Felragyogott a Remény egy napon,
elkezdett hinni valami jóban vakon.
Dobogott a szíve és repesett a lelke,
igazi önmagát azonban mégsem lelte.
Álmodott nagyot és vidáman ébredt,
a sok szépségtől, s bűbájtól elképedt.
Úgy érezte végre neki kedvez az élet,
sajnos az álma csalódással ért véget.
Becsapottan, s megbántottan morgott,
a teste dühében izzadságban csorgott.
Tudta lejárt az idő, a vágyaknak vége,
marad a kín, amíg meg nem hal végre.
