Saját alkotásaim
Mindenki vívja a saját harcait az életének útján,
legtöbbször keserves e harc, néha kevésbé,
ám senki nem változtathat a múltján.
Az embernek gyakorta önnönmagával van baja,
és ezeket a bajokat megoldani igen nehéz,
s nehezen csendesül el a lélek zaja.
Mindenki vívja a saját harcait, de sokszor hiába,
és mikor nem sikerül változtatni a sorson,
a fájdalom hangjai szállnak a világba.
Mindenkinek vannak gondjai, amik felőrlik a lelket,
kisebbek, nagyobbak, fájdalmasak és kínzóak,
s miattuk az ember nyugalmat nem lelhet.
Nincs igazán olyan, hogy teljesen felhőtlen pillanat,
és tökéletes békesség sem létezik, s nem is fog,
minden álom semmivé válhat egy perc alatt.
Mindenkinek vannak gondjai, amik elkísérik végig,
amelyektől nem tud megszabadulni talán soha,
s melyek miatt a szív folyamatosan „vérzik”.
Csupa vidámság az élet, gondok, bajok és terhek,
minden napra akad baleset, rablás, gyilkolás,
s a házaikban gyakran időseket is vernek.
Egyre kevesebb a kapható élelem, az is túl drága,
visszatartják a cukrot, a lisztet és sok mást is,
zajlik a lelkekben a megkeseredett dráma.
Hihetetlen mértékben nőnek a rezsiárak, az égig,
ám ez még semmi, lesz ennél sokkal rosszabb,
és sokak életét sorscsapások kísérik végig.
Tervezett háborúk zajlanak, az infláció hatalmas,
méregtől hullanak az emberek nap, mint nap,
s ez a világ újabban igencsak szánalmas.
Bizony mennyi ok van az örömre és a nevetésre,
mindenfelé kacaj hallik, ölelkeznek a barátok,
s közben nem lesz elég hely a temetésre.
Csupa vidámság az élet és minden perc élmény,
szebb és jobb dolgokat álmodni sem lehetne,
a kérdés csak az, hogy ki nevet a végén.
Majd más megteszi, gondolják ezt oly sokan,
és legyen szó bármiről is, csinálják mások,
s az lényegtelen milyen módon, hogyan.
A nehézségekkel, bajokkal, nehéz együtt élni,
mindenki szeretne kibújni a felelősség alól,
s a legtöbb rettegő még önmagát sem érti.
Sokszor olyan jó lenne ez, vagy esetleg amaz,
ám kockázatosnak bizonyulhat a cselekedet,
és végül szokás szerint marad a panasz.
Ki kellene harcolni a szabadságot és a békét,
a nyugalmat, a család biztonságát, a jólétet,
de most nem hagyhatjuk magára a tévét.
Majd más megteszi, csupán türelem, az a fő,
ez a hozzáállás szégyenletes és siralmas is,
és nem csoda, hogy a sötétség ideje jő.
Eltelt ez az év, gonddal, s bajjal,
de elég volt és végre le a jajjal!
Sok örömben nem volt részünk
és ki tudja még, mik elé nézünk.
Ám most mindezt tegyük félre,
s nézzünk a pohárnak fenekére.
Mulassunk, igyunk és együnk,
egy Boldogabb Új Évet nekünk!
