Közeleg már a pillanat és végre mehetek,
a karrieremért most igazán sokat tehetek.
Szólnak, induljunk! Őrök előttem, s hátul,
látom a tömeg nagyja most engem bámul.
Igazán sokan vannak. Izzadok rendesen,
ám azért integetek mindenfelé kedvesen.
Hopp! Bent vagyok a ring kötelei között,
innen szépen elláthatok a tömegek fölött.
Amott jön a bajnok. Őt kellene legyőzni.
Jól tudom, igencsak nehéz lesz „lefőzni”.
Himnuszok. Öklöt rázunk, irány a sarok.
A családom ma nincs itt, bánatos vagyok.
Hallgatom az edzőm, egyfolytában beszél,
minden mérkőzésem előtt új csodát remél.
Van is rá oka, eddig nem kaptam ki soha,
ha győzök, álmaink szárnyalhatnak tova.
Gong! Rajta! Erős és gyors, igyekeznem kell,
bízom benne, védekezésemben hibát nem lel.
Jaj a bordám! Ez bitang kemény volt, nagyon,
ám biz ne reméljen, magam úgysem hagyom.
Szünet. Hallgatom az utasításokat sorban,
értem amit hallok, s csak bólogatok, jól van.
Gyerünk! Pörögni muszáj, eltalálom megint.
jól állja, ráadásul látom, nekem ismét „beint”.
Egyik menet a másik után. Küzdök, s fáradok.
Erős az akaratom és a vereség ellen lázadok.
Fáj mindenem. Csöpög a vérem, nem számít,
sorozok, de több ütésem is van, amelyet hárít.
Nem a pontozásra, a fiamra gondolok közben.
Erősen nekiugrok. Üsd ki! Kiabálják többen.
Gong ismét. Jöhet az utolsó menet és vége,
mindent beleadok, s talán eljutok a „révbe”.
Elkezdődik az utolsó három perc. Előre lódulok.
Nagy ütést kapok az arcomba, kissé elbódulok.
Hibázott! Védtelen az álla. Eltalálom keményen,
ebben az ütésben van bizony minden reményem.
Nagyszerű! A bajnok aléltan zuhan a „földre”.
Feje koppan, véres arcát a sok ütés összetörte.
Nagy a hangzavar. Győztem! Mást nem hallok.
A szeretteim előtt szégyent ma este sem vallok.
