Patakként csordogál a tiszta szeretet,
őszinte lángja szívből, erősen táncol,
messzire száll, mint az őszi levelek,
célhoz érkezhet bármikor és bárhol.
Nem pusztíthatja el semmiféle vihar,
bíbor tüze erős, a lélek ereje táplálja,
nem nőheti be sem moha, sem muhar,
perceit az idők végezetéig számlálja.
Felhők szárnyán szabadon szárnyal,
gyémántként csillog tündöklő fénye,
megharcol a leggonoszabb homállyal,
miközben kristálytiszta marad lénye.
Más érzelmek nem érnek fel vele soha,
azok csupán megtévesztő szeszélyek,
emléküket bármely szellő elfújja tova,
a szavak helyett az érzések beszélnek.
