Címke: rettegés

A homályzóna mélyén

A homályzóna mélyén várakoznak a szörnyek,

már ők az urai a hegyeknek, a völgyeknek,

s nekik hajlonganak a fenyők, tölgyek.

 

Azonban keveslik mindezt, nekik az egész kell,

a legapróbb fűszál, a legpompásabb virágok,

különben sötét lelkük nyugalmat nem lel.

 

Állandó homályt küldenek a rétekre, mezőkre,

és folyvást leselkednek a figyelő szemeik,

biz senki nem juthat nélkülük előbbre.

 

Beférkőznek a tudatba, megfertőzve az elmét,

kiölik onnan a pozitív gondolatok esélyét,

s elrabolják az összes rettegő lelkét.

 

A homályzóna mélyén csak a pusztulás terjed,

s zuhatagként ömlik a gonoszság folyama,

mindez a borzalom sok jót nem sejtet.

cloudy, forest, fog-3855175.jpg

A pusztulás felé tartva

A pusztulás felé tartva halványulnak a fények,

sötét felhők gyülekeznek fent a tiszta égen,

s mélabúsan ballagnak az emberi lények.

 

Megosztottak, összezavarodottak és rettegők,

egymásra félénken, s gyanakodva pillantók,

e történésekről nem álmodtak a felmenők.

 

A régi harci szellem kihalt az idők folyamán,

az ősi életösztön újabban a sírba távozott,

s a lelkek ott ülnek, a végzet fogatán.

 

A pusztulás felé tartva hangosan sír a szeretet,

fuldoklik az öröm, s rémülten dobog a szív,

nem kímélnek felnőttet, sem gyereket.

cemetery, composing, skull and crossbones-2802233.jpg

Levegőhöz jutva

Levegőhöz jutva az áldozat kezd remélni,

s miközben erősen kapkodja a levegőt,

elkezdi hinni, a holnapot megéli.

 

Fojtogatója azonban csak szórakozik vele,

ezáltal a saját gyilkos játékát játssza,

s szíve kegyetlenséggel van tele.

 

Karmait már mélyen belevájta jól a húsba,

áttépve a szöveteket s az inakat is,

a zsákmányt az árnyékba húzva.

 

Az rángatózik hevesen, s rémülten retteg,

kapaszkodik a maradék életösztönébe,

és tudja, hogy jártak így ezrek.

 

Levegőhöz jutva felcsillan egy kis remény,

ám az életben maradáshoz több kell.

Vajon túl fogja élni szegény?

letoltes 2

Ne hagyjuk!

Ne hagyjuk, hogy a gyűlölet átjárja a lelkünket,

s megmérgezze a szívünket, az elménket,

ezzel megbetegítve a testünket!

 

Ne engedjük meg, hogy egymás ellen fordítsanak,

s aljas, hitvány módon a halálba küldjenek,

bármily hangosan is ordítsanak!

 

Tartsunk ki a szeretteink és a családunk mellett,

óvjuk egymást, védelmezzük a gyermekeket,

hisz az ember alapból jóra termett!

 

Ne hagyjuk eluralkodni a félelmet, s a rettegést,

és ne hódoljunk be a vesztünkre törőknek,

győzzük le az álságos szenvedést!

 

Ne féljünk a sötétségtől, mert akkor máris győzött,

erősítsük meg a gyenge, haldokló reményt,

és egye meg a gonosz, amit főzött!

crowds, people, agglomeration

Önámítás

Önámítás. Olyan sokan csapják be magukat,

elhiszik a hazugságok ocsmány tömegét,

s amellett hallatják biz a szavukat.

 

Az agresszív reklámok és a mocsok áradata,

a szemfényvesztés, s az agymosás sikere,

mind csupán a gonosz sötét árnyalata.

 

A félelemkeltés, a rettegés fokozása, a pánik,

a gyűlöletkeltése, s a bekorlátozások sora,

az ép elmével sajna kegyetlenül elbánik.

 

Azok, akik szentül hiszik, hogy mindez igaz,

örömmel fogadják be a gyilkos mérgeket,

a hazug propaganda a számukra vigasz.

 

Lelkiismeret furdalás nélkül élik a napjaikat,

miközben valami furcsát kezdenek érezni,

s nagy fájdalom önti el kínzó tagjaikat.

 

Kezd már derengeni, hogy van valami hézag,

s talán nem kellene feláldozni mindenüket,

megcsapja az orrukat a kínzó vérszag.

 

Egyre-másra távoznak a világból a szeretteik,

sok a kárvallott, s a rokkanttá váló rokon,

a hitük a megmentésükben, temettetik.

 

Önámítás. Fájdalmas szembesülni az igazzal,

s látni, amikor kezd felszállni a homály,

és elkéstek a segítséggel, a vigasszal.

autumn, cemetery, cross

Szorongva élni

Szorongva élni az élet összes percében,

igencsak nagy sebeket tud okozni,

és vágni az ember lelkében.

 

Folyvást attól remegni, mi lesz velünk,

hisz állandóan félelemben tartanak,

s biz ez nem tesz jót nekünk.

 

A folytonos rettegés betegséghez vezet,

s felőrli az idegeket, kiöli az elmét,

ez ellen az ember igenis tehet.

 

Bátorsággal, szeretettel, s szívvel bírva,

növelve a tudását, akár egyedül is,

s legfőképp önmagában bízva.

 

Szorongva élni a csúf, sötét homályban,

gyötrően nehéz, de le kell győzni,

s fény kél a remény honában.

depression, anxiety, sadness

A Szeretet és a Boldogság

A Szeretet és a Boldogság hathatós páros voltak,

kiegészülve az Örömmel, a Vidámsággal,

s az Öleléssel, az emberekhez szóltak.

 

Jobbá, szebbé tették számukra a perceket, órákat,

s ők melegséggel telített lelkekkel élhettek,

zengve a csapatukról regéket és ódákat.

 

Szép volt így az életük, s békésen teltek a napok,

türelmesek, megértőek voltak egymás iránt,

s folyamatosan alkottak valami nagyot.

 

Egy napon a sötétség köde kezdett leereszkedni,

homályt bocsájtott az észre és a szemekre,

s eközben új erők kezdtek felemelkedni.

 

Előlépett a ködből a Félelem, a Rettegés, a Pánik,

irgalmatlanul terjeszkedtek szerte a világban,

tudván, hogy az emberiség jóra vágyik.

 

Agresszív módon támadták az értelmet, az elmét,

s hatásosan szétzúzták a Szeretet csapatát,

széttépték, akár egy gyenge kelmét.

 

Az emberek tanácstalanul, s összezavarva néztek,

félelmükben egymás ellen fordultak rútul,

s attól kezdve a maguk börtönébe éltek.

 

Ráadásul megjelent a Zsarolás is, s a Fenyegetés,

melyek kiteljesítették a zsarnoki hatalmat,

és állandósult miattuk a veszekedés.

 

A Szeretet és a Boldogság ideje végzetesen lejárt,

még léteznek ugyan elvétve a szívek mélyén,

de nem bírnak azzal, mit a gonosz kreált.

embrace, hug, solidarity

Elég

Elég a félelemkeltésből, s a zsarolásból,

a megtévesztésből és a sok hazudásból!

A fojtogató maszk kötelező hordásából,

a való igazság, s az értelem fogságából!

 

Elég a jogtalan tiltások hosszú sorából,

a fenyegetésből, s a zsarnokok korából!

Az emberek egymás ellen fordításából,

a velünk született jogok korlátozásából!

 

Elég a szabadság tiprásából, elvételéből,

csak a méreg beadása segít elméletéből!

A szakadatlan uszításból, s a rettegésből,

a jó szándék és a megmentő tettetésből!

 

A céljukat szolgáló sztárocskák sorából,

és a lelkeket gyötrő pusztító homályból!

Elég volt a gyermekek megrémítéséből,

s a totál megsemmisítés előkészítéséből!

 

Elég volt mindenből, ami rossz, gonosz,

nem kell ámítás, ami feszültséget fokoz!

Nem kell a hitegetés, sem pedig ármány,

s főképpen nem kell semmiféle járvány!

 

Az emberek nyugalmat akarnak, s békét,

s látni szeretnék e színdarabnak a végét!

Az életüket akarják, egy élhetőbb életet,

nem végigszenvedni a hátralévő éveket!

 

Egy szebb jövőt szeretnének, megértést,

nem pedig gúnyos lekezelést, s lenézést!

Mindenki az álmai beteljesülését óhajtja,

és nem gyötrődni, kínok között sóhajtva!

mask, coronavirus, quarantine

Ellopott gyermekkor

Ellopott gyermekkor, s szomorú tekintetek,

iskola, barátok és játék nélküli napok,

nem igen vonzzák a tekintetet.

 

A gondtalan, felhőtlen időknek immár vége,

s nincs már önfeledt, vidám nevetés,

pedig abból nagyon sok kéne.

 

A rettegéstől nem fejlődik a gyermeki elme,

a félelem gátolja az egészséges létet,

s ezt tapasztalják a kicsik szerte.

 

A szüleik tanácstalanok, s félnek mindentől,

nem merik védelmezni a gyermekeiket,

pedig megóvhatnák őket mindettől.

 

Maszkba fojtják a meséket, a szép álmokat,

rémálmok jönnek helyettük és pánik,

megriasztva a fiúkat és a lányokat.

 

Arctalan sápadtságuk mindennapossá válik,

telik az idő, élmények sora marad el,

és mindannyiuk jobbra vágyik.

 

Ellopott gyermekkor, elvesztegetett percek,

mind megismételhetetlenül tovatűnnek,

senki nem lesz ismét gyermek.

children, kids, stare

Ki rettegésben él

Ki rettegésben él, nem a valóságot látja,

állandó homály lebeg szemei előtt,

csakis a biztonságot vágyja.

 

Nincs egyetlen nyugodt pillanata, perce,

vacog a lakásában, rémülten bámul,

s nincs biza semmiféle terve.

 

Számára a levegő is veszélyes és gyilkos,

a félelem átjárja az óráit, s napjait,

meg fog halni, ebben biztos.

 

Az arca sápatag, s csak önmaga árnyéka,

nem számít neki a világon semmi,

az elbújás csak a szándéka.

 

Ezt a viselkedést várná el mindenkitől,

senki ne merjen szabadban járni,

s rosszat hisz mindenkiről.

 

Irtózik a családjától is, a szeretteitől fél,

hozzájuk nem érne semmi pénzért,

az ilyen vajon minek él?

 

Ki rettegésben él, a reményét is elveszti,

s nem marad, mi tovább éltethetné,

kizárólag a pánik jellemzi.

fear, woman, crack
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.