Saját alkotásaim
Fény az út végén, mely reményt adhat végül,
amely kitartásra ösztönözhet mindenkit,
s melynek üzenete soha el nem évül.
Mely megdobogtatja a szíveket, megnyugtat,
békésen cirógatja a rettegő, sérült lelkeket,
s egy szebb, egy jobb világba eljuttat.
Megőrzi a békét, örömtelivé teszi a napokat,
szeretettel öleli át a Föld összes lényét,
és felvidítja a kicsiket, s a nagyokat.
Fény az út végén, egy új lehetőség, másik út,
másféle gondolkodás, erősebb akarat,
és a sötét jövő nem lesz olyan rút.
Az álmok világában béke van és nyugalom,
szeretet járja át a szíveket, a lelkeket,
s a boldogság az igazi jutalom.
Senki nem bántja a másikat, hanem imádja,
segíti, amiben tudja, s támogatja mindig,
végül együtt nevetnek a világra.
Nem létezik betegség, zsarnokság, félelem,
sem irigység, gyűlölet, fájdalom, rettegés,
s csak az igazság a valódi lételem.
Az álmok világában nincsen gonosz, bánat,
nincs teher, gond, adósság, vagy rossz,
s az ember reményből építhet várat.
Mennyivel szebb lenne egy értelmesebb világ,
ahol a szeretet átjárná a napokat, éveket,
s egész évben nyílna a sok virág.
Ahol nem lenne viszály, gyűlölet, harag, bánat,
nem létezhetne ellenségeskedés és elnyomás,
s ahol az embereket nem néznék nyájnak.
Amelyben mindenki békében élhetné a napjait,
boldogságban telne minden perc, minden óra,
s nem felednék el a történelem nagyjait.
Felnőttek és gyermekek megértenék egymást,
az igaz ölelések mindennaposak lennének,
s bárki tanulhatna a másiktól egy, s mást.
Nem létezne sem a fájdalom, sem a betegség,
senkinek nem lennének gondjai, problémái,
és nem létezne olyan, hogy ellenség.
A gonoszság nem tudná a lelket megmérgezni,
a sötétség és a félelem örökre eltűnnének,
s nem kellene a tudást soha megfékezni.
Mennyivel szebb lenne remények között élni,
hol az álmok és a vágyak valóra válnának,
és soha többé nem lenne mitől félni.
Mind oda kerülünk, ahol nincs többé fájdalom,
nincs betegség, sem bánat, vagy szenvedés,
sem semmiféle, lelket romboló ártalom.
Azon a helyen örök béke honol és csend hallik,
néha madarak csivitelnek a bokrok között,
s a fűszálak rejtekén is élet zajlik.
A fák búsan bólogatnak a szomorú sírok fölött,
s hűs árnyékukkal védelmezik a hantok sorát,
innen bizony még senki meg nem szökött.
Mind oda kerülünk, honnan az irány a végtelen,
s éjjelente, mikor a csillagok mosolyognak,
mind, aki ezt látja, elfeledni képtelen.
Előlem nincs menekvés, bármit is tegyél,
elfuthatsz, elbújhatsz, s ígérhetsz pénzt,
tudd, hogy a Halál sohasem henyél.
Ám ne aggódj, nálam megtalálod a békét,
soha, semmi nem fog többé fájni neked,
s így elkerülöd a gyilkos világvégét.
Megszabadulsz a fájdalmaktól, a bánattól,
mindenféle betegségtől és mérgezéstől,
s a téged megnyomorító államtól.
Nem gyötörnek többé adósságok, bankok,
nem hallod a bírálatokat, a gúnyolódást,
s elnémulnak örökre a bántó hangok.
Nem kell versenyezned mindenért azután,
s a szeretteid szívében örökké élni fogsz,
miután belépsz majd a végzet kapuján.
Előlem nincs menekvés, ne is próbálkozz,
és ha önként megadod magadat nekem,
nem lesz okod, hogy többé siránkozz.
A vágyott nyugalom, a béke és a szeretet álom,
pedig a szív, a lélek, annyira repes utánuk,
azonban a sors sajnos nagyon álnok.
Néha felcsillantja a reményt, feltüzeli a vágyat,
s miközben az ember már beleéli magát,
gyorsan küld felé egy sötét árnyat.
A vágyott nyugalom szinte elérhetetlen, s ritka,
olyan, mint egy mesebeli csodás ajándék,
amit senki nem szívesen adna vissza.
A megfizethetetlen nyugalom annyira ritka,
holott mindenki nagyon érzi a hiányát,
s biz ez hozná az életkedvet vissza.
Megpihenni a fárasztó, s gyötrő napok után,
élvezni a kötetlenséget, a szabad órákat,
a jóhoz néha ez is elég csupán.
Kizárni a külvilágot, s annak minden bűnét,
beengedni a szívünkbe az igaz szeretetet,
elűzve a sötét gonosznak a bűzét.
A megfizethetetlen nyugalom élteti a lelket,
támogatja az egészséget, örömmel tölt el,
s általa bárki igazi békét lelhet.
Madárcsicsergés hajnalban, este és reggel,
igazi nyugalmat sugall, békét, szeretetet,
s kellemesebben szól, mint a vekker.
Messze viszi a szél a kis madarak hangját,
s változatos dallamok kelnek versenyre,
ezzel szebbé téve az emberek napját.
Madárcsicsergés a természet kedves része,
behozza az életet, s a reményt a városba,
így száműzve a sötétséget a fénybe.
A színtiszta nyugalom olyan, mint a drágakő, ritka,
különlegessége felér a legszebb gyémántokkal,
s varázslatosságának a lelki béke a titka.
Olyan sokan vágynak rá, s annyira kevesen érik el,
mindazok, akiknek sikerült rátalálni e kincsre,
örömmel és vidáman néznek az égre fel.
A színtiszta nyugalom szinte felfoghatatlan dolog,
egy álomkép csupán az örök vágyakozásban,
s így is fog maradni, amíg a Föld forog.
Lehetne ez egy szebb világ, ha úgy állnánk hozzá,
s ha a szeretet ereje irányítaná a gondolatokat,
akkor az igazság nem zsugorodna ponttá.
Nem halna ki az értelem, a becsület, és a szépség,
s nem venné át a helyüket az a rengeteg rossz,
a sötétség, a gonoszság, a szörnyű rémség.
A jóság és a tiszta szív lenne mindennek az alapja,
egymás segítése, megértése, természetes lenne,
s az összefogás emelne minket a magasba.
Lehetne ez egy szebb világ, s egy sokkal jobb élet,
varászlatosabbá válhatna valamennyi percünk,
és békében, szabadon élne minden lélek.
