hazugság Archívum - 3 / 4 oldal

Elég

Elég a félelemkeltésből, s a zsarolásból,

a megtévesztésből és a sok hazudásból!

A fojtogató maszk kötelező hordásából,

a való igazság, s az értelem fogságából!

Elég a jogtalan tiltások hosszú sorából,

a fenyegetésből, s a zsarnokok korából!

Az emberek egymás ellen fordításából,

a velünk született jogok korlátozásából!

Elég a szabadság tiprásából, elvételéből,

csak a méreg beadása segít elméletéből!

A szakadatlan uszításból, s a rettegésből,

a jó szándék és a megmentő tettetésből!

A céljukat szolgáló sztárocskák sorából,

és a lelkeket gyötrő pusztító homályból!

Elég volt a gyermekek megrémítéséből,

s a totál megsemmisítés előkészítéséből!

Elég volt mindenből, ami rossz, gonosz,

nem kell ámítás, ami feszültséget fokoz!

Nem kell a hitegetés, sem pedig ármány,

s főképpen nem kell semmiféle járvány!

Az emberek nyugalmat akarnak, s békét,

s látni szeretnék e színdarabnak a végét!

Az életüket akarják, egy élhetőbb életet,

nem végigszenvedni a hátralévő éveket!

Egy szebb jövőt szeretnének, megértést,

nem pedig gúnyos lekezelést, s lenézést!

Mindenki az álmai beteljesülését óhajtja,

és nem gyötrődni, kínok között sóhajtva!

Ébredj emberiség!

Ébredj emberiség, addig amíg teheted,

a gonosz erők elbánnak hamar teveled!

Ellenállás nélkül folytatják a tervüket,

s régen eladták az ördögnek a lelküket.

Kapzsiságuk, kegyetlenségük határtalan,

ellenük a csendben motyogás hatástalan.

Kegyelemre senki ne számítson általuk,

hisz nekik a népek, leölésre való állatok.

Számukra mindegy milyen nemű, s korú,

ilyen ütemben mindenkire leszáll a ború.

Nem kímélnek sem időset, sem gyereket,

tetszésük szerint forgatják az időkereket.

Mérgekkel, hazug szavakkal gyilkolnak,

rengeteg olyan tudás van, amit titkolnak.

A félelmet fenntartják, s tovább növelik,

aki vitatkozni mer, azt biza megkövezik.

Jogot formálnak a bolygó összes javára,

egyre hallgatnak csak, önmaguk szavára.

Az értelmet véglegesen ki akarják irtani

és a megszólalást is meg kívánják tiltani.

Ébredj emberiség, mielőtt lemegy a Nap,

több lehetőséget, s esélyt senki nem kap!

Amikor az alkonyt a végzet sötétje váltja,

az emberi fajt többé szem soha nem látja.

Korlátok között

Korlátok között telnek a napok,

s be vannak határolva a percek,

az élet egy látszólagos árnykép,

s a feszültség mindenhol serceg.

Korlátok a felszínen, s lent alul,

a szívben, a lélekben, az agyban,

az érdektelenség nagyon is tarol,

eltipor bárkit melegben, fagyban.

Nincs értelem, s nincs szánalom,

a becsület a szakadékban hever,

a gyávaság s a hazugság az urak,

s az aljasságok sora igazán lever.

Korlátok között igen nehéz élni,

ám nem lehetetlen kitörni onnan,

ideje ébredni és csatasorba állni,

a segítség jönni fog valahonnan.

Homály

Homály terjeszkedik a térben,

sunyin bejárja a világ minden

pontját.

Betekint az összes ablakon, ajtón,

összezavar, felkavar, rád hárítja

a gondját.

Hazug szemfényvesztéssel hitet,

becsap mindennel, mivel lehet,

elámít.

Tagadja a valóságot, félrevezet,

agymosottá tesz, megtéveszt,

elcsábít.

Leépíti a valós tudást, a tényeket,

félrevezet, tagadja önmaga létét,

„varázsol”.

Mivel nem is létezik bármit tehet,

mindenhol beavatkozik, elnémít,

harácsol.

Ki ellene lázad az ellensége lesz,

nem kívánatos elemként elhal,

elpusztul.

A Homály világuralomra vágyik,

bekebelezve az értelmet, a jót,

felbuzdul.

Nem ismer gátat, nem ismer határt,

lerombolja a tervébe nem illőket,

gyilkol,

Saját szervezetét belülről táplálja,

nem osztozkodik és nem enged,

titkol.

Önbizalma határtalan, tébolyult,

biz eltakarná az égről a Napot,

vakít.

Hiszi az övé valamennyi élőlény,

kit szolgaságban tart, s mélybe

taszít.

Nehéz ellene küzdeni, de muszáj,

különben vége az igazi létnek

végleg.

Amennyiben a Fény feladja magát,

az összes álmának beesteledik,

tényleg.

A bolha és az elefánt harca

A bolha és az elefánt harca szakadatlan,

kettejük kommunikációja biz faragatlan.

A bolha lekezeli az elefántot, s megveti,

mivel kőgazdag, a földet előle megveszi.

Bolhapénzen szinte bármit is megvehet

és hiszi, az elefánttal mindent megtehet.

Erőteljesen propagálja önnön nagyságát,

félelmetesre gyúrják a hírek a vadságát.

A hazug médiákban istenként tetszeleg,

s gyakorta a vágyai tengerén szendereg.

Fejébe vette, hogy az elefántot legyűri,

legyilkolja a hatalmas állatot, s megfőzi.

Vett is új felszerelést a piciny konyhába,

elvárja, az elefánt beletörődik a sorsába.

Terveiben kiszívja majd az összes vérét,

s véglegesen eltünteti az elefántok népét.

Fogta a kést, a baltát, az edényt a vérnek,

ez lészen az élelme a dicső bolha népnek.

Nekiugrott az előtte álló hatalmas lábnak,

amely soha nem is mutatta magát másnak.

Lepattant róla és odább, messzire gurult,

szédült, támolygott, s szörnyen begurult.

Hogy mer akaratának ellenállni e senki,

egyáltalán a bolygón még életben lenni.

A bolha és az elefánt harca biz végtelen,

akkor is, ha gyakorta nem lehet vértelen.

Ám ha az elefánt a csípéseket megunja,

eltiporja a bolhát, véglegesen lenyomja.

Tönkretett életek

Tönkretett életek, széthullott családok,

s egymásra uszított emberek garmada,

értelem ellen való, elnyomó szabályok,

s mételyező mérget szétszóró armada.

Hamis illúziót tápláló, hazug emberek,

megvásárolt, s népeket irányító körök,

nem is kellenek ide immáron heckerek,

az emberi kapzsiság, s gonoszság örök.

Megtévesztés, szemfényvesztés, halál,

mindezek sajna mindennaposak lettek,

s az értelmes réteg kiutat nehezen talál

és hiábavalónak tűnnek az igazi tettek.

Az agymosás szennyes árja nem kímél,

bepiszkítja a legtisztább és legjobb utat,

megtéveszt, megmérgez, s ha kell elítél,

folytonosan egy valótlan világot mutat.

Tönkretett életek, megnyomorított idő

és lelketlen zsarnokok gyilkos uralma,

ha a gonosz győz, nem marad hírvivő,

s a gyávaságnak a pusztulás a jutalma.

Szemfényvesztés

Szemfényvesztés, terjedő homály, varázs,

kábító szavak, csalárd tettek, izzó parázs.

Semmibe vett lények, s felforgatott világ,

hipnózis által kábulatban megtartott viták.

Az értelem leépítése szakadatlanul folyik,

amíg minden szemben álló el nem fogyik.

Megosztottság, becsapottság, s hazugság,

vajon ebből mikor ér felszínre a tanulság?

Hol marad a szeretet, az ölelés, s a tudás,

az ármánykodásért a jutalom igen busás.

Hová tűnt a kedvesség, a segítő szándék,

mely nélkül mindent lefedhet az árnyék?

Mi történt a családokkal, s a baráti körrel,

nem lehet bármit feloldani csupán sörrel.

Az ellentéteket le kellene győzni mielőbb,

amit a tiszta szív sugall, sokkal hihetőbb.

A szemfényvesztés megtéveszt, s becsap,

miközben mérgezés által a föld alá berak.

Összetartás nélkül túlélni biza lehetetlen,

az emberiség a vég előtt miért tehetetlen?

Szív nélkül

Szív nélkül és lélek nélkül lehet élni,

a következményektől nem kell félni.

A hazudozás is oly könnyedén megy,

a gyarló köznép számára ez biz kegy.

Hisz ők nem is valók sohasem másra,

mint a túlvilágra befizetendő utazásra.

Könnyedén meg kell tőlük szabadulni,

hisz minden a terv szerint fog alakulni.

Még azt is elhiszik, ami nem is létezik,

s a megváltás kizárólag fentről érkezik.

Negédes, s mézes méreggel teli szavak,

a sötét, gonosz erőknek átadandó javak.

Szív nélkül pihekönnyű ítéletet hozni,

s lélek nélkül kínt, gyötrelmet fokozni.

Rettegést kelteni, az aztán valódi álom,

s ígéreteket tenni, ám úgy, hogy fájjon.

Az igaz szeretet ezeket legyőzni képes,

bizony az ármány deleje is igen véges.

Egymást segítve és jó szándékkal telve,

a szívtelen, lelketlen világ le lesz verve.

Nehéz volt

Nehéz volt ez az idei év, s kemény,

örömökben biz ugyancsak szegény.

Be voltunk zárva, mint aljas rabok

és eközben elsuhantak lám a napok.

A napok amelyeket elvettek tőlünk,

s remélték nem hallanak mifelőlünk.

Rettegésben tartottak éjjel, s nappal,

félelmet gerjesztettek tűzzel, vassal.

Tönkretettek életeket és családokat,

elhidegítettek rokonokat, barátokat.

Igyekeztek kiölni az értelem javát,

s elnémítani a valós igazság szavát.

Arctalanná tettek minket maszkkal,

szembeszálltak reménnyel, s daccal.

Hazugságok folyama ömlött reánk,

melynek áradata önmagához leránt.

Nehéz volt ez az év, de ne adjuk fel,

hiszen akkor lelkünk békét nem lel!

Reménykedjünk, hogy jobb is lehet,

s a sok rossz tovább így nem mehet!

Ébresztő Remény!

Ébresztő Remény! Eleget aludtál!

Sajnos nekünk túl sokat hazudtál.

A sötét erők jócskán megvezettek,

tudván, veled bármit megtehetnek.

Szertefoszlattak az ármányaik által,

elaltattak pénzzel, ékszerrel, bájjal.

Eladtad a lelkedet, s eladtad magad,

miközben arannyal tömted a hasad.

Persze a dőzsöléstől álmatag lettél,

s az emberekért semmit sem tettél.

Nem érdekeltek, hisz ők szegények,

uraltak a negatív tettek, szeszélyek.

Holott arra születtél, hogy jót tegyél,

ne ellenség, hanem támasz, jó legyél.

Mióta szemet hunyva őket elhagytad,

a hazug és áruló jelzőket megkaptad.

Ébresztő Remény! Térj észre végre!

A világot hozd ki a sötétből a fényre!

Légy a lelkek támasza újfent, ismét,

többen várnak reád, mint azt hinnéd!

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31