becsület Archívum - 4 / 5 oldal

Hihetetlen a feszültség

Hihetetlen a feszültség az emberek között,

óriási a belül lakozó rémítő aggodalom,

s a kegyetlen jövőkép áll emögött.

Lassacskán már nem beszélnek egymással,

s elhidegülnek az eddigi jó kapcsolatok,

le kellene számolniuk egy, s mással.

Nem kellene hallgatniuk a hazug szavakra,

az ámításra, becsapásra, mételyezésre,

s gondolniuk kéne a saját javukra.

A szeretet lenne erre a legjobb gyógymód,

a színtiszta őszinteség, a becsületesség,

s nem megtagadni a valósat szólót.

Hihetetlen a feszültség eme sötét világban,

s mégis meg kell próbálni legyőzni ezt,

hiszen a gonosz terve sem hibátlan.

De jó lenne

De jó lenne jégbe fagyni, másik korban felébredni,

ahol nem létezik rossz, gonosz, irigység, gyilok,

ám békében lehet örülni és beszélgetni!

Ahol nincs nyomorgatás, félelemkeltés, hazugság,

ahol nem rettegtetik az emberi lelkeket folyton,

s ahol az őszinte, tiszta szeretet a valóság!

Hol természetes a megértés, a segítőszándék, a jó,

ahol nem avatkoznak bele a természet rendjébe,

nyaranta süt a Nap és télen hullik a hó!

Ahol nem a kiirtás a cél, s nem a sötétség hatalma,

hanem az összefogás, az együttműködés ereje,

s mindennek a boldogság az igazi jutalma!

De jó lenne egyszer úgy felébredni, hogy ne fájjon,

az igazság, a tisztesség és a becsület világában,

a lélek szerelmesen, egy másikkal szálljon!

Az elvesztett becsület

Az elvesztett becsület soha nem szerezhető vissza,

nem lehet visszacsinálni mindazt, ami történt,

és a végeredményt főleg a bűnös issza.

A szavahihetőség elpárolgott, s innen nincsen kiút,

senki nem fog hinni annak, aki csal, hazudik,

és a régi szép idők emléke is kimúlt.

Nem megvehető a lélek, nem befolyásolható a hit,

s nem megmagyarázható semmiféle bűn sem,

úgy sem, ha a hitvány az igazság felé nyit.

Az elvesztett becsület örökre megmérgezi a lelket,

megfertőzi az elmét, a tudatot, s a tetteket is,

ám megbocsátást ettől biza nem nyerhet.

Az eltiport jó

Az eltiport jó és a mocsokba fojtott becsület,

szenvednek a hazugság sötét posványában,

s már nem segíthet rajtuk egy feszület.

Mellettük hever az aljasul eltaposott igazság,

amely nélkül nem ragyoghat ismét a Nap,

s míg így van, nem lehet soha vigasság.

Az elferdített tények, s az elcsúfított szépség,

a torzzá nyomorított világ igazi mivolta,

és a sötétség által beszürkített kékség.

Az elpusztított remény, s a meggyilkolt jövő,

a rettegő emberek éjszakába kiáltott sóhaja,

és a mindent kiirtani akaró gonosz erő.

Az eltiport jó, a lebutított, kiölt emberi elme,

ha a szív, a szeretet, s az összefogás segít,

nem sikerülhet a hitvány aljadék terve.

A holtak éneke

A holtak éneke gyakorta felharsan az éjben,

az élők füleinek szinte halhatatlanul zeng,

és bár szívből szól, tovaszáll a szélben.

A síron túlról is igyekeznek szólni hozzánk,

s figyelmeztetni, hogy nagyon nagy a baj,

ideje lenne, ha végre mind összefognánk.

Küzdenénk a szeretteinkért, s önmagunkért,

mindazért, ami csak kedves a számunkra,

a létért, a gyerekekért, a családunkért.

Meg kell harcolnunk az igazságért, s a jóért,

a becsületért, bármiért, ami fontos nekünk,

egy ölelésért, csókért, egy igaz szóért.

A holtak éneke minden éjjel üzen mifelénk,

és bár nem halljuk, a szívünkben érezzük,

hisz szeretetet, s bátorságot áraszt felénk.

Nyugodt álmok

Nyugodt álmok kísérik mindazoknak az útját,

akik mindig becsülettel és tisztelettel élnek,

s akik nem szégyellik önmaguk múltját.

Akik jól tudják, hogy mi a valóság és mi a jó,

látják és hiszik, a tetteikkel sokat segítenek,

s nem hagyja el az ajkukat hazug szó.

Nem néznek félre, mikor igazságtalan történik,

s tenni akarnak a hazájukért és a népükért,

a gonosz köröttük hiába is örvénylik.

Nyugodt álmok és pihentető éjek izzó parazsa,

a tisztességes emberekből igen sok kellene,

s nagyobb a szükség rájuk, mint valaha.

Igazságot a világnak!

Igazságot a világnak, gyúljon fel végre újfent a fény,

tisztuljon ki a látás és nyíljon meg az értelem,

s pusztuljon el az összes gonosz lény!

Legyen vége az arcnélküliségnek, maszkokat a tűzbe,

elég volt a fenyegetésből és az aljas zsarolásból,

valamennyi bűnös legyen a pokolba küldve!

Nem kell a folyamatos hazudozás, pláne a sötét terv,

és ideje, hogy újjáéledjen az elfeledett tisztelet,

egymás elfogadásával az ember sokat nyer!

A tiszta, őszinte, s szívből jövő szeretet térjen vissza,

az ármány vonuljon a sötétbe, honnan származik,

a becsület és a tisztesség az igaz élet titka!

Tartsanak össze a családok, védjék és óvják egymást,

emlékezzen mindenki a régi, s csodás időkre,

mikor közösen átéltek már egy, s mást!

Igazságot a világnak, valós, teljes, titkosítatlan igazat,

a szabadság joga legyen ismét el nem idegeníthető,

s jöjjön el, a kristálytiszta levegőjű pirkadat!

Egy igaz ember

Egy igaz ember nem alkuszik meg soha,

s nem irányítható és nem is zsarolható,

s nem adja a lelkét az ördögnek oda.

Nem hagyja levenni magát a valós útról,

és kitart a végsőkig, harcol önmagáért,

s nem feledkezik meg a szép múltról.

Számára fontos a becsület, s a tisztesség,

segít az elesetteken, s a szegényeken,

és nem hiszi magáról, hogy istenség.

Akármit megtesz az igazságért, s a jóért,

kiáll akkor is, ha már nincsen remény,

és képes küzdeni egy kedves szóért.

Egy igaz ember nem mond le az elveiről,

biz nem megvesztegethető semmikor,

s nem lebeszélhető a jó terveiről.

Hol van az igazság?

Hol van az igazság, a sötétség mélyén,

annak is a legeslegeldugottabb szélén?

Hogyan süllyedhetett ennyire silánnyá,

s miként alakult át nullává, zsivánnyá?

Miféle utat járhatott be, amíg ide került,

és amíg a harcossága, a becsülete leült?

Újabban miként bírja elviselni önmagát,

és miképpen képes elárulni a földanyát?

Ennyire könnyen meg lehetett vásárolni,

és a tisztességén a becsületén átgázolni?

Netán semmitmondó, gyáva semmi lett,

mit alátámaszthat mostanság annyi tett?

Hol van az igazság, s létezett egyáltalán,

mielőtt berogyott a korrupció bejáratán?

A hajdani fénye megkopott, s megfakult,

mára a valóság iránt teljesen megvakult?

Szívvel és lélekkel

Szívvel és lélekkel lehet csak csatát nyerni,

ahhoz azonban nem elég vágyakozni,

hanem tenni kell és merni.

Legyen az akár egy álom, harcolni kell érte,

kitartóan, becsülettel, s igaz szeretettel,

hogy győzelem legyen a vége.

Nem szabad semmit feladni soha, ha fontos,

ne félemlítsen meg a sötétség ármánya,

akkor sem, ha ez a világ mocskos.

Ne uraljon el a rettegés, a pánik, s a közöny,

mert akkor el fog veszni a remény is,

s nem marad meg kő a kövön.

Szívvel és lélekkel érdemes egyáltalán élni,

jó szándékkal küzdeni, s menni előre,

így a vereségtől nincs miért félni.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31