Saját alkotásaim
Akit a szívből jövő szeretet vezérel, annak a lelke ragyog,
könnyebben megbirkózik a gondjaival és a bajaival,
s számára a nehéz időkben is boldogok a napok.
Akit a szívből jövő szeretet vezérel, mindig kész segíteni,
bármikor kezet nyújt az elesetteknek és a gyengéknek,
s a legszomorúbb embert is képes mosolyra deríteni.
Boldog percek és örömteli órák suhannak a térben,
igencsak sokan várnak és vágynak már reájuk,
s ha elérik őket, a lelkük ragyog a fényben.
Boldog percek és örömteli órák szépítik meg a létet,
csalnak mosolyt az arcokra, s tesznek vidámmá,
rengetegen kívánják, ez soha ne érjen véget.
Az ősz varázslatos szépsége megnyugtatja az embert,
a színes falevelek, az érett bogyók és a békesség,
szebbé teszik mind az estét, mind a reggelt.
Az ősz varázslatos szépsége megsimogatja a lelkeket,
a Nap aranyló sugarai feltöltenek boldogsággal,
és megvidámítják a szomorkás perceket.
A siker az egekbe emelhet, főleg oly sok kudarc után,
a legédesebb érzések egyike, amely boldogít,
és nem felejtődik el majd az élet során.
A siker az egekbe emelhet, szinte felragyog az ember,
könnyűnek és legyőzhetetlennek érzi magát,
s reméli, ez megismétlődik, nem egyszer.
Mindenkire ráfér egy csodás nap, a nehéz időkben,
amely kikapcsolja a testét és a lelkét úgy szint,
s ez az érzés nem lehet kérdés, időtlen.
Mindenkire ráfér egy csodás nap, amelytől ragyog,
amely megszépítheti az életét és erőt is adhat,
reményt tud kelteni, méghozzá nagyot.
Az igazi boldogság nagy hiánycikk ezen a világon,
lenne rá igény, de a készlet egyre csak gyérül,
és igen nehéz változtatni ezen a hiányon.
Az igazi boldogság nagy hiánycikk, túlontúl kevés,
pedig meg tudja szépíteni magát, az életet is,
és fontos a léleknek, mint egy jó ivás, evés.
A sötétség mindig is gyűlölte a fényt, a halálát akarta,
nem bírta elviselni a jótékony hatásait sohasem,
és minden tudása, tette, bántotta, zavarta.
Zavarta, hogy az emberek szerették és nagyon várták,
hiszen általa lettek boldogabbak, s vidámabbak,
sőt, azt is fájlalta, ha felkapcsolták a lámpát.
A fény jelképezi az értelmet, a reményt meg az esélyt,
szeretettel tölti fel a lelkeket, megnyugvást adhat,
s igyekszik elhárítani az ármányt, a veszélyt.
A sötétség mindig is gyűlölte a fényt és gyűlölni fogja,
nem bírja elviselni a ragyogását, s az éltető erejét,
ezen okból önmaga lesz, saját maga foglya.
Ha ép a lélek, a test is sokkal jobban érzi magát,
sokkalta vidámabb és boldogabb az ember,
a sors pedig nehezebben látja el a baját.
Ha ép a lélek, akkor az élet sem olyan szomorú,
szebben ragyognak a csillagok éjszakánként,
és a Hold kerek arca, szélesebb mosolyú.
Mikor a szeretet átölel, könnyebbé válik minden,
szinte szárnyal a fantázia, s boldogabb a szív,
és ennél az érzésnél megérintőbb nincsen.
Mikor a szeretet átölel, a jeges lélek is megolvad,
sőt, a csillagok is szebben ragyognak az égen,
és az eddig kapott sebek, végleg beforrnak.
A megszokás hatalma előbukkan minden alkalommal,
legyen az bármelyik ünnep, s bármilyen esemény,
azt meg kellene tölteni értelmes tartalommal.
A Szilveszter az egyik ilyen, látszólag vidámság, öröm,
a bulizás, s az önfeledt szórakozás napja és estéje,
amikor a valóság bizony vissza nem köszön.
Az önámítás éjszakáján megannyi fogadalom születik,
és megannyi álom, ígéret kering a világon szerte,
ám ezek kevés ideig táplálják a szívek tüzeit.
Másnaptól jön a drágulás, újabb adók, s újfajta terhek,
újabb hitelek, melyek visszafizetése kilátástalan,
jönnek az újabb csapdák és a mélyebb vermek.
Ám az emberek mulatnak, nem érdekli őket az igazság,
nem érzik, nem értik és érdektelen a számukra,
csakis egy számít, a ma esti, boldog vigasság.
A megszokás hatalma elhomályosítja a tudatot magát,
elvakítja a szemek látását és a fények ragyogását,
s így, csak kevesek hallják meg a túlélés szavát.
