Címke: világ

A sötétség szörnyei

A sötétség szörnyei biza régóta várnak,

s barlangjuk mélyén kitörésre vágynak.

Barlangjuk nem látható világi szemnek,

s magukat vélik istenek fölötti szentnek.

 

Kezdetektől fogva átjárja őket a gonosz,

utánuk semmilyen erő sohasem nyomoz.

Hiszik, nekik bármit és mindent szabad,

bár a kezükhöz oly sok hitványság tapad.

 

Uralni szeretnék a bolygó minden lényét,

félretéve a galaktikus törvényeknek létét.

Természetesnek gondolják az uralmukat,

remélve, ezért is megkapják a jutalmukat.

 

A jutalmukat, amely kizárólag nekik jár,

lényegtelen, hogy másoknak nagyon fáj.

Hitük megerősíti önnön borzalmas létét,

maguk alá gyűrnék a világ összes népét.

 

A sötétség szörnyei reánk halált hoznak,

kegyetlenségük okán nem visszakoznak.

Legyőzni őket nehéz, s szinte lehetetlen,

ám azért a remény talán nem tehetetlen.

predator 53e0d7404d 1280

Ébredj világ!

Ébredj világ, mert nem sokáig teheted,

a sötét erők leszámolnak majd teveled!

Álmaidat félelem, s rettegés lengi körül,

hiszékenységednek a gonosz háttér örül.

 

Elpusztítják eddigi valód, békés életed,

a zsarnoki uralmat hamarosan félheted.

Szabadságod eltiporják az idők végéig,

s a híred soha nem jut el a világ széléig.

 

Nem fogsz emlékezni ki voltál egykor,

minden gondolatra jut majd egy cenzor.

Megtagadod az egykori tetteid, s léted,

minden pillanatban a végtől kell félned.

 

Félhetsz is joggal, mert be leszel oltva,

csontvázadat bizony berakják a polcra.

Írmagod sem marad eme galaxis szélén,

kik mindezt kitalálták röhögnek a végén.

 

Ébredj világ! Ébredj, de nagyon gyorsan,

különben ott találod magad a porban!

S onnan szinte lehetetlen lesz felállni,

mivel a végzetedet nem tudod lerázni.

hooded man, mystery, scary

Ébresztő Remény!

Ébresztő Remény! Eleget aludtál!

Sajnos nekünk túl sokat hazudtál.

A sötét erők jócskán megvezettek,

tudván, veled bármit megtehetnek.

 

Szertefoszlattak az ármányaik által,

elaltattak pénzzel, ékszerrel, bájjal.

Eladtad a lelkedet, s eladtad magad,

miközben arannyal tömted a hasad.

 

Persze a dőzsöléstől álmatag lettél,

s az emberekért semmit sem tettél.

Nem érdekeltek, hisz ők szegények,

uraltak a negatív tettek, szeszélyek.

 

Holott arra születtél, hogy jót tegyél,

ne ellenség, hanem támasz, jó legyél.

Mióta szemet hunyva őket elhagytad,

a hazug és áruló jelzőket megkaptad.

 

Ébresztő Remény! Térj észre végre!

A világot hozd ki a sötétből a fényre!

Légy a lelkek támasza újfent, ismét,

többen várnak reád, mint azt hinnéd!

hope, nature, forest

Hajdanán a tarka réten

Hajdanán a tarka réten,

a ragyogó napsütésben,

fejlődött a csodás virág,

bámulatára járt a világ.

 

Erőteljesen növekedett,

s a fény felé törekedett.

Hamar szirmot bontott,

sok-sok méhet vonzott.

 

Irigyei akadtak szépen,

biz erős volt ő a térben.

Végezniük kellett vele,

s gyűlölettel voltak tele.

 

A leveleit felosztották,

erejétől megfosztották.

Férgek, hangyák, tetvek,

mind a gyilkosai lettek.

 

Miután elszáradt a szára,

környékét belepte a pára.

Kínzói örömtáncot jártak,

hisz mindig erre vágytak.

 

Azonban a gyökerei éltek

és táplálni soha nem féltek.

A virág felszínre tört ismét,

őt semmi nem viheti innét.

 

Hajdanán a tarka réten,

szélben, s a hideg télben,

az életéért küzdött a virág,

nem győzheti le őt a világ.

cuckoo flower, wildflowers, smock

A széken állva

A széken állva mereng életén egy férfi,

hogy ez a világ valaha is jobb lesz,

azt igencsak erősen kétli.

 

Gondolatai visszarepítik a szép múltba,

mikor gyerekként szaladt a mezőn,

majd belenézet egy kútba.

 

A kút csillogó vizében úszott egy béka,

igaz, nem is volt ott keresnivalója,

de mégis előfordult néha.

 

Hasonló történetek képei villantak elő,

szomorkásan elmosolyodott tőlük,

s érezte, elhagyja az erő.

 

Az arcáról igen hamar eltűnt a mosoly,

fájdalmasan felsóhajtott többször,

érezte e Földön csak fogoly.

 

Imádta a családját, a rokonait, barátait,

bármit megtett volna mindőjükért,

de sajnos ismerte a határait.

 

Manapság félelemben telnek a napjai,

minden perce rettegés és pánik,

így akarják a világ nagyjai.

 

A munkahelye veszélyben már megint,

pénze, tartalékai erősen fogyóban,

akárhová néz, bárhová tekint.

 

Kilátástalanság, ismét a járvány réme,

hazugságok sora, s cselszövések,

büntetések várnak a népre.

 

Egész nap maszkban fuldokolva lenni,

visszaszívni az elhasznált levegőt,

de nem tud ellene tenni.

 

Így semmit nem ér az élet, ez nem kell,

nem akar idomított állatként élni,

s nyugodalmat nem lel.

 

A széken állva, elmélkedve idáig jutott,

s míg könnyei cirógatták az arcát,

a lába alól a szék kibukott.

chair, room, dark

Gonosz, sötét világ

Gonosz, sötét világ az, amelyben élünk,

nem számít, kik vagyunk, mitől félünk!

Nem számítanak tetteink, sem a létünk,

mi a cselszövésekből soha nem kérünk!

 

Nincs szükségünk az ármányos időkre,

csak a pozitív tettekre, előbbre vivőkre!

Nem kérünk a szolgaságból semmikor,

akkor sem, ha a hazugság biz megtipor!

 

Nem vágyunk arra, hogy ne is legyünk,

s arra, hogy mások diktáljanak nekünk!

Senki kapcái nem óhajtunk lenni soha,

inkább lepje be a sírunkat a zöld moha!

 

Nem kellenek mézes szavak, ámítások,

csupán a valóság, s hiteles számítások!

Nincs szükségünk elnyomásra senkitől,

s ne fosszanak meg a világon semmitől!

 

Nem szeretnénk szürke homályban élni,

s folytonosan a megsemmisítéstől félni!

Nem kell a testünkbe semmilyen méreg,

maradjanak csak meg a szokásos gének!

 

Gonosz, sötét világ az, amely körbevesz,

s amely minden eddigi szépet tönkretesz!

Ám nem lenne ez így, ha kiderülne az ég,

az igaz fényének tündökölnie kellene rég!

fantasy 54e8d1444d 1280

Bealkonyul

Bealkonyul eme világnak,

nincs többé helye vitáknak.

Leáldozik az ész, s értelem,

a gyilkolászás íme vértelen.

 

Hazugság felhője szárnyal,

leszámol a jóval, s vággyal.

Elhomályosítja a valóságot,

kierőszakolja az adósságot.

 

A butát még butábbá teszi,

az élet lehetőségét elveszi.

Kiritkítja a népek tömegét,

s mindig átírja a szövegét.

 

Folytonosan rettegést tálal,

félelemmel, pánikkal házal.

Szétrombolhatja a családot,

elriaszt biz minden barátot.

 

Sajnos könnyen sírba tehet,

az útja pusztuláshoz vezet.

Lélektelen lelkeket teremt

és örökre kivégzi a jelent.

 

Nem hagy örömöt, s szépet,

kizárólag gonoszokat éltet.

A világűrt is nagyon akarja,

és senki többé nem zavarja.

 

Bealkonyul eme világnak,

s nem lesz vége a hibáknak.

Lemegy a Nap, lenn marad,

ez a világ a vég felé halad.

mountains, landscape, sunset

Alaposan beidomítva

Alaposan beidomítva. Ez a nagyurak álma,

nem lehet olyan, hogy engedetlenség,

az engedetleneket büntetés várja.

 

A világon szerteszét kutyák tömegei élnek,

kicsik és nagyok, fajtiszták, s korcsok,

vígan játszanak, soha nem félnek.

 

Osztoznak azon, ami a rendelkezésükre áll,

tudják, hogy hol a helyük a rangsorban,

ám mindőjükre fegyelmezés vár.

 

Pénzes gazdáiknak a lazaságuk nem tetszik,

nem tűrhetik a virgonc kutyáik játékát,

nekik az engedelmesség fekszik.

 

Kuvaszok, tacskók, vizslák, agarak, s pulik,

számtalan alfaj, sokféle méret, testalak,

vannak vérszomjasak és sunyik.

 

Mindez lényegtelen, eljött az idomítás ideje,

nem lesz kímélet, s nem lesz bocsánat,

lesújt a gonosz szándék deleje.

 

Az urak az idomároknak sok pénzt fizetnek,

elvárják, hogy kutyáikat megneveljék,

különben kegyeikből kiesnek.

 

Szájkosarat mindre, az engedetlen állatokra,

hordják azt mostantól nappal és éjjel,

ez lehet megoldás az állapotra.

 

Azután be lesznek oltva megmaradás ellen,

nekik se hús, se más ételféleség, se víz,

ezután egyáltalán ne is kelljen.

 

Meghagyják majd az engedelmes kutyákat,

kik nem mernek vakkantani sem eztán,

kiválasszák közülük a butákat.

 

A szükségtelenekre a gyepmester telepe vár,

ott hunyják le mindörökre a szemüket,

s emlékük az utókorra sem száll.

 

Nem szállhat, mert nem is lesz kire szállnia,

amelyik kutya még élve marad, kushad,

s csak a füttyentésre kell várnia.

 

Alaposan beidomítva, örök rettegésben élve,

a félelem szárnyal társaik sírjai fölött,

s a kutyák világának ezzel vége.

dog, herd, canine

Zűrzavaros világban élünk

Zűrzavaros világban élünk,

s oly sok mindentől félünk.

Kilátástalan pillanatok árja,

mindenki a szerencsét várja.

 

Azonban nem jön, nem akar,

sokat életünkben nem zavar.

Ne számítson rá soha senki,

a reményt a kétely körbelengi.

 

Álomvilág köde reánk települ

és szürke napjainkkal elegyül.

Azonban senkit nem visz előre,

érezzük semmi nem lesz belőle.

 

Mégis biztat, küzdelemre hív,

újra, s újból megdobban a szív.

A lélek húrjain játssza a dalát,

s talán megnyerhetjük a csatát.

almodozas 1

Aki megöregedett

Aki megöregedett, s leélte élete javát,

az örüljön, hogy egyáltalán él,

s ne hallassa a szavát.

 

Nem számít, miket tett az élete útján,

kiknek segített, miket alkotott,

nem változtat a múltján.

 

A múltján, amely már ködbe veszett,

s melyet a feledés leple takar,

ellene semmit nem tehet.

 

Mindegy mennyire imádta a családját,

s ölelte keblére drága unokáit,

segítette a legjobb barátját.

 

Lényegtelen, hogy milyen ember volt,

mellékes az, mennyit küzdött,

ez a világ nem róla szólt.

 

Érdektelen, hogy mennyi adót fizetett,

s milyen nehézségekkel harcolt,

vagy miféléket hihetett.

 

Jelentéktelen lett az átélt érzelmei árja,

a szeretete, a szerelme, az álmai,

s az elhalványodott vágya.

 

Vágya egy szebb, egy jobb világ iránt,

hol az értelem igen sokat számít,

s hol a szív mutatja az irányt.

 

Ám mindez nem nyom sokat a latban,

ahogyan a betegség, s a kín sem,

mely elérte igen gyakran.

 

Látszólag óvják, reá sok időt szánnak,

kap külön idősávot, védelmezik,

közben a halálára vágynak.

 

Aki megöregedett, értéktelenné vált,

nyűg lett a hatalom szemében,

nem okoz mást, csak kárt.

 

Feleslegesen pazarolja a világ javait,

maszkba fojtják, majd beoltják,

s nem hallani többé szavait.

corona, virus, pandemic