A csalódás tengerén vihar tombol,
mindent mi útjába áll le is rombol.
Pusztító haragja nem kímél senkit,
nyomában az élet sem talál semmit.
Halott hamvak hevernek szerteszét,
senki nem élte túl a bosszú tengerét.
Gyilkos dühe felemésztette a világot,
elpusztítva valamennyi szép virágot.
Nyoma veszett minden érzelemnek,
látszata sem maradt az értelemnek.
Sötétségbe borult az ég, s villámlott,
a haragos habokon a Nap csillámlott.
Mégis maradt valami a felszín alatt,
a mélyben új remény csirája fakadt.
Miután elpárolgott a gonoszság vize,
újra dobogni kezdett a remény szíve.
