Saját alkotásaim
Mi a szívben rejlik, az legtöbbször ott is marad,
meglapul csendesen és igyekszik hallgatni,
miközben az idő folyamatosan halad.
Ott bent, biztonságos, s nem sérülhet meg soha,
jól el van rejtve a kíváncsi tekintetek elől,
tudja, ha előjön, nem mehet vissza oda.
Mi a szívben rejlik, magában rejti a titkok sorát,
a szerelmet, a varázst, a vágyat, az álmokat,
s odabent reménykedve várja a csodát.
Mindannyian eltávozunk egyszer, a sors dönt, mikor,
és nem mindegy, milyen emlékeket hagyunk hátra,
ahogyan az sem, a halál reánk hogyan tipor.
Mindenkinek más az útja és az élete más titkot takar,
vannak, akiknek könnyű szellő simítja a napjait,
míg másoknak az édes dolgok íze is fanyar.
Akadnak olyanok, kiknek semmi, soha nem lesz elég,
mindannyiszor belekötnek mindenbe, mibe lehet,
másoknak a létét teljesen beszövik a mesék.
Mindannyian eltávozunk egyszer, ez fájó és szomorú,
azonban abban legbelül mind reménykedhetünk,
a sírunkon mindig lesz majd virág, koszorú.
Mit a szívünkben őrzünk, velünk fog maradni,
velünk él és velünk fog majd halni is,
kár lenne mindezeket tagadni.
Annyi érzelem és titkolt vágy van e rejtekben,
megannyi óhaj, sóhaj, s reménykedés,
mind megmaradnak a sejtekben.
Számtalan álom, s megvalósítatlan elképzelés,
belülről gyötrő kínok és emésztő tüzek,
ezeken nem segít az emlékezés.
Mit a szívünkben őrzünk elkísérhet a végzetig,
s a galaktikus idők porának nyomában,
a tetteink súlya biza megméretik.
