A Sötétség mélyén

Ragyog a Nap és égető a melege,

azonban közel a Sötétség serege.

Beborul az ég, szürkülve támad,

mindenfelől a gonoszsága árad.



Nézi a Fényt, amint vidáman száll,

reménykedik, hamar a helyére áll.

Lépre csalja mézes mérget kínálva,

mindeközben a létét, magát bírálva.



Amint fogságba ejti, nagyon örül,

s hitvány zsarnokként veszi körül.

A Sötétség mélyén elhal a remény,

legyen bármily fiatal, vagy kemény.



Rabként élve, a Fény mindezt érzi,

ám az indítóokot sehogyan sem érti.

Mikor rájön végre, összeszedi magát,

harcolni kezd és megnyeri a csatát.

38532467 203528903845468 4073654202537082880 o

Mi is a vírus?

Egyes tudósok szerint élettelen,

mások szerint élő, s érdektelen.

Számtalan formája él és létezik,

gyakran igen váratlanul érkezik.

 

Nevének jelentése latinul méreg,

megtalálható mindenben e féreg.

Sejtes élőlényekben szaporodik,

bennük ezerszámra gyarapodik.

 

Változatos az alakzata, parazita,

az élővilág számára biz haramia.

Sokat szándékosan hoztak létre,

velük az embereket csalják lépre.

 

A cél, népeket pánikban tartani,

éjjel és nappal csak erről hallani.

A félelmet és a rettegést fokozni,

s mindenkinek fájdalmat okozni.

 

Biztosítani a sötét háttér uralmát,

s védeni eddigi életük nyugalmát.

Átrendezni a világot, s elnyomni,

ezt nem szabad senkinek felfogni.

 

Felszámolni az országok határát,

elhidegíteni az emberek családját.

Maszkkal zárat tetetni a szájakra,

megsemmisítő csapást a vágyakra.

 

Rémületben tartani öreget, fiatalt,

s bezáratni majd minden hivatalt.

Ketrecbe zárni az értelmet végleg,

meghagyni a demokráciát névleg.

 

A szabadság jogát is megszüntetni,

s aki ellenáll példásan megbüntetni.

A védőoltásukat kötelezővé tenni,

engedelmességből leckéket venni.

 

Hozzáférni bárki adataihoz, bárhol,

a régi álmok kora, a becsület távol.

Bemocskolni az igazat, jót, szépet,

felállítani egy hazug, s álnok képet.

 

Sötétbe borítani az utcákat, tereket,

szolgává tenni férfit, nőt, gyereket.

Az emberi faj nagy részét kiirtani,

s magát a gondolkodást is betiltani.

 

Nos, mi is a vírus? Már nem talány.

A természetes velünk él, hal, parány.

Az ember által készített az fegyver,

melytől senki nyugodalmat nem lel.

virus, microscope, infection

Maszkos Hazugság

Az ősidők elején, vulkánok lábánál,

megszületett a Hazugság a sötétben,

akkortájt még nem volt jobb nálánál,

vihar idején érezte magát fölényben.

 

Fölényben az összes élővel szemben,

valamennyivel, mi csak létezni mert,

éjjel és nappal is fürdött a szennyben,

tetteiben mindenkor nagy örömre lelt.

 

Az idő múltával rohamosan fejlődött,

egyre magabiztosabban rótta az útját,

bizonytalanságban biz nem vergődött,

még nem fedezte fel igazán a múltját.

 

Járta a világot, megismerte az embert,

csetlését, vergődését, kínjainak sorát,

manipulálhatóbb fajra ennél nem lelt,

időnként megállt, lemosni az út porát.

 

Egyszer csak útjába került az Igazság,

ellenszenvesnek találta az első perctől,

sejtette, ezután nem lesz sok vigasság,

azonban nem óhajtott eltérni a tervtől.

 

A tervtől, amelyet annyira dédelgetett,

istenként uralkodni, hiszen az neki jár,

önmaga hatalmában nem kételkedett,

az Igazság léte viszont a számára fáj.

 

Folyamatosan küzdöttek egymás ellen,

fegyverszünet igencsak ritkán adódott,

nem tűrte, hogy ellenfele fogást leljen,

vereség esetén fájón nagyot csalódott.

 

Manapság rendkívül megnőtt az ereje,

fontos támogatókat gyűjtött maga köré,

sokakat agymosottá tett gyilkos deleje,

rohammenetben került mindenki fölé.

 

Az Igazsággal kiélesedett harcot vívott,

alantas módszerei révén fölénybe került,

önnön pusztító erejében igencsak bízott,

a bánatok, gyötrelmek tengerébe merült.

 

Maszkot kényszerített az összes szájra,

sunyin röhögve nézte az ostoba nyájat,

tetteit soha, semmikor meg nem bánja,

az Igazság a visszavágásra sokat várhat.

people, wearing, the masks

Izzó láva

Gonosz Sötétség uralja a világot,

hatalma nagy a háttérből irányít,

elsorvaszt minden jót, s virágot,

a Nap is az engedélyével világít.



Megmérgez minden tiszta folyót,

bekebelezi a bennük lévő halat,

penészessé teszi az összes bogyót,

lerombolva zúz szét oly sok falat.



Barlangba zárja a világító fényt,

megpróbálja eloltani az izzó tüzet,

ki akarja pusztítani a legtöbb lényt,

s csírájában elölni a fejlődő rügyet.



A Hold is kényszerpályára kerül,

egyre haloványodik sápatag arca,

kínlódásában ugyancsak kimerül,

ám még folyik az igaz fény harca.



Sziklák repedéseiben nő a nyomás,

a Sötétség serege valójában gyáva,

e sereg számára nincs újabb dobás,

hisz végre feltör a mélyből a láva.

lava, stromboli, volcanic

Véres szárnyak

Az időtlen idők sűrű fátyolán át,

felderengenek a múltnak árnyai,

a Sors biz kiutat nem igazán lát,

már kinyíltak a Végzet szárnyai.



A történelem vihara ím tombol,

villámok cikáznak a sötét égen,

míg minden jót le nem rombol,

addig őrjöng a Végzet az éjben.



Gyűlölet, gonoszság kíséri útján,

vérszag és a halálnak szele száll,

lenne mit takargatni a múltján,

azonban ő újabb áldozatra vár.



Vértől csatakos mindkét szárnya,

végleg le akar számolni a Sorssal,

a vég beteljesítése minden vágya,

biztos benne, hogy végez a kórral.



A Sors azonban összeszedi magát,

kitartó, hisz éltetik az igaz vágyak,

el kell pusztítani a Végzetet magát,

s vele pusztulnak a véres szárnyak.

sunset, dusk, lightning

A tüzes kard

Igaztalan igaz gyötri a világot,

s pusztítja a számtalan virágot.

Valótlan való gyilkolva rombol,

az alja nép folyton csak tombol.



Rettegésben tartó erőszakhullám,

átgázol a szinte számtalan hullán.

A meggyalázások végtelen sora,

iszonyat, de nem érnek véget soha.



Barbár hordák nevetve vonulnak,

egyáltalán nem segélyre szorulnak.

Elfoglalni mennek mások hazáját,

s kibővíteni gonosz államuk határát.



A tüzes kard megjelenik az égen,

lesújt a hitvány férgekre az éjben.

Az igaz, tiszta lelkek ereje táplálja,

a sötét erők végső perceit számlálja.



103577

Tűzvihar

Csendesen szunnyad a tűz,

hamu alatt lapul sercegve,

minden rosszat messze elűz,

s néha fellobban percekre.



Régmúlt idők hevítik lelkét,

voltak álmai, sokat lángolt,

már nem bírja a saját terhét,

gyakran a penge élén táncolt.



Számtalan eseményt megélt,

fújták sokszor a rideg szelek,

igaz és szép dolgokat remélt,

próbára tették tavaszok, telek.



Végső nyugalomba készül,

pihenni vágyik oly nagyon,

ám ha tapossák és bántják,

viharként csap le egy napon.

flash, lightning weft, impact

Kavargó sötétség

Egykor létrejött az értelem,

gyorsan fejlődött és remélt,

úgy tűnt, övé lesz a végtelen,

karanténba zárták szegényt.



Csalódva kínlódott magában,

a kavargó sötétségbe zárva,

gyötrődött a hazug világban,

önmaga visszatérésére várva.



Ám minél erősebben lázadt,

annál jobban szűkült a tere,

az egészbe nagyon belefáradt,

hitte, a gonosz leszámol vele.



Feltört a butaság a mélyből,

izzó lávaként ömlött a világra,

irtott, gyilkolt csupán kéjből,

halált hozott az összes virágra.



Az értelem fuldokolva harcolt,

a butaságtól szenvedett nagyon,

az idő porába emlékeket karcolt,

érezte, fellázad majd egy napon.

volcano, lava, flowing

Elég volt!

Láncban fetreng a világ,

önnön kínja emészti fel,

folyamatosak ím a viták,

békét sajna senki nem lel.

 

Gonosz cselszövés folyik,

kapzsi érdekek diktálnak,

az elme ebbe belekopik,

hazugságokat firkálnak.

 

Maroknyi csoport uralma

és bután bégetők tömegei,

senkinek nincs nyugalma,

hangosak a szívek zörejei.

 

Mesterséges, sunyi vírus,

s félelmet keltő szózatok,

ez az egész egy sötét rítus,

valóra válhatnak jóslatok.

 

A sötét jóslatai, a végzet,

az ember pusztulása eljő,

a normalitás immár félhet,

s Lucifer a mélyből feljő.

 

Feljő és kiírt tömegeket,

a maradékot rabbá teszi,

pusztít fiatalt, öregeket,

mindenki javát elveszi.

 

Hívei erre vártak régen,

így övéké lehet a Föld,

hisz istenek ők az égen,

másokba mártják a tőrt.

 

Még pislákol az Értelem,

harcra kész és belül lázad,

páncélja csillog, vértelen,

a jók megmentésén fárad.

 

Elég volt! Kiáltja világgá.

Erejét összeszedve harcol,

gonosz nem lehet királlyá,

a keze újra kardot markol.

 

Lesújt vele, a szíve vezeti,

táplálja az új remény ereje,

a cselszövést végleg leveri,

véget ér a sötétség deleje.

excalibur, knight, middle ages

Fekete szutyok

Csodálatos a táj, pazar a vidék,

az állatok sokasága lemegy a

folyóhoz, hogy igyék.



Fák és bokrok mindenfelé szerte,

a folyó partszakaszát átlépni

még senki sem merte.



Virágok, napfény és pazar színek,

Világos föld termőtalaján

küzdenek a hímek.



A dominanciáért, a saját területért,

harcolnak éjjel-nappal minden

talpalatnyi felületért.



Ám tudják a rendet, ismerik a békét,

sohasem hagynák elveszni a saját

fajtájuk jövőjét, s népét.



Azonban sötét felhők vihara tombol,

szennyes fátyluk mocskot áraszt,

míg mindent le nem rombol.



Fekete szutyok ömlik Senkifalva felől,

tengerként mindent elsodorva

gyilkol, fojtogat és leöl.



Útját nem állhatja az erős hódok vára,

mivel alantasan szivárog a talajba

a vízbe, felkúszik bokorra, fára.



Előle az állatok fejvesztve menekülnek,

hátrahagyva a vackukat, vacogva

a világ végére települnek.



Pedig a harcot felvéve még lenne esélyük,

egymásért és Világos földért küzdve

maradna az életre reményük.

dramatic, lake, clouds
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.