versek Archívum - 138 / 228 oldal

Hihetetlen a feszültség

Hihetetlen a feszültség az emberek között,

óriási a belül lakozó rémítő aggodalom,

s a kegyetlen jövőkép áll emögött.

Lassacskán már nem beszélnek egymással,

s elhidegülnek az eddigi jó kapcsolatok,

le kellene számolniuk egy, s mással.

Nem kellene hallgatniuk a hazug szavakra,

az ámításra, becsapásra, mételyezésre,

s gondolniuk kéne a saját javukra.

A szeretet lenne erre a legjobb gyógymód,

a színtiszta őszinteség, a becsületesség,

s nem megtagadni a valósat szólót.

Hihetetlen a feszültség eme sötét világban,

s mégis meg kell próbálni legyőzni ezt,

hiszen a gonosz terve sem hibátlan.

A tiltások hazájában

A tiltások hazájában igazán csodás az élet,

semmit nem lehet, csak amit engednek,

s ettől igazán boldog minden lélek.

Tilos a gondolkodás, nincs is szükség arra,

hiszen mindent megoldanak helyettünk,

és nem kell készülnünk a harcra.

Csodásak az áremelések, a megszorítások,

a fűtés nélküli hideg évszak, a pánik,

s a megfázás utáni borogatások.

Csodás, hogy elzárják előlünk az élelmet,

ilyetén sokkalta könnyebb éhen halni,

s elültetni mindenkiben a félelmet.

Igazi mámor, hogy a tulajdonunk odavész,

a pénzünk, a megtakarításunk eltűnik,

s mit megtarthatunk, az csenevész.

Milyen remek, hogy nincsen már állatunk,

mivel jótékonyan leölették az összeset,

s mi mind az éhhalálra várhatunk.

Helyes, hogy korlátozzák az üzemanyagot,

legalább gyalogolhatunk a pokol felé,

s erre találnak mindig magyarázatot.

Örömteli a lét kizsigerelve s kihasználtan,

mikor már semmihez nem lehet jogunk,

csak úgy úszunk ám a boldogságban.

A tiltások hazájában sok a vígság, a kacaj,

minden gazdag sokkal gazdagabbá vált,

s a vagyonuk sokszorosa, mint tavaly.

Fény az út végén

Fény az út végén, mely reményt adhat végül,

amely kitartásra ösztönözhet mindenkit,

s melynek üzenete soha el nem évül.

Mely megdobogtatja a szíveket, megnyugtat,

békésen cirógatja a rettegő, sérült lelkeket,

s egy szebb, egy jobb világba eljuttat.

Megőrzi a békét, örömtelivé teszi a napokat,

szeretettel öleli át a Föld összes lényét,

és felvidítja a kicsiket, s a nagyokat.

Fény az út végén, egy új lehetőség, másik út,

másféle gondolkodás, erősebb akarat,

és a sötét jövő nem lesz olyan rút.

Ellehetetlenítve

Ellehetetlenítve telnek a mindennapok, a percek,

az emberek egyre jobban érzik a terheket,

s a lelkekben a kétségbeesés serceg.

Megkeseredetten rettegnek, hogy ezután mi lesz,

mindenki a szerencsében, a csodában bízik,

s mindez a lelkierejükből sokat kivesz.

Míg nem mernek kiállni egymásért, s magukért,

addig hiába is reménykednek bármiben is,

és utólag sírhatnak az elvesztett javukért.

Ellehetetlenítve, szenvesztően telik minden óra,

a kilátástalanság sokakat nyomorba taszít,

s ezentúl nem számíthat senki jóra.

Rideg világ

Rideg világ, ledermedt értelem, s kihűlt szívek,

mindezek sötétségbe borítják a nappalokat,

és megsebeznek minden jó szívet.

Fogságban tartják az amúgy is érzékeny lelket,

amely a tehetetlenségtől rettentően szenved,

s ilyetén, rabként, békét nem lelhet.

Felforgatott életek, s örökös félelemben tartás,

megannyi szétforgácsolt család, baráti kör,

s a végzet felé való erőteljes hajtás.

Rideg világ, s kegyetlen, embertelen folyamat,

milliók vesztét okozza a veszett elmebaj,

mely végül magával ránt sokakat.

Hidegre fordult az idő

Hidegre fordult az idő, zord szelek fújnak,

egyre közeledik a hosszan tartó sötétség,

s a szerető szívek egymáshoz bújnak.

Melengetik egymás lelkét, reményt adnak,

kitartásra ösztönzik még önmagukat is,

s cserébe megértést, örömöt kapnak.

Hidegre fordult az idő, s keményebbé vált,

elillantak a forró percek, s vele a vágyak,

mi jó és szép volt, most messzire szállt.

Búcsúzhatunk

Búcsúzhatunk az eddigi, megszokott életünktől,

a régóta dédelgetett álmainktól, vágyainktól,

s elköszönhetünk igen sok készletünktől.

Mindhiába gyűjtöttünk össze különféle javakat,

és hiába igyekeztünk valami szépet, jót tenni,

sajnos elhittük a hazug, alattomos szavakat.

Mostanra nagyot fordult a világ, beborult az ég,

villámok cikáznak felettünk, s vihar dühöng,

a reményeink sokasága a gonosz tüzén ég.

Búcsúzhatunk az élővilágtól, mérgező a levegő,

sorban eltávoznak közülünk kiket szerettünk,

s nekünk sem marad más, csak a temető.

Milliárdnyi szív

Milliárdnyi szív és ugyanannyi lélek retteg,

ki van szolgáltatva a sötétség erőinek,

amely nem marad soha veszteg.

Ellenkezőleg, a világra teljes erőből támad,

bevet mindent a gonosz céljai eléréséért,

és az emberiség megismeri az árnyat.

Az árnyat, mely eltakarja a Napot az égről,

és aki félelmében a mocsárba süllyed,

az nem bukkan fel többé a mélyből.

Semmi nem lesz ugyanolyan, mint valaha,

kialszik a remény egykor ragyogó fénye,

s mindenkit elvisz a csinált nyavalya.

Milliárdnyi szív vágyja a békét, az igazat,

ezen iszonyú időszakot azok élhetik túl,

akik bátrak, becsületesek, s igazak.

Miféle ember

Miféle ember az, aki pénzért ütlegeli a népét,

aki parancsra és szórványos juttatásokért,

igyekszik támogatni a világnak végét?

Aki bármit megtenne a csekély béremelésért,

s feláldozza a valaha volt lelkiismeretét,

a morzsákból kapott részesedésért?

Aki szégyent hoz egyenruhájára, s önmagára,

mivel gondolkodás nélkül üt, ver, gyilkol,

és soha nem néz vissza önmagába?

Aki elhiszi, hogy kivételezett és hogy számít,

akit a látszólagos hatalom vonz nagyon,

s akit a gazdagok szolgálata csábít?

Miféle ember az, ki a mások családját bántja,

akit nem érdekel az igazság, s a valóság,

és a sötét erők terveit valóra váltja?

Irritáló reklámok

Irritáló reklámok bombázzák az embereket,

és minden médiából ömlenek egész nap,

okoznak ám bosszúságot rengeteget.

Filmek előtt, után, s leginkább azok közben,

azt láttatják, hogy milyen könnyű az élet,

s legtöbbjüktől sok néző ledöbben.

Gyógyszerek, intim betétek, s banki hitelek,

csokik, mosószerek, autók, állateledelek,

és kirándulásra váró idegen szigetek.

Elmossák a valóságot, gyorsan, könnyedén,

látszólag minden bárkinek megvehető,

s így megy ez, az egész földtekén.

Irritáló reklámok, s népbutító műsorok hada,

akik ellazulásra és nyugalomra vágynak,

nem ezekért mennek fáradtan haza.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30