tavasz Archívum - 2 / 3 oldal

Csivitelve gyülekeznek a fecskék

Csivitelve gyülekeznek a fecskék, készülnek az útra,

érzik, hogy hamarosan megérkezik az ősz,

s indulniuk kell, a szívük ezt súgja.

Tavasszal visszatértek igazi honukba, kis hazánkba,

építettek új fészkeket, csinosítgatták a régit,

és szorgoskodtak, rovarokra vadászva.

Mikor eljött az idő, megkezdték a költési időszakot,

nagy igyekezettel nevelték kicsiny fiókáikat,

s erre kihasználtak minden pillanatot.

A fiatalok gyarapodtak szépen, öröm volt látni őket,

egy hónap múltán már képesek voltak repülni,

hiszen addigra, felnőtt méretűre nőttek.

Az első sikeres költést követően, jöhetett a második,

és megfelelő időjárási körülmények között,

a szülők meg sem álltak háromig.

Csivitelve gyülekeznek a fecskék, gyűjtögetik az erőt,

közös repüléseket tartanak és táplálkoznak,

mielőtt elhagynának erdőt, s mezőt.

Közeleg a tavasz, éled a természet

Közeleg a tavasz, éled a természet, hóvirágok nyílnak,

sarjad a fű a mezőkön, nő a jácint, a tulipán,

és a nárciszok a szabadba hívnak.

Közeleg a tavasz, éled a természet és felragyog a Nap,

az emberek vidámabbak, a szeretet erősödik,

s még a remény is, újfent erőre kap.

Érzelmek kavarognak a tavaszias széllel

Érzelmek kavarognak a tavaszias széllel a napfényben,

és róják az úttalan-utakat, az ismeretlen felé,

megvillannak, majd eltűnnek sebtében.

Érzelmek kavarognak a tavaszias széllel, s szép álmok,

szívből jövő vágyak, remények csatlakoznak,

és így együtt lejtenek, sejtelmes táncot.

Tavasz a télben

Tavasz a télben, érzik ezt az állatok, a madarak,

már elkezdtek kizöldellni a mezők, a rétek,

s a jég sem tartja fogságban a halakat.

Tavasz a télben, csalóka, mint az emberek sora,

szeszélyes, kiismerhetetlen és olyan ingatag,

ám megváltozni nem igen fog, soha.

Ébred a természet

Ébred a természet, ébrednek a növények, a táj,

álmatagon ébredeznek a telet átalvó állatok,

és mindenfelé friss, tavaszi szellő száll.

Rügyeznek a fák, virágok nyílnak a zöld réten,

az élővilág minden tagja újból sürög-forog,

s vidám madárének hallatszik az éjben.

A remény is magához tér kábulatából a napon,

kezdi végre összeszedni magát, s talpra áll,

hiszen a világ várt már rá, de nagyon.

Ébred a természet, s új esély tárja ki szárnyait,

bárányfelhők suhannak a napsütötte égen,

felélesztve az emberek titkos vágyait.

Ragyogó tavaszi napfény

Ragyogó tavaszi napfény cirógatja az embereket,

és kicsábít minden élőlényt a természetbe,

beragyogva a mezőt, a fenyveseket.

A kék ég végtelen tengerén madárrajok szállnak,

a réten korai virágok bontogatják szirmaikat,

s egy időre távoznak a téli árnyak.

Ragyogó tavaszi napfény hozza vissza a reményt,

s éleszti fel a rég elfeledett vágyak sokaságát,

adva az életnek egy újabb esélyt.

Magasan köröz a sas

Magasan köröz a sas, a szárnyait szélesre tárva,

sebes szelek borzolják a tömött tollait,

s a világot most odaföntről látja.

Szikrázóan ragyog a Nap a bárányfelhők fölött,

azok nyájként legelésznek a kék égen,

s jól elvannak egymás között.

Rügyeznek a fák és alant kizöldelltek a mezők,

a bokrok is gyors növekedésbe kezdtek,

s igen jól jöttek a csendes esők.

Az állatvilág tagjai is levetik a téli öltözéküket,

építik a fészküket, kitakarítják odúikat,

s ellenőrzik a saját területüket.

Eljött a tavasz ideje, ismét életre kelt a remény,

s megdobogtatva az összes állat szívét,

feledteti, hogy az élet kemény.

Magasan köröz a sas, fent nem zavarja semmi,

onnan nézi, ahogyan az élet felpezsdül,

s érzi, milyen is szabadnak lenni.

Új élet sarjad

Új élet sarjad a mezőn, eljött a kikelet ideje,

és ugyan még kissé hűvösek a hajnalok,

hamarosan visszavonul a tél hidege.

Madarak éneke száll tova, s virágok nyílnak,

méhzümmögés hallik, lepkék libbennek,

a fekete rigók a területükért vívnak.

A magasban héja köröz és a széllel szárnyal,

alant vadnyulak száguldanak, s játszanak,

a fajdok meglepik társukat egy tánccal.

Új élet sarjad és a természet önmagára talál,

fürge gyíkok sütkéreznek a kövek között,

s újból nyüzsgővé válik a zöldellő határ.

A tavaszi szellő bársonyán

A tavaszi szellő bársonyán gyöngyözik a harmat,

a madarak többsége éjjelente vidáman dalol,

s nappal a szemek elől elbújva hallgat.

Éled a természet, rügyek bimbóznak a fák ágain,

zöldellni kezd a fű a réteken, s csobog a patak,

ragyog a napfény a Föld varázslatos tájain.

Kiszabadul fagyos börtönéből az őszinte szeretet,

s lágyan megcirógatja a vágyakozó arcokat,

felvidítva minden felnőttet és gyereket.

A tavaszi szellő bársonyán a remény is útjára kél,

és útján megdobogtatja a legapróbb szívet is,

s boldogságot hoz mindenkire, aki csak él.

Tavasznak szellője fújdogál

Tavasznak szellője fújdogál, éledezik a remény,

a szürke, s hideg napok lassan eltávoznak,

repedések láthatóak a tónak a jegén.

Egyre élénkebb az állatok eddig várakozó hada,

elkezdődik a fészek építés és az udvarlások,

s igen messze hallik a madarak dala.

A varjak serege még a városban legel egy ideig,

naponta károgással jelzik az idő változását,

s az őrszemeik a veszélyeket figyelik.

Tavasznak szellője fújdogál, megélénkül az élet,

különleges táncot lejtenek a párzásra várók,

s vidámsággal telik meg minden lélek.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30