Vírusok tömege járja a világot,
fertőz embert, állatot, s virágot.
Mindennapos és állandó dolog,
így megy ez mióta a Föld forog.
Egymással versengenek folyton,
elrejtőzhetnek egy leejtett rojton.
Méretük, erejük különböző lehet,
ám a világnak jót egyik sem tehet.
Van köztük, természetes, csinált,
olyan, ki a többiek közül kivált.
Sokuk gyengécske, szokványos,
saját faja között csak kocsmáros.
Mások bandázódnak, s vegyülnek,
a test látványától egyből hevülnek.
Akadnak megalkuvók és álnokak,
legtöbbjük eljátssza, hogy áldozat.
Manapság egyikük kirívó nagyon,
mit ráfordítottak az aztán vagyon.
Keresztezték, képezték, tanították,
rokonaitól sötét erők elszakították.
Ma már azt is tudja, mi az a bolt,
neki biz nem kell kivárnia a sort.
Tudja, hogy csak az ajtóig mehet,
az utcán biz veszélyes nem lehet.
Meg tudja állapítani valaki korát,
időzónaként ott hagyja a nyomát.
Centire tudja, mekkorát ugorhat,
bárkire nézzen, lazán hunyorgat.
Rettegést kelt villamoson, buszon,
a vonaton beles az összes lyukon.
Elvárja a figyelmet, bármerre járjon,
a pánik a félelem mindenfelé fájjon.
Sakkban tartja a Föld összes népét,
televíziók, médiák mutogatják képét.
A maszkokra fittyet hány, csak nevet,
hordják csak, ellene sokat nem tehet.
Hamis hatalommal ruházták fel faját,
azt hiszi birtokolja mindennek a javát.
Pedig csupán eszköz, becsapott szolga,
neki a világ karanténba zárása a dolga.
