Láncban fetreng a világ,
önnön kínja emészti fel,
folyamatosak ím a viták,
békét sajna senki nem lel.
Gonosz cselszövés folyik,
kapzsi érdekek diktálnak,
az elme ebbe belekopik,
hazugságokat firkálnak.
Maroknyi csoport uralma
és bután bégetők tömegei,
senkinek nincs nyugalma,
hangosak a szívek zörejei.
Mesterséges, sunyi vírus,
s félelmet keltő szózatok,
ez az egész egy sötét rítus,
valóra válhatnak jóslatok.
A sötét jóslatai, a végzet,
az ember pusztulása eljő,
a normalitás immár félhet,
s Lucifer a mélyből feljő.
Feljő és kiírt tömegeket,
a maradékot rabbá teszi,
pusztít fiatalt, öregeket,
mindenki javát elveszi.
Hívei erre vártak régen,
így övéké lehet a Föld,
hisz istenek ők az égen,
másokba mártják a tőrt.
Még pislákol az Értelem,
harcra kész és belül lázad,
páncélja csillog, vértelen,
a jók megmentésén fárad.
Elég volt! Kiáltja világgá.
Erejét összeszedve harcol,
gonosz nem lehet királlyá,
a keze újra kardot markol.
Lesújt vele, a szíve vezeti,
táplálja az új remény ereje,
a cselszövést végleg leveri,
véget ér a sötétség deleje.
