Remény. Oly nélkülözhetetlen, s éltető lehet,
mikor egyik csapás a másik után sújt reánk,
az ember a kegyetlenség ellen keveset tehet,
hiszen a sötétség ármánya önmagához leránt.
Egész életünk szakadatlan küzdelmek sora,
megnyugodni, s megpihenni, nincs idő soha.
Mindenkinek megvan a terve, álma, s vágya,
melyek teljesülése után újabb örömre várna.
A sors azonban újra, ismét nehéz akadályt állít,
a felhőtlen boldogságból vajmi keveset szállít.
Az élet küzdőterén gyilkos, szakadatlan a harc,
mi az egyiknek öröm lehet, az a másiknak sarc.
Ez így volt és így is lesz, mert a világ kemény,
egyetlen dolog van mely éltetni tud, a remény.
Azt elveszíteni soha és semmikor nem szabad,
ugyanis nélküle valóban semmink nem marad.
