Saját alkotásaim
Akinek tiszta a lelkiismerete, annak az álma is nyugodt,
hiszen nem kavarja fel a lelkét a becstelenség terhe,
és a szíve a jóság terén el még soha nem bukott.
Akinek tiszta a lelkiismerete, az szembe nézhet bárkivel,
nincs oka rá, hogy lehajtsa a fejét és megalázkodjon,
s nem lehet letéríteni a becsület útjáról semmivel.
Miféle ember az, aki pénzért ütlegeli a népét,
aki parancsra és szórványos juttatásokért,
igyekszik támogatni a világnak végét?
Aki bármit megtenne a csekély béremelésért,
s feláldozza a valaha volt lelkiismeretét,
a morzsákból kapott részesedésért?
Aki szégyent hoz egyenruhájára, s önmagára,
mivel gondolkodás nélkül üt, ver, gyilkol,
és soha nem néz vissza önmagába?
Aki elhiszi, hogy kivételezett és hogy számít,
akit a látszólagos hatalom vonz nagyon,
s akit a gazdagok szolgálata csábít?
Miféle ember az, ki a mások családját bántja,
akit nem érdekel az igazság, s a valóság,
és a sötét erők terveit valóra váltja?
Lelkiismeret nélkül élni nem lehet könnyű,
és ártani másoknak felsőbb parancsokra,
nem más, mint aljas, gonosz, szörnyű.
Mégis van olyan réteg, amely erre kapható,
mely véres, júdás pénzért bármit megtesz,
és néhány tagja folytonos hangadó.
Ez a réteg nem sajnál senkit, semmit, aljas,
másokra hárítja a felelősséget bármikor,
s a hitványsága undorítóan szánalmas.
Valaha azért tanultak, hogy jókat tegyenek,
gyógyítsák a betegeket testben, lélekben,
s ne csak a hatalom bérencei legyenek.
Immár sajnálat nélkül osztogatják a halált,
nem szánnak sem öreget, sem gyereket,
s a sötétség bennük jó szolgára talált.
Lelkiismeret nélkül élni, lelketlennek való,
olyannak, aki eladja a becstelen lelkét,
ám a végén reá is vár majd a bakó.
Mindenki követ el hibákat az élete folyamán,
amik később nagyon tudnak majd fájni,
s vele tartanak a sorsnak a vonatán.
Azon a vonaton utaznak a terhek, s a gondok,
a reakciók a történésekre, az álmok sora,
és a lélek szekrényeibe zárt csontok.
Ott hevernek a vonat padlóján a forró vágyak,
amelyek soha nem tudtak beteljesülni,
és még mindig valami jóra várnak.
Az ülések tele szeretettel, békével, s örömmel,
csendben szemlélgetik egymást az úton,
és belül harcolnak foggal, körömmel.
A csomagok tartóján elképzelések, fantáziák,
s elmélyült magába zárkózások a szélén,
amik megmozgatják olykor a fantáziát.
Szerelmeket, elhalálozásokat is visz a vagon,
buja gondolatokkal, őszinte érzelmekkel,
ám sajnos mind csalódtak egy napon.
Mindenki követ el hibákat, mik elkísérik tova,
és nem könnyítik meg a lelkiismeretet,
erről a vonatról nincs leszállás, soha.
Egykoron az orvosi hivatás tiszteletet érdemelt,
a szegény és a gazdag egyaránt számított rájuk,
sajnos sokuk már nem a gyógyításban érdekelt,
a sötétség szolgálata lett a legeslegfőbb vágyuk.
Az ókortól kezdve kezelték az emberek bajait,
és a tudásuk folyvást fejlődött minden korban,
ellátták a háborús sérültek, a hadakozók sebeit,
s rendelkezésre álltak vérben, viharban, porban.
Műtöttek, ha kellett és mentették amit lehetett,
s számtalan ember köszönhette nekik az életét,
becsületből is megtette legtöbbjük, mit tehetett,
biz jó hírnevük körbejárta mind a két földtekét.
Akkortájt a Hippokratészi eskü még számított,
amelynek lényege, hogy semmiképpen ne árts,
s nem a pénz volt az, ami a leginkább csábított,
hanem az, hogy lehetőleg soha, senkit ne bánts.
Egykoron volt igaz becsülete az orvos szónak,
s oly sokan istenként tekintettek a gyógyítókra,
ma azonban nagy részük nem tekinthető jónak,
rengeteg halottat hagynak az új rendi hódítókra.
A megnevezésük inkább hóhér, fizetett gyilkos,
hazugok, gyávák, becstelenek, hitványak lettek,
a lelkiismerete a legtöbbjüknek nagyon piszkos,
s a történelem nem bocsátja meg, amiket tettek.
A Lelkiismeret az emberiséggel született,
velük kelt, feküdt, megtette amit lehetett.
Így ment ez évezredeken, s korokon által,
nem fordult volna Ő a becsületnek háttal.
A történelem során gyakorta szólalt meg,
tisztességes volt, s nem maradt utána heg.
Sokakat térített le a sötétségnek az útjáról,
gyakorta hozott fel példát önnön múltjáról.
Ám eljárt felette az idő, mely hitvány lett,
s újabban büntetlenné vált sok gonosz tett.
Egyre kevesebbekre tudott szavaival hatni,
mégsem akarta az embert pusztulni hagyni.
A Lelkiismeret immár haldoklásba kezdett,
látja, s érzi jól, hogy ez a vég, nem a kezdet.
Elkezdődött ím a terv, a programozott halál,
ebből kiutat sajnos a Lelkiismeret nem talál.
Ki szabadnak született, nem kér a rabságból,
nem akar mások szolgája lenni,
s nem kér a vakságból.
Ki szabadnak született, a szelekkel szárnyal,
álmok repítik útján a távolba,
miközben küzd a vággyal.
Ki szabadnak született, békében éli a világát,
a legapróbb dolgoknak is örül,
s tudja önmaga irányát.
Ki szabadnak született, másoknak is segíthet,
jóra használja a tudása legjavát,
s érzi, nem veszíthet.
Ki szabadnak született, megvívja a csatáját,
nap nap után harcol szívből,
de nem hagyja hazáját.
Ki szabadnak született, nem adja meg magát,
nem adhatja fel önnön terveit,
s ellátja az ellenség baját.
Ki szabadnak született, nem akar más lenni,
nem kér vírusokból, gonoszból,
de szeretné a dolgát tenni.
Ki szabadnak született, úgy megy majd el,
hogy becsületesen élt mindig,
lelke örök nyugalmat lel.
