július 2021 - 3 / 4 oldal - Kiss Gyula versei

Volt egykor valaha

Volt egykor valaha egy jobb világ, s egy szebb élet,

ahol még biztonságban élhettek az emberek,

s melyben nem rettegett a sok lélek.

Nyugalmasabbak voltak a napok, nem kellett félni,

s barátságosabban teltek a percek és az órák,

folyvást biztonságban lehetett élni.

Nem utálták egymást annyira, ahogyan ma ez divat,

összejártak bulizni, szórakozni és kirándulni,

s nem égették fel maguk után a hidat.

Megértették egymást és segítették, amiben lehetett,

közös programokat, vetélkedőket szerveztek,

és sokkalta őszintébb volt a szeretet.

Volt egykor valaha egy emberibb, s élhetőbb közeg,

összetartóbbak voltak a családok és a barátok,

s azt remélték, ennél csak jobb jöhet.

Oly sok a rossz

Oly sok a rossz a világban, oly sok a gonosz,

s annyira sok a szenvedés és a kínlódás,

amit a szörnyű hőség tovább fokoz.

Olyannyira nagy a keserűség, jókora a bánat,

számtalan a csalódás, s a meg nem értés,

és bizony mindez nagyon is fájhat.

Hihetetlen a hiszékenység, s jókora a félelem,

rekordokat dönt az egymás ellen fordulás,

és ezt az ép elme felfogni képtelen.

Értelmetlen a viszály, az ostobaság határtalan,

a tudatlanság nagyon sok gondot okozhat,

s a valódi érvek igazsága hatástalan.

Oly sok a rossz a világban, pedig lehetni béke,

és lehetne megértés, szeretet, s nyugalom,

ha az értelem nem nézne folyton félre.

Búcsú

Búcsú a megszokottól és az eddigi tettektől,

a világ fondorlatosan csalafinta a kezdettől.

Számtalan változás kíséri az élet útját végig,

sokan a bűn mocsarában taposnak el a célig.

Vannak, akik az eddigi létüket másra váltják,

s az elképzeléseiket, a hitüket az újban látják.

Meg vannak, kiknek nem tetszik soha semmi,

s nem tudnak az eddigiekből tanulságot tenni.

Búcsú a homálytól és a gonosz sötét erejétől,

s igen sokan kezdenének mindent az elejétől.

Azonban kitartás és küzdőszellem kell hozzá,

csak az értelem, s a tiszta szív tehet biz jobbá.

Az értelem halála

Az értelem halála elkezdődött, s erőteljesen halad,

mindenfelé látszik az arcokon eme probléma,

s a sötétség mérge minden sejtbe tapad.

Akit megfertőzött e gyilkos méreg, annak túl késő,

leépíti a gondolkodást és a saját akarat erejét,

s hamarosan eljön a pillanat, a végső.

Nem lesz többé remény a javulásra, a szépre, jóra,

és nem lesz bocsánat az elkövetett hibákra,

ezen embereknek megáll majd az óra.

Az értelem halála a világ halálát is jelenti egyben,

mindez a borzalmas végzet megelőzhető,

ha az igazság fátyla végre fellebben.

Izzasztó forróság

Izzasztó forróság gyötri az élővilágot,

s lehervasztja az összes csodás virágot.

Sárgulnak a mezők, pusztulnak a rétek,

s alig lelhetőek fel manapság a méhek.

Minden élőlény megsínyli eme hőséget,

és elfelejtheti a világ az idén a bőséget.

Újra, s újból lesújt ez a rettenetes meleg,

ezt már nem bírja az éhes szúnyog sereg.

Az emberek is megszenvednek nagyon,

remélik e helyzet megszűnik egy napon.

A szélben mindenfelé sóhajok szállnak,

a lelkek, egy hűvös enyhülésre vágynak.

Hamis szavak

Hamis szavak és hazug bérencek aljas szólamai,

ezek uralják mostanában az egész világot,

s a szenvedő emberek fájó sóhajai.

Semmi nem az, aminek látszik és aminek hiszik,

teljesen más a valóság, amit a sötét árnyal,

s míg rettegnek, a tervet valóra viszik.

Halálba fullad az igazság, mert folyton tiporják,

s miközben rengetegen kínzóan sínylődnek,

a színfalak mögött folynak a tivornyák.

Hamis szavak, kábulatot okozó ígéretek tömege,

megtévesztettek, s becsapottak hiszékenyei,

támad nemsokára a gonosz serege.

Egy új esély

Egy új esély, egy új kezdet, s felcsillan a remény,

talán más lesz, talán jobb lesz, több eséllyel,

az élet egyébként is túlzottan kemény.

Gyakorta a váltás jót hozhat, újabb lehetőségeket,

másfajta tennivalókat és másabb szokásokat,

újfajta munkát, komoly felelősségeket.

Az újdonság ereje nagy kihívás, s kemény feladat,

próbára teheti a tudást, a kitartást, a türelmet,

és aki megállja a helyét, az fennmarad.

Egy új esély teret adhat a fantáziának, a vágynak,

s szárnyalhat az önmegvalósítás, a lélek ereje,

és szebb jövőt ígérve, legyint a mának.

Szabadon élve

Szabadon élve sokkalta szebb a világ, s az élet,

szárnyalhat a szív, a vágyak visszatérnek,

s megnyugodhat a sok csóró lélek.

Teljesen másképp virrad fel az új remény napja,

selymesebben simogat, cirógat a zord szél,

s a Nap fényét a legszegényebb is kapja.

Békésebbek a viták, s megértőbbek az emberek,

befogadóbbak egymás szeszélyei iránt is,

s úgy érzik a lehetőség most rengeteg.

Nincs feszültség, s nincsenek rémületes percek,

a tétovázás immár ködként párolog el tova,

és a szeretet tüze újfent izzóan serceg.

Szabadon élve felsejlik a múlt, s jövő homálya,

ím senki nem akarhat zsarnokságot többé,

s a gonosz megtérhet a pokoli honába.

Amíg élünk

Amíg élünk, van lehetőségünk korrigálni dolgokat,

van esélyünk jobbá tenni a rosszat, a hibákat,

s akad alkalmunk tenni valami fontosat.

Addig nem nyugodhat a lelkünk, míg valami bántja,

s nem pihenhetünk a karosszékben hátradőlve,

hisz az eszünk folyvást a legjobbat vágyja.

A szívünk azt sugallja, hogy soha nem adhatjuk fel,

és legyen bármilyen nehézség, vagy tragédia,

tudjuk, hogy a végéig küzdenünk kell.

Amíg élünk, ki vagyunk szolgáltatva eme világnak,

az érzéseink gyakorta másra, s jobbra vágynak,

nem adhatunk esélyt sohasem hibáknak.

A búcsú fájdalmas

A búcsú fájdalmas és szomorú a legtöbb esetben,

az elválás a megszokottól igen keserves lehet,

s zűrzavart okozhat a lelkekben, fejekben.

Sokféle búcsú létezik, s a legtöbbjük nem vidám,

nagyon meg tudja érinteni a dobogó szíveket,

és az elszakadás soha nem megy simán.

Ki a szerelmétől köszön el, sokszor meg is bánja,

és akkor kezdi el igazán értékelni a másikat,

mikor tudja, hogy többé már nem látja.

Aki eltávolodik a baráti körétől bármilyen okból,

más helyre költözik, megnősül, férjhez megy,

sokáig nem szabadul majd a sokkból.

A családtagok és a szerettek elvesztése végzetes,

hiába fogják egymás kezét a vég pillanatában,

tudják, hogy mindez immár végleges.

A búcsú fájdalmas, megtörheti az embert örökre,

az emlékképek bevillannak újra, újfent, ismét,

s az emlékezővel maradnak mindörökre.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31