A Telhetetlenség napfényre ébredt,
hunyorgás közepette magába révedt.
Mennyi mindenre áhítozott folyton,
már rég ott kellene lennie a Holdon.
Minden percben tartotta a markát,
letépte volna az alvó ökör szarvát.
Bármit is kapott soha nem volt elég,
úgy érezte számtalan vágyától elég.
Fennhangon panaszolta kínzó bajait,
letagadta és kevesellte titkolt javait.
A másokéra áhítozott éjjel és nappal,
sohasem játszott tisztességes lappal.
Őrjöngve többet követelt, még-még,
eszébe sem jutott, hogy eléri őt a vég.
Miután mégsem kapta meg amit akart,
bevörösödött a feje, s végül belehalt.
