Meseország fölött újabban viharfelhők szállnak,
egyre többször dörög az ég és villámlik,
az itt lakók naposabb időkre várnak.
Egykor mindőjük tudta, mi a dolga és a szerepe,
jól megfértek egymás mellett mindig is,
miközben előre forgott az idő kereke.
Mostanság az elméjükben igen nagy a zűrzavar,
nagyon sokszor nekitámadnak egymásnak,
s eközben a forgatókönyv csűr-csavar.
Hófehérke egy fejszével rontott rá a hét törpére,
Csipkerózsika nem volt hajlandó elaludni,
és senki nem lépett a királyság földjére.
Vízi Péter és Vízi Pál soha nem sütött szalonnát,
a hétfejű sárkány nem ijesztgetett ezentúl,
s a hercegnők nem énekeltek dalocskát.
Pinocchio orra pisze maradt, bármit is hazudott,
a griffmadár és a táltos paripa nem repült,
s a farkas gyomrából a mama kijutott.
A kis hableány nem vált meg a tenger mélyétől,
nem mondott le a családjáról a királyfiért,
és senki nem hallott a békák népéről.
Meseország fölött meglehet, elszállt már az idő,
az itt lakók csupán torz másai önmaguknak,
és ilyetén, a számukra nem lehet jövő.
