Fájó csalódás

Életünk fájó csalódások sora,

nem bízhatunk meg senkiben,

a fájdalom nem múlik el soha,

létünk elhamvad a semmiben.



Tehetünk bármit, nem számít,

az igazság gaz módon lapul,

a háttér fénye csupán elámít,

tetteinket sosem véve alapul.



Küzdhetünk becsülettel, bátran,

elismerve nem leszünk mégsem,

mindezt beláthatják ugyan páran,

tesznek valamit ellene? Kétlem.



Meggyalázva fekszik a lelkünk,

a jó szándék olykor balul sül el,

így nem sikerülhet békét lelnünk,

énünk nyugodalmat sohasem lel.



6

Gondolatok sokasága

Gondolatok sokasága lebeg a térben,

tán kimondásra is kerülnek részben.

Legnagyobb részük a sötétben lapul,

őket az iszonyú félelem ejtette rabul.



A kudarctól való, oly rettegő félelem,

mely ellen soha nincs igazán védelem.

Biztosan a bizonytalanság, mi biztos,

a lelkekben parázsló érzelem titkos.



A szavak hazudhatnak, a száj járhat,

a testbeszéd azonban mindent áthat.

Megmutatja a valós érzést, a vágyat,

melyre csak az ölelésre váró vágyhat.



A tettek mégis sokszor csak lapulnak,

hibáikból igencsak nehezen tanulnak.

Gátlás, félénkség ereje uralja a teret,

a szív érzi, ennél sokkal jobb is lehet.

bi kip chon chong chuan khong can chinh2 blogtamsuvn1

Vágtat az Óhaj

Vágtat az Óhaj szelek szárnyán,

Ő nem egy akármilyen látvány.

Álomvilág övezi a hosszú útján,

sokat rágódik jelenén és múltján.



Szeretne szeretni, de olyan nehéz,

reméli a boldogság hozzá is benéz.

Félénk és gátlásos, egy igazi jellem,

nem téveszti meg a bűbáj és kellem.



Őszinte érzelmekre vágyik legbelül,

olyanokra miket igazán megbecsül.

A sors sohasem volt kíméletes vele,

szíve mégis igaz szeretettel van tele.

horse, girl, enchantment

Vágyak útja

Nyugodt percek, s vidám órák,

a Vágyak a hosszú utakat róják.

Megbotlanak olykor és leülnek,

ám hamar újfent nekifeszülnek.



Nem hagyják lerázni magukat,

messziről hallatják a szavukat.

Hangjukat viszi a szél az éjben,

úsznak borban, sörben, kéjben.



Egyszer célhoz érnek, remélik,

komolyan hiszik, hogy megélik.

Álmuk közel is kerül a valóhoz,

semmi közük nincs a csalóhoz.



Az Élet a csaló. Homályba vezet.

Szakadékba visz, ahol csak lehet.

Szabadjára ereszt sok-sok árnyat,

nem állíthat meg minden Vágyat.

70259102 431740481024308 5779954918651592704 o

Szerelem

Szerelem. Mi is? Hormonzavar csupán.

Az ember áll, álmodozik, s bámul sután.

Minden szép és jó a szeme előtt látszik,

észre sem veszi, a valóság csupán játszik.



Rózsaszínű köd száll le, mérhetetlen erő,

az egyén úgy érzi, csakis ő lehet a nyerő.

Nem érdekli semmi, csak a szeretet lény,

álmait, s vágyait erőteljesen elönti a fény.



Becsapja önmagát, sötétbe vész minden,

már soha senki nem tudja elvinni innen.

Maga sem hiszi, de az érzékei alszanak,

a cselekedetei az értelem ellen vallanak.



Egyszer csak tisztul a látása, ébred a való,

fájdalmasan, kínjában veszti fejét a csaló.

A szerelem lángja kihal, tüze erejét veszti,

a becsapott embert a fájdalom felébreszti.

Jó a világ?

Jó a világ, amelyben rengeteg a szegény,

s melyben elhal a legcsekélyebb remény,

ahol sorsok szállnak a tömény semmibe,

igaz embereket nem vesznek semmibe?



Amelyben a gazdag réteg javakban dúskál,

a becsületes ember csupán lefelé csúszkál,

az igazságtalanság mindig titkolja a valót,

a hitványság folyton jutalmazza a csalót?



A szeretet haraggá és izzó gyűlöletté válik,

az élet a rászorultakkal kegyetlenül bánik,

ahol érzelmek múlnak el semmivé válva,

csupán a legerősebbek maradhatnak állva?



Hol családok mennek a végletekig tönkre,

mikor már nincs pénz egy kiszáradt rönkre,

chemtraillel permetezik a még élő világot,

könnyedén eltaposva a megmaradt virágot?



Meg nem értés kíséri a nap minden percét,

a védtelenekre hárítják az emberiség terhét,

bemocskolják a kristálytiszta vizű patakot,

egymásra dobálva a legmocskosabb salakot?



Túlszaporodják az egyre szűkebbé váló teret,

a kegyetlenség a legvégső pusztuláshoz vezet?

Nos jó a világ? Döntse el mindenki magában!

Amennyiben van rá ideje számtalan bajában!

nature, outdoors, plant

Hangzatos szavak

Hangzatos szavak, csekély értékű

sekélyes tettek, önámítás, s szívet

erősen tartó és marcangoló bánat,

a becsapottság igen nagyon fájhat.

 

Vágyak tüze, lelket melegítő álom,

csodás pillanatok, finom érintések,

sebzett vadként elharapott szavak,

a sértettséget sziklaként védő falak.

 

Kudarcként megélt tévedések sora,

elpárolgó felszálló rózsaszínű köd,

bizonyosság, hogy az élet kemény,

mégis felébredhet újfent a remény.

heart, fire, flame

Az élet mégis szép

Ember gondolkodj, s ne add fel még,

hiszen jól tudod, a világ milyen szép!

Van benne fájdalom, de öröm is elég,

hinned kell, az Élet nem hagy el még.



Gondolj rá, mikor bölcsődben ringtál,

s édesanyád melléből anyatejet szívtál!

Majd iskolába jártál hosszú éveken át,

szereztél barátokat, láttál virágot, fát.



Felnőttél és kezedbe vehetted a sorsod,

érezted, hogy sokkal több lett a dolgod.

Szerelmes lettél, elárasztott az érzelem,

olykor biz háttérbe szorult az értelem.



Családot alapítottál, jöttek a gyerekek,

s szétáradt lelkedben a szülői szeretet.

Igyekeztél elkerülni a rossz dolgokat,

s szebbé, boldogabbá tenni a sorsodat.



Mérlegeld életed, ne csábítson a Halál!

Amíg velem vagy, Ő reád nehezen talál.



(Élet)

baby, caucasian, child

Érzelmi tenger

Szeretet, csalódás, fájdalom,

őszinteség, félelem, szánalom.

Reménykedés, öröm, s bánat,

kudarc, mely igen soká fájhat.



Hűtlenség, bizalom és kétely,

mérgez a harag, mint a métely.

Irigység, rosszindulat, ármány,

őrjöng a düh, akár egy sárkány.



Szerelem, vágyakozás, mámor,

a jókedv, derű, csupán vándor.

Öntelt gőg, konokság, alázat,

a hitványság maga a gyalázat.



Érzelmek sokasága kavarog,

az időben viharként zavarog.

Tengerként hullámzik tova,

míg élünk nem lesz vége soha.

wave, sea, water

Az élet útja

Az élet útja rögös, fájdalmas,

a legtöbbször igen szánalmas.

Eleinte kacagás, vidám órák,

mindenfelé varázslatos rózsák.



Később gyarapszik az értelem,

a tudás vágya maga a végtelen.

Idővel feltárja az összes kaput,

semmivé foszlatva a léha tabut.



Ám nem áll meg, többet akar,

a valóság gyakran igen fanyar.

Egészség, erő, bizalom és hit,

mindenki a remény felé nyit.



Azonban telnek a hosszú évek,

elhalványulnak az esti fények.

Velük együtt hal a fájó végtelen,

az átalakulás sokszor vértelen.



Mi marad, elkopás, kín és bánat,

a sors végül az elmúlásnak átad.

Feltárul az örök nyugalom hona,

honnan nem lesz visszatérés soha.

rose, blossom, bloom