Új remény. Ez valódi álom,
szívet melengető simogatás,
s ahhoz, hogy valóra váljon,
nem elég néhány kirohanás.
Szikrázik a napfény a tájon,
mindenfelé nyüzsög az élet,
e csodás varázsa a jelennek
talán sohasem érhet véget.
Zöldellő mezők, buja rétek,
virágok illata száll a szélben,
s átadja magát a fuvallatnak
a köröttük ragyogó fényben.
Hirtelen villámok cikáznak,
zuhogni kezd, vihar tombol,
sötétségbe borul minden élő,
miközben a gonosz rombol.
Feldúl mindent, pusztít, kiírt,
mélységes szakadékba taszít,
a legparányibb csirát is leölve
az összes életformával szakít.
Ám a terve mégsem tökéletes,
néhány fűszál életben marad,
tiporhat, s dühönghet tovább,
őrülete után új remény fakad.
