Szürke és párás volt a reggel,
mikor megcsörrent a vekker.
Balambér vakargatta a fejét,
felébressze a még alvó nejét?
Inkább nem, jobb a nyugalom,
kiosont, hisz várja őt a vigalom.
Halkan felöltözött, összepakolt,
eközben szemernyit sem zajolt.
Irány a szomszéd falu, s a barát,
kivel együtt isszák annak borát.
Mára disznótort tervezett a koma,
ilyen alkalmat nem hagy ki soha.
Útközben beköszönt a kocsmába,
többször járt ott, mint a konyhába.
Néhány pohárral rögvest felhajtott,
majd biciklire pattanva elhajtott.
Várt már rá a haver a kapuban,
övé a legszebb épület a faluban.
Előkészítve a lábasok, s edények,
sohasem voltak igazán szegények.
Fűszerek, teknő, éles kések és üst,
nemsokára szállingózni fog a füst.
Előbb egy kis torokégető, meg sör,
ráér még lesülni a disznóról a szőr.
Cimborája asszonya a városba ment,
a sertés meg az akolban röfögött bent.
Hadd éljen még kicsit, igyunk valamit,
énekeljük el a világ legszebb dalait.
Szürke és párás volt a reggel bizony,
s a két komát igen zavarta a víziszony.
Nem hagyhatták kiszáradni a torkuk,
míg daloltak, jobbnak érezték a sorsuk.
Hamarosan csend lett, elhalkult a nóta,
üres üvegek mindenütt, teljesült a kvóta.
Szemerkélgetett az eső, az idő elröpült,
eme kalandnak csupán a disznó örült.
