,

kellemesebb, melegebb helyekre igyekeznek.

Ám a lelkek is fáznak legbelül, s szenvednek,

hiszen a rideg idők maradnak, nem engednek.

Kilátástalanságot fúj a közeledő vihar magja,

s nem hallik meg a segítségért kiáltók hangja.

Eme hangokat elnyomja a bent zakatoló szív,

amely rémülten dobogva isteni segítséget hív.

Hideg szelek fújnak, szétzúzva a megszokást,

s rettentő ereje elhozhatja az utolsó felvonást.

A természet színpadáról eltávozhat az ember,

ha a reá váró borzalmakkal küzdeni nem mer.

A sötétség idején

A sötétség idején semmi nem olyan, mint rég,

másak az álmok, s a vágyak hitehagyottak,

biz beszürkült a valamikor még kék ég.

Hazug szólamok, erős agymosás uralja a teret,

a megfélemlítés mindennapos, megszokott,

s ennél még sajnos sokkal rosszabb lehet.

Nincs összetartás, s nincs segítőszándék soha,

az emberek már ki nem állhatják egymást,

és a becsület maradéka is elszállt tova.

Senki nem mozdítaná az ujjait, hogy segítsen,

s nem ártaná magát bele a mások dolgába,

mivel nem szeretné, hogy ő is veszítsen.

A sötétség idején minden lélek fogollyá válik,

valamennyiük a gonosz számára csak teher,

és a sors mindannyijukkal csak játszik.

A Remény és a Szeretet

A Remény és a Szeretet útra kelt egy napon,

vállukra vették a batyujukat egy reggelen,

mivel várták őket az emberek nagyon.

Látták, hogyan törtek meg az utóbbi időben,

mily szétszórtak, s tanácstalanok újabban,

ez nem maradhat így a közelgő jövőben.

Igyekeztek eljutni minden faluba, s városba,

beköszöntek mindenkihez, kihez lehetett,

és a gyerekeket is ők ringatták álomba.

Amerre csak jártak, újra felragyogott a Nap,

a sötét felhők elvonultak messzi földekre,

s a nép érezte, hogy végre új erőre kap.

A Remény és a Szeretet nélkülözhetetlenek,

a jóknak egy új, igaz élet esélyét jelentik,

a rosszak számára elképzelhetetlenek.

Egy hazug világban élünk

Egy hazug világban élünk, egy sötét mocsárban,

ahol semmi és soha nem az, aminek látszik,

s a valóság hamar eltűnik a homályban.

Hamisított videók, s parancsra szerkesztett hírek,

folyamatos nyomás alatt tartó félelmek sora,

és a rettegéstől szinte lebénított szívek.

Kegyetlenség és könyörtelenség uralta emberek,

piciny, apró, síró gyermekek, aggódó szülők,

s egyre csak gyülekező sötét fellegek.

Egyre fogyó népesség, s elfogyó temetői helyek,

tervszerűen adagolt mérgező kotyvalékok,

és teljesen elgyötört, megsebzett lelkek.

Egy hazug világban élünk, s mind bele is fúlunk,

ha nem vesszük fel a harcot, de nagyon hamar,

elvész a jelenünk, a jövőnk és a múltunk.

A legélhetetlenebb helyen

A legélhetetlenebb helyen is kicsírázik az élet,

csak megfelelő körülmény kell mindehhez,

s mindezt a tudást letagadni biza vétek.

Amennyiben akad elegendő ivóvíz és energia,

az alapok már meg is vannak eme csodához,

csupán kell még hozzá egy kis esszencia.

Mikor ezen összetevők elegyednek egymással,

megtörténik az, ami hihetetlennek tűnhet,

gazdagítva a természetet egy, s mással.

A legélhetetlenebb helyen sem arathat a halál,

és bármilyen kegyetlen, gonosz is a sors,

az ember mindig újabb esélyre talál.

Lepereg a homokóra

Lepereg a homokóra és elsuhannak az évek,

az életünk folyamában nyomot hagynak,

egyszer rosszat, máskor szépet.

Az idő nem kegyelmez és nem áll meg soha,

annyian próbálták már legalább lassítani,

ám nem sikerült, s száguldott tova.

Nem lehet megvásárolni, emiatt olyan drága,

s uralni sem sikerült még senkinek sem,

az ember lelke erre hiába is vágyna.

Lepereg a homokóra, s visszautat nem enged,

nem mérlegel, lélektelenül teszi a dolgát,

és nem érzi át, ha valaki szenved.

Ármányos cselszövés

Ármányos cselszövés uralja a napokat, s éjeket,

és elkábítja az elmét, megzavarja a tudatot,

meghamisítva a valódi, igaz tényeket.

Az emberek előtt ügyes manipulációk zajlanak,

és a média szennye terjeszti a hamisságokat,

s a nézők igazat biza keveset hallanak.

Megosztottság bűze terjeng, a félelem szárnyal,

dermesztő rettegés ijeszti halálra a népeket,

és leszámol az értelemmel, a vággyal.

Ármányos cselszövés rabláncán szenved az élet,

s gúzsba kötve próbál levegő után kapkodni,

érzi, a léte nem érhet ily ocsmány véget.

Illúziók viharában

Illúziók viharában gyorsan terjed a homály köde,

leszáll a városokban, a falvakban, a tanyákon,

és egyre csak szűkül a tiszta terek köre.

A látszat hatásos, szemfényvesztő, becsap bárkit,

képes Napot varázsolni az éjszakai égboltra,

s az emberi elmékkel ügyesen játszik.

Elhiteti a valótlant, s mindazt, ami nem is létezik,

jóságnak láttatja a pusztítást és a rombolást,

úgy tűnhet a segítség a köd által érkezik.

Illúziók viharában mindenfelé villámok cikáznak,

félelembe és rettegésbe zárják az emberi létet,

s ha tovább tart mindez, vége a világnak.

Olyan nehéz reményt adni

Olyan nehéz reményt adni, egy reménytelen időben,

mikor hatalmas a zsarnokság, s uszít a hazugság,

és rengeteg ember jár ugyanabban a cipőben.

Sajnos hihetetlen a megosztottság okozta széthúzás,

az egymás elleni intrikák, a bérencek sunyisága,

és mindezek miatt egyre közelebbi az elmúlás.

Fel nem fogható, hogy az értelem ennyire elfogyott,

s vannak emberek, kiknek nem fontos a családjuk,

és nem jönnek rá, ez az egész világ elnyomott.

Az egykori szikra már nem élteti a lelkeket, a népet,

évtizedek alatt a sötétség erői kidolgozták a tervet,

és kialakítottak egy teljesen hamis, hazug képet.

Olyan nehéz reményt adni, mikor a gonoszság az úr,

és ezen rendkívül nehéz lesz valaha is változtatni,

amíg el nem pattan majd, az a bizonyos húr.

Örök éj

Örök éj fenyeget, ha végleg leszáll a sötét,

s az értelem nem érti meg a bölcsek kövét.

Mikorra a fény ereje túlontúl meggyengül,

eme világ biztonsága halálosan megrendül.

Örök éj pusztítja el a létet, s annak nyomát,

hihetetlen erővel törli el az emberek korát.

Ellene csak a fény erejének táplálása segít,

ami erőt a tiszta, igaz lelkek erejéből merít.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31