Egy média nélküli világban

Egy média nélküli világban szebb lenne az élet,

nem áradna még a csapból is a hazugság,

és békében élhetne az összes lélek.

 

Nem gyűlölnék egymást állandóan az emberek,

nem mérgezné a szívüket a sötét ármány,

adódna vidámság és nevetés rengeteg.

 

A segítőszándék, a jóakarat mindennapos lenne,

a harag, az utálat, a megvetés és a lenézés,

ez mind a feledés homályába veszne.

 

Semmiféle aljas uszítás nem érhetne célba soha,

s a rideg, közömbös, közönyös viselkedés,

megszűnne és elsuhanna messze, tova.

 

Átvenné ezek helyét az igazi, s őszinte szeretet,

az ölelések mindennaposak lennének eztán,

öröm járna át minden felnőttet, gyereket.

 

Egy média nélküli világban az értelem fejlődne,

s a tudás utat törne magának igen gyorsan,

nem a gonosz hatalmában vergődne.

istockphoto 538033568 612x612 1

Élet, vagy halál

Élet, vagy halál, megmaradás, vagy a végzet,

ezeket a kérdéseket folyvást éli meg a képzet.

Szenvedés, netán öröm, sírás, esetleg nevetés,

szép idők, sanyarú sorsok és azután a temetés.

 

Állandóan vívódó lelkek és kavargó érzelmek,

biztos tudás, elszánt akarat, s tétova vélelmek.

Őszinte szeretet, s igaz ölelés, érdekek nélkül,

mindezektől az emberek élete biza megszépül.

 

Élet, vagy halál, tudás, netán hipnotikus álom,

a tiszta igazság, vagy a rabigában tartó járom.

Az örök sötétség, avagy az életet jelentő fény,

ezen a világon sok a kérdés és ez bizony tény.

istockphoto 1161370536 612x612 1

Egykoron

Egykoron az orvosi hivatás tiszteletet érdemelt,

a szegény és a gazdag egyaránt számított rájuk,

sajnos sokuk már nem a gyógyításban érdekelt,

a sötétség szolgálata lett a legeslegfőbb vágyuk.

 

Az ókortól kezdve kezelték az emberek bajait,

és a tudásuk folyvást fejlődött minden korban,

ellátták a háborús sérültek, a hadakozók sebeit,

s rendelkezésre álltak vérben, viharban, porban.

 

Műtöttek, ha kellett és mentették amit lehetett,

s számtalan ember köszönhette nekik az életét,

becsületből is megtette legtöbbjük, mit tehetett,

biz jó hírnevük körbejárta mind a két földtekét.

 

Akkortájt a Hippokratészi eskü még számított,

amelynek lényege, hogy semmiképpen ne árts,

s nem a pénz volt az, ami a leginkább csábított,

hanem az, hogy lehetőleg soha, senkit ne bánts.

 

Egykoron volt igaz becsülete az orvos szónak,

s oly sokan istenként tekintettek a gyógyítókra,

ma azonban nagy részük nem tekinthető jónak,

rengeteg halottat hagynak az új rendi hódítókra.

 

A megnevezésük inkább hóhér, fizetett gyilkos,

hazugok, gyávák, becstelenek, hitványak lettek,

a lelkiismerete a legtöbbjüknek nagyon piszkos,

s a történelem nem bocsátja meg, amiket tettek.

woman, healthcare professional, syringe
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.