érzelmek Archívum - 15 / 27 oldal

Egy képzelt világban

Egy képzelt világban a gonosz nem létezik,

a boldogság, s az öröm ösztönösen érkezik.

A szeretet folyamatos és a szívek repesnek,

az emberek nevetnek, mindenkit szeretnek.

Nincs bűn és nincs bűnözés, nincs politika,

egyetlen nap sem unalmas, s nincs tragédia.

Étel, ital van bőven, semmiből nincs hiány,

valamennyi ember tudja, mi a helyes irány,

Mindennapos a szerelem, az ölelés, a csók,

s minderre rátesz a sok kacaj, nevetés, bók.

Zöldek a mezők, a rétek, s virágok nyílnak,

a lelkek e helyen különleges erővel bírnak.

Egy képzelt világban az óhajok teljesülnek,

nagyokat, s piciket szintúgy megbecsülnek.

Az álmok valóra válnak és a remény valós,

a sors a jóval és a széppel nem marad adós.

Mikor szárnyal a szív

Mikor szárnyal a szív, az ember is szárnyal,

és nem foglalkozik semmiféle sötét árnnyal.

Csillog a szeme, s igen vidáman mosolyog,

gyakorta az érzelmek csapdájában toporog.

Szeretne is, meg nem is, dönteni nem képes,

a bizonytalansága, s a tétovázása sem véges.

Annyira próbálná a saját figyelmét elterelni,

remélve, hogy a vágyait hamarosan elfelejti.

Mikor szárnyal a szív, s boldogok az álmok,

a szürke hétköznapok is egyszerűen mások.

A lélek húrjain az érzések tömkelege játszik,

s kiút ebből a csapdából nem nagyon látszik.

Vonzás és varázs

Vonzás és varázs, érzések, érzelmek, vágyak,

a megbékélés utáni rejtett óhajok, sóhajok,

s a sebzett lelkek megbocsátásra várnak.

Tudják, hogy hibáztak, s túl konokok voltak,

dacból nem engedtek és hátat fordítottak,

s úgy tettek, mintha nem lenne holnap.

Belülről azonban a szívük hevesen dobogott,

égette őket a meg nem tett történtek heve,

s őszinte énjük titkon emiatt zokogott.

Vonzás és varázs, igazi félelem a csalódástól,

holott amennyiben meg tudnák beszélni,

nem kerülnének messze a valóságtól.

A lelkek tüze

A lelkek tüze egykor ragyogott fent az égen,

manapság oly halovány, szinte láthatatlan,

s alig észrevehető a koromsötét éjben.

Az idők kezdetén csupán szikraként létezett,

egyszerűen feltűnt a galaktikus semmiből,

s energiája a világegyetemből vétetett.

Minden percben nagyobb lett az éltető ereje,

eljutott a Földre is, ahol az élet csírázott,

s az emberek világában akadt szerepe.

Valamennyiükbe érzéseket, s érzelmeket vitt,

azok hamarosan meg is változtak nagyon,

s a munkája gyümölcsében bízott, hitt.

Teltek-múltak az idők, s a folyamat gyorsult,

az emberi faj egy kis része lelketlen lett,

s az ismert világ önmagából kifordult.

A lelkek tüze meggyengült, s félve rettegett,

tudta, ha az emberiség nem tér végre észre,

akkor önnönmaga is örökre elveszett.

Eltitkolt érzelmek

Eltitkolt érzelmek, s belülről gyötrő vágyak,

a félelem, a bizonytalanság, a tétovázás,

mind a beteljesülés útjában állnak.

A megfelelni akarás, a ki mit szól bármihez,

a pletyka, a sunyi pusmogás, az irigység,

mind elzárja a szív útját bárkihez.

Izzón perzseli a lelket az oly áhított gyönyör,

a varázslatos álmok utáni sóvárgás tüze,

s mindezekkel az elme nem is pöröl.

Eltitkolt érzelmek, megtagadott percek sora,

eljátszott közömbösség, s elfordított arc,

ezek nem vezetnek el a célhoz soha.

Régi emlékek

Régi emlékek suhannak a gondolatok útjain,

felidézve olyan sok szépet, annyi vágyat,

s csendesen pengetnek a lélek húrjain.

Ismét előtörnek az elmúlt idők a homályból,

mosolyok, ölelések, vidámság és flörtök,

s megannyi érzés a szívnek a honából.

Újfent élnek az eltávozott szerettek, barátok,

az elvesztett gyermekek, közeli rokonok,

és elmosódnak a láthatatlan határok.

Régi emlékek, s egykori, csodás álmok sora,

bennünk élnek az időknek a végezetéig,

s nem fognak elhagyni minket soha.

Zűrzavaros érzelmek

Zűrzavaros érzelmek, s állandóan lobogó tűz,

csalódások és az elvesztéstől való félelmek,

ez mind a keserűség, s a bánat útjára űz.

Akaratlan érintések, átgondolatlan pillanatok,

ösztönös megnyilvánulások igen gyakorta,

és szívek, amelyek élvezik e pillanatot.

Árulkodó testbeszéd, ámító szavak, s mosoly,

a belülről fakadó színtiszta érzések tömege,

s ím a lélek önmaga csapdájában fogoly.

Zűrzavaros érzelmek és el nem érhető álmok,

olyannyira áhított ölelések, édes keserűség,

a sors bizony esetenként nagyon álnok.

Szomorú szerelem

Szomorú szerelem, s be nem teljesült vágyak,

a szellővel szárnyaló, suhanó érzelmek,

és a nagy csalódást sugalló árnyak.

Az elképzelt valóság, a félénk, lapuló remény,

az oly nagyon áhított imádat, igaz ölelés,

s a szemeit ismételten behunyó erény.

A magát kínzó lélek, amely önmagát emészti,

s mivel nem mer, nem akar róla beszélni,

a saját békéjét újfent másoktól reméli.

Szomorú szerelem és a hamu alatt izzó parázs,

lesütött pillák, s oldalra fordított tekintet,

ez az egész nem más, mint varázs.

Rejtett vágyak

Rejtett vágyak lapulnak a szívünk mélyén,

és nem maradnak ott, nem hagynak békén.

Folyamatosan emlékeztetnek, hogy élnek,

és a lelkünkbe bezárva a felejtéstől félnek.

Félik, biza soha nem juthatnak ki a fénybe,

s más nem értheti, mi megy bennük végbe.

Előtörnek olykor, mint egy hűs vizű patak,

mely a sziklák résein gyorsan lefelé halad.

Rejtett vágyak izzanak és égetnek legbelül,

eme érzéseket immár semmi nem írja felül.

Velünk lesznek mindig, míg eljő a pillanat,

s reánk köszönt a csodás, ragyogó virradat.

A szeretet átsegíthet

A szeretet átsegíthet a nehéz időkön, a gondokon,

a problémák hosszú során és a viszályokon,

s javíthat bizony az emberi sorsokon.

Átölelhet, ahogyan átöleli egy anya a gyermekét,

megcirógathatja a síró és szenvedő arcokat,

s könnyíthet a túlterheltek helyzetén.

Olyan dolgokra képes, amelyet felfogni is nehéz,

áttörheti a gyűlölet által létrehozott falakat,

s úgy tűnik, a lelkek mélyére is benéz.

A szeretet átsegíthet az érzelmek viharos tengerén,

megbocsátásra ösztönözhet és nyugalomra,

s kifoghat minden ármány fegyverén.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30