Hullafáradtan küzdenek

Hullafáradtan küzdenek az emberek egész évben,

és gyakorta erőn felül kell, hogy teljesítsenek,

s nem mindig ragyoghatnak a fényben.

 

Szürkeségben telnek a perceik, a napjaik, s éveik,

kevés az idejük arra, hogy magukat kíméljék,

és mindez így megy, igen hosszú évekig.

 

Hullafáradtan küzdenek, s közben kiürül a lelkük,

az álmaik, vágyaik hamar a semmibe vesznek,

és kudarcba fullad az összes szép tervük.

 

Ezen a helyzeten változtatni majdnem lehetetlen,

ám mindig felcsillanhat egy kevéske remény,

de tenni kell érte bátran és nem elesetten.

istockphoto 1258280097 612x612 1

Napsütötte arcok

Napsütötte arcok, s ragyogó, csillogó szemek,

izzadt homlokok, testre tapadó vizes ruhák,

a világ csak békeidőben lehet kerek.

 

Fáradt, kimerült emberek és tikkasztó levegő,

álmatlanul gyötrő éjszakák, kimerült testek,

s szerterugdosott, összegyűrt lepedő.

 

Fogyó erőnlét, s csak szavakban létező tettek,

türelmetlenség, izgágaság és szenvedések,

a pihentető álmok a semmivé lettek.

 

Napsütötte arcok és sok kényszeredett mosoly,

lassan már senki nem kíván senkit, semmit,

a helyzet a hőség idején igen komoly.

letoltes 11

Párizsi ősz (evokáció)

Párizsban járt az ősz szinte nyomtalan,

órák óta bolyongok, mint egy hontalan.

A kánikula időszaka véget ért egy időre,

ám talán újra találkozhatok vele jövőre.

 

Lelkembe mélyedve nézek magam elé,

közben egyre közeledek a Szajna felé.

Érzem, hogy mennyire fáradt is vagyok,

fáj, de tudom jól, nemsokára meghalok.

 

A Szent Mihály útján ballagok éppen,

nem tudom hová is tartok voltaképpen.

Utamon színpompás faleveleket látok,

oly régóta csak a hazám után vágyok.

 

Egy perc, esetleg több is lehet az élet,

küzdök, míg végül el nem hagy a lélek.

Itt járt az ősz, jól érezte magát, maradt,

itt, a párizsi, lombjukat hullató fák alatt.

 

maple, maple leaves, emerge

A remény szele

Kínzó forróság, gyötrelmes percek,

az ember bőre izzad, szinte serceg.

Mintha nem lenne éppen elég baja,

a gyengeségtől nem hallik a szava.



Fáradtan kimerülten teszi a dolgát,

magában sokszor átkozza a sorsát.

Oly kevés az öröm, ami olykor éri,

a végzettől a szenvedése végét kéri.



Keményen küzd, míg erejéből futja,

a helyzet nem könnyű, ezt jól tudja.

Szíve mégis bizakodással lesz tele,

mikor végre feltámad a remény szele.

14 dolog amit meg nem tudhattal a remeny rabjairol 07100918

Kimerülés

Terhek, gondok, nehéz percek,

tikkasztó hőség, s kínzó napok,

a feszültség a levegőben serceg,

mindenki számára jutnak bajok.

 

Izzadtság csorog le az állakon,

sokasodnak a kíméletlen órák,

óriási súly fekszik a vállakon,

a sejtek fáradtan az utakat róják.

 

Leépül a test és kiürül az elme,

riasztó beszédzavar mutatkozik,

az embertől több már nem telne,

nincs pillanata, mikor unatkozik.

 

Kimerülés taszít a mélység felé,

egyre hevesebben dobog a szív,

bárki tétován állhat a sorsa elé,

a vég tárt karokkal magához hív.

woman, model, girl
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.