Címke: elképzelések

Szorul a hurok az emberiség nyaka körül

Szorul a hurok az emberiség nyaka körül, biz nagyon,

elvész a szabadság, a józanság és az értelem,

s nyomuk sem marad majd egy napon.

 

Odalesz minden, amiért az elődök a vérüket ontották,

amiért képesek voltak feláldozni az álmaikat,

és hogy ez lesz, azt soha nem gondolták.

 

Nem hitték, hogy az utódaik semmivé lesznek, nullák,

fejet hajtanak külső erőknek és a gonosznak,

s nem marad utánuk más, csak hullák.

 

Szorul a hurok az emberiség nyaka körül, biza szorul,

és amennyiben az emberek nem térnek észre,

a remény e világban örökre visszavonul.

gallows 858572 1280

Mennyi kérdés marad válasz nélkül

Mennyi kérdés marad válasz nélkül, amíg élünk,

és mennyire kiszolgáltatottak vagyunk,

mennyire rettegünk, s félünk.

 

Honnan is származunk, hogy keletkezett az élet,

hogyan válhattunk ilyen kihasználhatóvá,

ezen sokat gondolkodik a lélek.

 

Az értelem miként tompult el az utóbbi években,

hogyan lehetünk ennyire manipulálhatók,

s mennyi gond van az életben.

 

A szeretet miért nem bír el a sötét gonoszsággal,

és miért az kellene folyton, ami a másé,

hogyan számolnak le az igazsággal.

 

Az érzelmek és az érzések miért ennyire kuszák,

s miért vágyunk sokszor az elérhetetlenre,

a gondolataink gyakorta furák.

 

Mennyi kérdés marad válasz nélkül, biz mennyi,

és milyen nehéz megtalálni a válaszokat,

legalább lenne remény, egy cseppnyi.

istockphoto 1305169776 612x612 1

Mire gondolunk

Mire gondolunk, amikor behunyjuk a szemünket,

mire is, az elfojtott vágyainkra, az álmainkra,

és arra, mikor elveszítjük az eszünket.

 

Arra, hogy sokkal többek is lehetnénk, másabbak,

ám ahhoz bizony meglehet, változni kellene,

s talán úgy elhagynának a fájdalmak.

 

Mire gondolunk, amikor megérint a valóság szele,

és rájövünk, csupán kis porszemek vagyunk,

s az életünk, biz keserűséggel van tele.

pexels photo 4471315

Elszállt ez az év is

Elszállt ez az év is, elfújta a zord idők hideg szele,

a sors nem igazán kegyeskedett biz senkivel,

s az emberek szíve aggódással volt tele.

 

Mindenki érezte a saját gondját és a saját terheit,

önnön problémáját, s a reá háruló nyomást,

amelyek gyakorta lenullázták a terveit.

 

Nagyon sokaknak kellett megküzdeni az életben,

megvívni a csatáikat, magáért a létezésükért,

s ez mély nyomot hagyott a lelkekben.

 

Persze akadtak vidámabb napok, s boldog percek,

szeretettel teli időszakok, örömteli ölelések,

amelyekben az emberek békére leltek.

 

Ezekből azonban kevés volt, s olyan nagy a hiány,

annyira megfogyatkozott maga az értelem is,

s túlteng a világban a hitvány, a silány.

 

Elszállt ez az év is és sok jót a következő sem ígér,

a remény az, amely nélkül oly nehéz küzdeni,

s mely jó esetben, akár a halálig kísér.

sylvester 6897648 640

Mindenki vágyik valamire

Mindenki vágyik valamire, boldogságra, jóra, szépre,

s arról álmodik, hogy egyszer el is éri mindezt,

csak a szerencse mellé állna már végre.

 

Mindenki vágyik valamire, sikerre, felhőtlen örömre,

igaz szeretetre, szerelemre, s egy jobb világra,

amelyben békességben élhetne örökre.

istockphoto 1289221210 612x612 1

Kinek kell egy olyan világ

Kinek kell egy olyan világ, ahol a kín rengeteg,

amelyben a sötétség elpusztítja a fényt,

s melyben a napok nem csendesek?

 

Amelyben a normalitás bűn, s az értelem kihalt,

amelyikben a szeretet nem létezhet soha,

és ahol egy szellő is okozhat vihart?

 

Melyben a szülők ellen fordul saját gyermekük,

nem törődnek sem a jóval, sem a széppel,

és a megosztás a gonosz fegyverük?

 

Hol van az igazságnak a csírája, volt egyáltalán,

létezett valaha becsület és tisztességes lét,

s állt valami az erkölcs magaslatán?

 

Hogyan tarthatja fogságban a valótlan az elmét,

s miképpen manipulálhatja a belső tudatot,

felhasználva a szavahihetőség elvét?

 

Kinek kell egy olyan világ, ahol csak rab lehet,

és nem számítanak a tettei, sem önmaga,

s önmagáért biza semmit nem tehet?

istockphoto 1188952699 612x612 1

Látszólagosság

Látszólagosság az egész élet, mindig is az volt,

soha nem a valóság tükröződött vissza,

és semmi nem az, amiről szólt.

 

A jó a mesék világában hódít, s a valóban lapít,

a rossz pedig, amely a szavakban veszít,

keményen az igazságra tanít.

 

A szép álmok köddé válnak, hiszen csak álmok,

a rémálmok ellenkezőleg, valóra válnak,

s a sors bizonyítja, hogy álnok.

 

A szerelem vak, elhiteti, biz csodálatos minden,

a harag és a gyűlölet felébreszt gyorsan,

s jelzi, épp ideje eltűnni innen.

 

A kimondott szavak sokszor hazugok, hamisak,

ugyanakkor az igaz tettek bizonyítanak,

és megmutatják, sokan naivak.

 

Látszólagosság uralja az elméket és a szíveket,

manipulálja a tudatot, hat az érzésekre,

szürkének láttatva a pazar színeket.

water 6706894 1280

Keserű ábrándok

Keserű ábrándok, mint egy kávé cukor nélkül,

s hiába voltak az elképzelések szépek,

mind hamvába holtak lettek végül.

 

Törött szárnyú madárként zuhannak az álmok,

zuhanásukat fékezni teljesen képtelenek,

s érzik, hogy e világ milyen álnok.

 

Mint a jéghideg vízzel örökre elaltatott parázs,

olyasformán halnak el az izzó vágyak,

s velük pusztul az egykori varázs.

 

Keserű ábrándok szomorítják a szívet, a lelket,

a néhai, csodákra képes reménynek vége,

s az ember boldogságra nem lelhet.

coffee 2358388 480

Az elmúlás küszöbén

Az elmúlás küszöbén felidéződnek a régi dolgok,

emlékek sokasága tör fel a lelkek mélyéből,

köztük sikeres tettek és tragikus sorsok.

 

Újra megelevenednek a gyermeki évek, s a család,

az ifjúkori tévedések, hibák, az izzó szerelmek,

a fájó kudarcok és a megnyert csaták.

 

A felnőtt időszak nehézségei, a sok-sok tennivaló,

a rengeteg munka, a mindennapi küzdelmek,

a jólét ideje, s mikor nem volt ennivaló.

 

A vágyak suhanása, az elképzelések, álmok ideje,

a tavasz csillogása, a nyári programok sora,

a szép őszi tájak és a télnek a hidege.

 

Az elmúlás küszöbén, mikor közel a végső béke,

frissebbnek tűnnek az elfeledett események,

s mindaz, ami egykor nem jött létre.

istockphoto 1280756989 170667a