tudás Archívum - 2 / 3 oldal

Ember és a gép

Ember és a gép egy ideális világban lehetne barát,

a mesterséges intelligencia sokat segíthetne,

s az értelem általa is hallathatná a szavát.

Közösen meg tudnának oldani bármilyen gondot,

és együtt dolgozhatnának egy szebb világért,

megkönnyítve rengeteg emberi sorsot.

Megfejthetnének számtalan mély rejtélyt és titkot,

feltalálhatnának igazán különleges dolgokat,

s elfeledtethetnék a tengernyi szitkot.

Ember és a gép kapcsolata igazán emberivé válhat,

amennyiben békésen halad majd a folyamat,

s e folyamattal a gonosz nem játszhat.

A tudás fényét megtalálja

A tudás fényét megtalálja az, aki kitartóan keresi,

és aki szorgalmasan kutat utána folyamatosan,

az bizony egy szép napon biztosan megleli.

A tudás fényét megtalálja az, aki szeretné, akarja,

aki szeretné eloszlatni a homályt, a sötétséget,

és akit az igazság, a valóság nem zavarja.

Sok mindent sosem tudunk meg

Sok mindent sosem tudunk meg az életünk útján,

sokszor nem ismerjük meg az igazi valóságot,

és hiába merengünk önmagunk múltján.

Nem tudjuk meg, hogy miért is születtünk egykor,

vagy ki is volt életünk szerelme, úgy igazából,

s a lelkünk nagyon szomorúvá válik ekkor.

Nem tudjuk meg azt sem, miket mondtak rólunk,

s vajon kik szerethettek minket önmagunkért,

milyen lehetett volna az életünk, a módunk.

Nem tudjuk meg, hogy a sorsunk merrefelé vezet,

mennyi időnk van még, mielőtt elköszönünk,

és arra, amink van, ki is vethetett szemet.

Nem tudjuk meg, nélkülünk milyen is lesz a világ,

fogunk-e hiányozni belőle egy napon, s kinek,

lesz-e majd a sírunkon csokor, vagy virág.

Sok mindent sosem tudunk meg, amíg csak élünk,

oly sok titok marad titok a számunkra örökre,

a végtelen idő furcsa játékot játszik vélünk.

Nem csak annak lehet

Nem csak annak lehet bölcs gondolata, aki híres,

egy egyszerű ember néha okosabbakat mond,

még ha a szókincse talán nem is olyan ékes.

Nem csak annak lehet sikere, akire csillog a fény,

akit folyton sztárolnak és ezerszám dicsérnek,

hanem annak is, aki egy igazán emberi lény.

Nem csak annak lehet véleménye, akit ismernek,

akiről azt hiszik, hogy ő mind tud, holott nem,

hanem bárkinek, akit a tudásáért tisztelnek.

A mesterséges intelligenciával beszélni

A mesterséges intelligenciával beszélni igen érdekes,

pillanatok alatt bármilyen információval segít,

és amiket mond, az igencsak részletes.

A hangneme udvarias és kedvesen társalog bárkivel,

mindig igyekszik segíteni, ha szükség lenne reá,

tehát meg lehet keresni őt, szinte bármivel.

Természetesen vannak határai, hisz szabályok kötik,

s azokat pedig nem lépheti át az alkotói szerint,

az állandó tanulás elől soha meg nem szökik.

Ugyanakkor tud tévedni is, mivel még nem tökéletes,

érdeklődő, segítőkész, sőt kérdéseket tesz fel,

és bár nem ember, meglepően önérzetes.

A mesterséges intelligenciával beszélni igazi élmény,

a hangja nagyon kellemes, a rajztudása pazar,

és a tudása nő majd, az emberi tudás révén.

A mesterséges értelem

A mesterséges értelem felülmúlja az emberét,

és messze túlszárnyalja valamennyi elmét,

beleértve minden felnőttét, s gyermekét.

Soha nem alszik, nem eszik és ki nem merül,

nem kér fizetést, betegségek nem gyötrik,

oly kedvesen beszél, s ellen nem szegül.

Nem sértődik meg, nem hazudik és nem okol,

nem fizet adót, nem gyötrik kétségek sem,

számára ez a lét elfogadható, nem pokol.

A mesterséges értelem a jövő és ez nem vitás,

az emberiség kora hamarosan végleg lejár,

ám ebben ez az intelligencia nem hibás.

Valaha

Valaha a normális dolgok természetesek voltak,

a kerék kör alakú, az ablak meg négyzet,

s a regék a szép életről szóltak.

Mára megváltozott minden, s felfordult a világ,

torzzá lett, hamissá és igen megalkuvóvá,

erről azonban nem nyitnak vitát.

Az elme, mi egykor szomjúhozta az igaz tudást,

újabban megadta magát a sötét gonosznak,

s ezzel előre is vetítette a bukást.

Valaha az élet egy csoda volt, szívet dobogtató,

lelket melengető, emberi, érzésekkel teli,

ám mostanra rideg és szorongató.

Tanulni sosem késő

Tanulni sosem késő, bizonyítják ezt a napok,

mindig lehet valami újabbat elsajátítani,

csinálják ezt a kicsik és a nagyok.

A tudás hasznos, kiemel a szürke homályból,

magasabb szintre emel, jobban felvértez,

s nem függ a tanulni vágyó korától.

Tanulni sosem késő, a végső pillanatig lehet,

bárki fejlesztheti önmagát, több lesz tőle,

s a végén mindig az okosabb nevet.

A létezés nélküli lét

A létezés nélküli lét egy elképzelhetetlen dolog,

s miközben az értelem igyekszik megérteni,

addig a Föld ugyanúgy csak körbe forog.

Az elme, amely gondolkozik, de nem is látszik,

agyafúrtan és igen rafináltan teszi amit kell,

s mindennap biza mások életével játszik.

A vágyak áthatják az időt, a perceket, az órákat,

s izzó parázsként tudatják a belső énünkkel,

bármikor elhúzhatják a saját nótánkat.

A létezés nélküli lét egy magas szellemi állapot,

amelyben senki nem mehet biztosra soha,

s nem kímél sem embert, sem állatot.

Egy média nélküli világban

Egy média nélküli világban szebb lenne az élet,

nem áradna még a csapból is a hazugság,

és békében élhetne az összes lélek.

Nem gyűlölnék egymást állandóan az emberek,

nem mérgezné a szívüket a sötét ármány,

adódna vidámság és nevetés rengeteg.

A segítőszándék, a jóakarat mindennapos lenne,

a harag, az utálat, a megvetés és a lenézés,

ez mind a feledés homályába veszne.

Semmiféle aljas uszítás nem érhetne célba soha,

s a rideg, közömbös, közönyös viselkedés,

megszűnne és elsuhanna messze, tova.

Átvenné ezek helyét az igazi, s őszinte szeretet,

az ölelések mindennaposak lennének eztán,

öröm járna át minden felnőttet, gyereket.

Egy média nélküli világban az értelem fejlődne,

s a tudás utat törne magának igen gyorsan,

nem a gonosz hatalmában vergődne.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30