Kihaló szeretet

Kihaló szeretet jellemzi e világot,

s naponta gyúlnak újabb viszályok.

Harag és gyűlölet uralja az embert,

mely nem ölel, inkább fog fegyvert.

 

Rettegés, félelem száll a levegőben,

pedig fekszenek elegen a temetőben.

Pánik, sunyi, alantas tervek sorozata,

minden rossznak van újabb fokozata.

 

A butaság sötét leple elfedi a lelket,

mely tehetetlen, s békét nem lelhet.

Sőt ki is hal nemsokára véglegesen,

még emléke sem marad névlegesen.

 

A magát nagyra tartó ember gyáva,

rideg lett, belül üres, ám jár a szája.

Zavaros emlékeiben magát sem érti,

s odáig jutott, hogy a valóságot kétli.

 

Kihaló szeretet, s könyörtelen idők,

már nem boldogok, s nem is dicsők.

Mindennek hamarosan így lesz vége,

ha a maradék értelem nem tér észre.

forest 52e2d2434f 1280

Az igazság tagadása

Az igazság tagadása rendszeressé vált,
s erősen terjedőben van a valótlan való,
mindenfelé a megtévesztés fátyla száll,
az élet nem más, nagy hazugság, csaló.

A mai, gondterhelt világunkban erősen
kihalóban vannak a tisztességes dolgok,
biz sokszor a jó szándékon, becsületen,
netán ezek hiányán buknak el a sorsok.

Nem elég az, hogy a bűn és a sötétség
korszaka immár erővel reánk telepedik,
igen sok ember, szervezet, kormányzat
gyakorta naponta hazugságra vetemedik.

Aljas módon kihasználják a dolgozókat,
azokat, kik adóznak, s az államot tartják,
intézkedéseikkel sajnos elnyomják őket,
segítés helyett kizsákmányolják, marják.

Azok, akik még ezen életre sem méltóak,
nagyon jól elélnek az ő izzadságuk által,
s bezzeg a terheikből és a küzdelmükből,
kínjaik sorából, részt egyikük sem vállal.

Mindenkit, kiben csak még létezhet a jó,
egyformán, ostoba bábukként kezelnek,
s mikor az igazáért küzd, vagy másokért
kinyitja a száját, hát még be is perelnek.

Törvényekkel akarják szabályozni, hogy
ki, miről, mit gondolhat, miket beszélhet,
aki rendes, jóravaló, igazságos elbírálást,
megértést, bizony már sohasem remélhet.

Az igazság tagadása hazugság, nem több,
valóságos bűntett az értelmes réteg ellen,
ezt biza nem ellensúlyozhatja semmilyen
intézkedés, homály, s bűbáj, vagy kellem.

Hiábavaló az agymosási kísérlet, a tiszta
szív és az ész ellen semmit nem tehetnek,
akkor sem, ha nekik nem tetsző személyt,
gonosz módon, az útból simán eltehetnek.

forest, wilderness, night

Az élet ösztöne

Az élet ösztöne úgy tűnik, kihalt,

mai világunkban nem kelt vihart.

Kihalóban az értelem maradéka,

s mindez az agymosás hozadéka.

 

Nem áll ki a család a rokonaiért,

nem harcol a szülő a gyerekeiért.

Nem óvja a barát a régi barátját,

s nem védelmezi önnön családját.

 

Lassan mindenki feladja önmagát

és ha kell megtagadja a földanyát.

Az emberi faj mindent megtagad,

úgyis, ha a szíve ebbe beleszakad.

 

Félelem és rettegés tölti be a teret,

mindez pánikhoz, s halálhoz vezet.

Levegőt venni is tilos lesz hamar,

ez az egész élet ugyancsak fanyar.

 

Az élet ösztöne biz el lett nyomva,

s a végzet nagyon előre lett hozva.

Ki nem idomul, koporsóban végzi,

akkor is, ha netán mindezeket kétli.

forest, night, dark

Sötét felhők szállnak

Sötét felhők szállnak fölénk,

dögkeselyűk gyűlnek körénk.

Érzik a közelgő bűzös halált,

amely nem ismer soha határt.

 

A sors íme kijátssza a lapjait,

s lezárja az emberiség napjait.

Véget ér, ami eddig csak volt,

minden az elpusztításról szólt.

 

Mi eddig történt nem számít,

a gonosz háttér biz nem tágít.

Bármi áron a hatalmat akarja,

nincs becsülete, mely zavarja.

 

Sötét felhők szállnak fölénk,

s villámokat szórnak közénk.

Agymosottá, birkává tesznek

és mindenünket el is vesznek.

 

Nem marad ezután semmink

és nem élhet tovább senkink.

A remény is feladja a harcot,

így szedhet a gyűlölet sarcot.

letoltes 17

Kalitkába zárva

Kalitkába zárva él a kis madár,

tudja, hogy ez számára a határ.

Nincs többé kiút, s bent marad,

az idő gyorsan a vég felé halad.

 

Valaha szabad volt, mint társai,

s a szellővel szárnyaltak vágyai.

Vidáman ugrándozott bokrokon,

s átszállt színpompás lombokon.

 

Látott suhanó felhőket az égen,

s nem volt félnivalója az éjben.

Szorgosan élt, s családot nevelt,

a természet hívószavára felelt.

 

Hajnalban csicsergett az ágakon,

s megfordult a mesebeli tájakon.

Egyszer sajnos fogságba került,

addigi élete a sötétségbe merült.

 

Kalitkába zárva nem élet az élet,

ettől retteghet a sok madár lélek.

Innen szabadulni biz lehetetlen,

bár ne lenne annyira tehetetlen.

bird, yellow, canary

Hamvába halnak az álmok

Hamvába halnak az álmok,

reménytelenek a remények,

végtelenbe nyúlnak a bálok

és fájón sírnak a szegények.



Elhalásra ítéltek a vágyak,

s megnyomorítottá a lelkek,

az időben sóhajok szállnak,

míg szabadságra nem lelnek.



Az értelem küzdeni nem mer,

sötétben, gyáván, félve lapul,

így nyugodalmat soha nem lel,

s küzdelem nélkül marad alul.



Eközben dőzsöl a hitvány,

az alantas, a hazugok sora,

újabb kelepcéket nyitván,

ragyog az elnyomók kora.



Háttérből irányít a gonosz,

homályba burkolva a valót,

míg minden jót el nem oroz,

életben tart minden csalót.



Kelepcéje háborúhoz vezet,

ártatlanok hullanak a porba,

efelől biz kétség nem is lehet,

s elvérzenek a jó hívei sorra.



Az ég kékje homályba borul,

perzselt földön égnek a sírok,

a lét szakadék szélére szorul,

irtózatosakká válnak a kínok.



Vérben fürödve sújt le a halál,

nem kegyelmez és nem kímél,

elpusztít mindent, amit talál,

nem is mérlegel, csupán elítél.



Hamvába halnak az álmok,

ha a tűz gyorsan fel nem éled,

ez a világ oly hitvány, s álnok.

nem lesz mit a sorstól kérned.

letoltes 15

A széken állva

A széken állva mereng életén egy férfi,

hogy ez a világ valaha is jobb lesz,

azt igencsak erősen kétli.

 

Gondolatai visszarepítik a szép múltba,

mikor gyerekként szaladt a mezőn,

majd belenézet egy kútba.

 

A kút csillogó vizében úszott egy béka,

igaz, nem is volt ott keresnivalója,

de mégis előfordult néha.

 

Hasonló történetek képei villantak elő,

szomorkásan elmosolyodott tőlük,

s érezte, elhagyja az erő.

 

Az arcáról igen hamar eltűnt a mosoly,

fájdalmasan felsóhajtott többször,

érezte e Földön csak fogoly.

 

Imádta a családját, a rokonait, barátait,

bármit megtett volna mindőjükért,

de sajnos ismerte a határait.

 

Manapság félelemben telnek a napjai,

minden perce rettegés és pánik,

így akarják a világ nagyjai.

 

A munkahelye veszélyben már megint,

pénze, tartalékai erősen fogyóban,

akárhová néz, bárhová tekint.

 

Kilátástalanság, ismét a járvány réme,

hazugságok sora, s cselszövések,

büntetések várnak a népre.

 

Egész nap maszkban fuldokolva lenni,

visszaszívni az elhasznált levegőt,

de nem tud ellene tenni.

 

Így semmit nem ér az élet, ez nem kell,

nem akar idomított állatként élni,

s nyugodalmat nem lel.

 

A széken állva, elmélkedve idáig jutott,

s míg könnyei cirógatták az arcát,

a lába alól a szék kibukott.

chair, room, dark

Gonosz, sötét világ

Gonosz, sötét világ az, amelyben élünk,

nem számít, kik vagyunk, mitől félünk!

Nem számítanak tetteink, sem a létünk,

mi a cselszövésekből soha nem kérünk!

 

Nincs szükségünk az ármányos időkre,

csak a pozitív tettekre, előbbre vivőkre!

Nem kérünk a szolgaságból semmikor,

akkor sem, ha a hazugság biz megtipor!

 

Nem vágyunk arra, hogy ne is legyünk,

s arra, hogy mások diktáljanak nekünk!

Senki kapcái nem óhajtunk lenni soha,

inkább lepje be a sírunkat a zöld moha!

 

Nem kellenek mézes szavak, ámítások,

csupán a valóság, s hiteles számítások!

Nincs szükségünk elnyomásra senkitől,

s ne fosszanak meg a világon semmitől!

 

Nem szeretnénk szürke homályban élni,

s folytonosan a megsemmisítéstől félni!

Nem kell a testünkbe semmilyen méreg,

maradjanak csak meg a szokásos gének!

 

Gonosz, sötét világ az, amely körbevesz,

s amely minden eddigi szépet tönkretesz!

Ám nem lenne ez így, ha kiderülne az ég,

az igaz fényének tündökölnie kellene rég!

fantasy 54e8d1444d 1280

Felragyogott a Remény

Felragyogott a Remény egy napon,

elkezdett hinni valami jóban vakon.

Dobogott a szíve és repesett a lelke,

igazi önmagát azonban mégsem lelte.



Álmodott nagyot és vidáman ébredt,

a sok szépségtől, s bűbájtól elképedt.

Úgy érezte végre neki kedvez az élet,

sajnos az álma csalódással ért véget.



Becsapottan, s megbántottan morgott,

a teste dühében izzadságban csorgott.

Tudta lejárt az idő, a vágyaknak vége,

marad a kín, amíg meg nem hal végre.

trees, forest, nature

Bealkonyul

Bealkonyul eme világnak,

nincs többé helye vitáknak.

Leáldozik az ész, s értelem,

a gyilkolászás íme vértelen.

 

Hazugság felhője szárnyal,

leszámol a jóval, s vággyal.

Elhomályosítja a valóságot,

kierőszakolja az adósságot.

 

A butát még butábbá teszi,

az élet lehetőségét elveszi.

Kiritkítja a népek tömegét,

s mindig átírja a szövegét.

 

Folytonosan rettegést tálal,

félelemmel, pánikkal házal.

Szétrombolhatja a családot,

elriaszt biz minden barátot.

 

Sajnos könnyen sírba tehet,

az útja pusztuláshoz vezet.

Lélektelen lelkeket teremt

és örökre kivégzi a jelent.

 

Nem hagy örömöt, s szépet,

kizárólag gonoszokat éltet.

A világűrt is nagyon akarja,

és senki többé nem zavarja.

 

Bealkonyul eme világnak,

s nem lesz vége a hibáknak.

Lemegy a Nap, lenn marad,

ez a világ a vég felé halad.

mountains, landscape, sunset
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.