érzések Archívum - 25 / 34 oldal

Vonzalom

Vonzalom, amely nélkül nem indulhat kapcsolat,

amely nélkül nem is szólsz nagyon másokhoz,

s nélküle nem hallod meg a belső hangokat.

A belső hangok sugallani fogják majd a jó irányt,

megérintik a lelked, megdobogtatják a szíved,

s reményt mutatnak a szeretet személy iránt.

Ez az érzés átjárja a testedet, kábulatba fog ejteni,

odafigyelsz a másikra, s bármit megteszel érte,

eme rejtélyt igencsak nehéz lesz megfejteni.

Vonzalom, mely összetart, mely oly erőssé tehet,

felkavarja a napjaidat és a ragaszkodás erős,

ezen érzésből a végén még bármi lehet.

Bájos mosoly

Bájos mosoly, kedves pillantás, csillogó szemek,

a szív rejtett zugából erősen előtörő vonzalom,

törékeny kacsók, s finoman simogató kezek.

Az érzelmekben kavargó zűrzavar, s kecses járás,

huncutság, kacérság és pajkos pillanatok sora,

az izgalom hevében elhomályosodó látás.

Bájos mosoly, bűbájos, varázslatos, csábos érzés,

ezek mind felébreszthetik a lelkek izzó tüzét,

s elaltatják az értelmet, ez nem lehet kérdés.

Mi is a vágyakozás?

Mi is a vágyakozás, csupán az elme játéka,

vagy a szív megfoghatatlan érzülete,

netán a természetnek a szándéka?

A hormonok késztetése, az érzelmek óhaja,

az álmok beteljesülése utáni epekedés,

az álmatlanság, s a remény sóhaja?

A kémiai zűrzavar, s az igéző illatok hatása,

igazi, erőteljes vonzalom a másik iránt,

netán a logikus gondolatok halála?

Mi is a vágyakozás, egy emésztő tűz belül,

a lélek zűrzavara, s a józan ész veszte,

amin a szerelem érzése kerül felül?

Elszalasztott pillanatok

Elszalasztott pillanatok, soha meg nem élt percek,

mindennap remélt, s be nem teljesült vágyak,

és a lelkekben rejtőző, álombeli tervek.

Véghez nem vitt érintések, s áhított ölelések sora,

a szívekben izzó, varázslatos kábulat érzése,

melyeket nem lep majd be az idő pora.

Elszalasztott pillanatok, érzelmek csábos varázsa,

kimondhatatlan és mindörökre néma titkok,

mindezek velünk tartanak a halálba.

Elölt álmok

Elölt álmok szállnak a csillagközi térben,

s már nem fürödnek reményben, fényben.

Hajdani ragyogásuk megkopott, fakó lett,

és nem számít immár semmiféle igaz tett.

Semmi nem hozhatja vissza a régi múltat,

hiába igyekezett a sors létrehozni egy újat.

A galaxisban suhan a fájdalom, a rettegés,

a csinált világ, a hazug és az aljas tettetés.

Szertefoszlanak a valódi érzések, emlékek,

amelyek egy jó világnak állítanak emléket.

Azonban sajnos annak a korszaknak vége,

mivel az emberek sokasága nem tért észre.

Elszalasztották az esélyt, s nincsen másik,

minden pillanattal csupán a gonosz játszik.

Megöli a lelkeket, s kiirtja az élet csíráját,

és az összes megmaradtra ráteszi az igáját.

Elölt álmok és a sanyarúan keserű igazság,

eltűnnek a semmibe, hol nem lesz vigasság.

Ott más sincs, csakis a sötétség, s a végzet,

harc nélkül semmivé foszlik minden lélek.

Az Érintés és a Simogatás

Az Érintés és a Simogatás összeillő párost alkotnak,

boldogságot, s örömöt visznek az élet perceibe,

és nem hajtanak fejet semmilyen zsarnoknak.

Ősidők óta erősítik az egybetartozást, s a szerelmet,

és amennyiben a harag felüti a fejét a közelben,

ők a békéltetők, s gyakorolják a kegyelmet.

Kegyelmet az érzelmek vihara fölött, a bánat idején,

segítenek a szenvedések, s a fájdalom közepette,

igen hatásosak, sikeresek a lelkek szigetén.

Az Érintés és a Simogatás nélkül ez a világ kihalhat,

mivel elhidegülhetnek az emberek egymástól,

s mindez a mindennapjaikra is kihathat.

Mit a szívünkben őrzünk

Mit a szívünkben őrzünk, az örökre ott marad,

legbelül, mélyen elrejtve, titokként kezelve,

az idő útja, s a világ bármerre is halad.

Plátói szerelmek emléke, légben szálló óhajok,

a családunk iránti tisztelet, őszinte szeretet,

a megsebzett lelkünk, s néma sóhajok.

Elszalasztott lehetőségek, meg nem élt vágyak,

izzón égető hibák és hamu alatt lapuló tűz,

biz mind-mind a végtelenbe szállnak.

Elhazudott igazságok, s fel nem vállalt érzések,

a gyávaságunk miatti szomorúság és bánat,

a soha meg nem válaszolt kérdések.

Mit a szívünkben őrzünk, az erőt adhat és éltet,

kitartásra ösztönözhet, s új reményt táplál,

ha az ember elég bátor, továbbléphet.

Amíg élünk

Amíg élünk, van lehetőségünk korrigálni dolgokat,

van esélyünk jobbá tenni a rosszat, a hibákat,

s akad alkalmunk tenni valami fontosat.

Addig nem nyugodhat a lelkünk, míg valami bántja,

s nem pihenhetünk a karosszékben hátradőlve,

hisz az eszünk folyvást a legjobbat vágyja.

A szívünk azt sugallja, hogy soha nem adhatjuk fel,

és legyen bármilyen nehézség, vagy tragédia,

tudjuk, hogy a végéig küzdenünk kell.

Amíg élünk, ki vagyunk szolgáltatva eme világnak,

az érzéseink gyakorta másra, s jobbra vágynak,

nem adhatunk esélyt sohasem hibáknak.

A búcsú fájdalmas

A búcsú fájdalmas és szomorú a legtöbb esetben,

az elválás a megszokottól igen keserves lehet,

s zűrzavart okozhat a lelkekben, fejekben.

Sokféle búcsú létezik, s a legtöbbjük nem vidám,

nagyon meg tudja érinteni a dobogó szíveket,

és az elszakadás soha nem megy simán.

Ki a szerelmétől köszön el, sokszor meg is bánja,

és akkor kezdi el igazán értékelni a másikat,

mikor tudja, hogy többé már nem látja.

Aki eltávolodik a baráti körétől bármilyen okból,

más helyre költözik, megnősül, férjhez megy,

sokáig nem szabadul majd a sokkból.

A családtagok és a szerettek elvesztése végzetes,

hiába fogják egymás kezét a vég pillanatában,

tudják, hogy mindez immár végleges.

A búcsú fájdalmas, megtörheti az embert örökre,

az emlékképek bevillannak újra, újfent, ismét,

s az emlékezővel maradnak mindörökre.

Rövid mese

Rövid mese születik abból, ami jó és igaz,

sajna ez bizony senki számára nem vigasz.

Mi is a jó? A szeretet, a béke, a nyugalom,

és mikor senkit nem ölhet meg az unalom.

Jó még a család, az összetartozás, az öröm,

a becsület, a tisztesség is belül van e körön.

Jó a segítőszándék, a tisztelet, az elismerés,

s az önmagunk hibáira rávilágító felismerés.

Jó, hogy sokféle állat, s növény él a Földön,

s hogy mindannyian osztozhatunk a zöldön.

Igaz az, ami a valóságot tükrözi, s nem csal,

aki méltón harcol a szeretteiért, míg meghal.

Igaz az adott szó, s a tiszta, önzetlen ölelés,

az emlékek sora, miket nem lep el a feledés.

Rövid mese származik eme rongy világból,

bizony az ember nem igen tanul a hibákból.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31