A vágóhídra hajtva

A vágóhídra hajtva, vonul a sok marha,

szomorú szemekkel bólogatnak,

s hiszik, ez a karma.

 

Egymást tapossák, rengetegen vannak,

faruk, fejük koccan a másiknak,

helyet ki nem hagynak.

 

Búsan bőgnek, patáik alatt száll a por,

néha-néha egymásba öklelnek,

s olyankor fellazul a sor.

 

A pásztorok biz röhögnek a markukba,

már előre dörzsölik a tenyerüket,

bűzt kapva az arcukba.

 

Kutyáik végzik el a munkájuk nehezét,

tépik, marják a marhák combját,

betöltve a korbács szerepét.

 

A balgatag csorda mindezt tétlenül tűri,

pedig vannak köztük borjak is,

mindőjüket a félelem fűti.

 

Fűti, hiszen párolog a csatakos szőrük,

ha nem állnak hamar ellent,

ki lesz cserzve a bőrük.

 

Kitörhetnének, hisz rengetegen vannak,

de mind retteg, a másikra vár,

ezért inkább meghalnak.

 

A néhány pásztor jól keresett a csordán,

learatták a tervük gyümölcsét,

az engedelmesség folytán.

 

Kutyáiknak dobtak oda néhány csontot,

azok hűen nyalták csizmáik talpát,

míg ők elosztották a koncot.

 

A marháknak emléke sem igen maradt,

a vágóhídra hajtva elvesztek mind,

az idő már nélkülük haladt.

senegal, herd, oxen

Politika

Politika. Sötét árny a világban,

s létezik a legapróbb virágban.

Ármány, mely homályba vezet,

s megtéveszti a csillogó szemet.



Elhiteti a lehetetlent, a semmit,

nem kímél meg sohasem senkit.

Hatalmat akar, fenyegetve zsarol,

a józan ésszel mindennap dacol.



Mélységes mélybe viszi a lelket,

az ott ragad és békét nem lelhet.

Elvetemülten kihasználhat bárkit,

érdeke szerint módosíthat bármit.



Irányítani akarja a gondolatokat,

bevet ezért csalárd fondorlatokat.

Mágusként mossa le az értelmet,

nem kímél semmiféle érzelmet.



Megfoszt a családtól, igazi hazától,

pénztől, barátságtól, s édesanyától.

Elveszi az ingatlant, adósságba zár,

látszólag mindenre megoldást talál.



Elpusztíthat nemzeteket és népeket,

megmásíthatja a valóságos tényeket.

Hazátlanná tehet, államokat rombol,

háttérből irányítva csonkol és koncol.



Erkölcsöt fertőz, értékrendet pusztít,

hagyományok megtagadásra buzdít.

Rákos sejt, gyilkos métely az életben,

ezt mindenki érzi és tudja is lélekben.

72249341 455982015266821 8159699570406719488 n
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.