Életünk pillanatképek sora,
melyek nem tűnnek el soha.
Emlékek porát idézi a múlt,
bármilyen hosszúra is nyúlt.
Érzelmek sokasága kavarog,
cseles útvesztőként kanyarog.
Jó, rossz, szeretet, vagy bánat,
az elmúlás oly nagyon fájhat.
Szeretteink szívünkben élnek,
már nem szenvednek, s félnek.
Szempilláik zárva maradnak,
a végső honuk felé haladnak.
Szomorú gyász tölti be a teret,
sötét fátylán átlátni sem lehet.
Gyertya lángol a homályban,
s ellobban a végtelen honában.
