Saját alkotásaim
Fantáziavilág földjén varázslatosak a napok, az éjek,
az ott lakók boldogok, valamennyi percük vidám,
és nem számítanak tehernek a hosszú évek.
Mindig zöldell a mező, s mindenfelé csodás virágok,
sok a csörgedező patak, szellő susog a fák között,
emberi szem nem látott még ilyen világot.
Fantáziavilág földjén nem érződik az időnek múlása,
örök a szépség, az egészség, az erő, s a nyugalom,
és mindenki eljut a szellemi tökély csúcsára.
Békében és boldogságban szebbek a napok,
kellemesebben telnek az órák, a percek,
érzik a szeretetet a kicsik, s a nagyok.
Nyugodtabb a légkör, fennen ragyog a Nap,
megszokott a segítőkészség, a jó szándék,
és emberségből mindenki példát kap.
Egymást támogatva jóval könnyebb az élet,
a gondok, bajok, hamarabb legyőzhetőek,
s jobb szívvel teszi dolgát a sok lélek.
Békében és boldogságban nem érzik az idő,
s nem fárad ki az elme, sőt nagyon aktív,
az emberiség számára ez lehet a jövő.
A tavaszi szellő bársonyán gyöngyözik a harmat,
a madarak többsége éjjelente vidáman dalol,
s nappal a szemek elől elbújva hallgat.
Éled a természet, rügyek bimbóznak a fák ágain,
zöldellni kezd a fű a réteken, s csobog a patak,
ragyog a napfény a Föld varázslatos tájain.
Kiszabadul fagyos börtönéből az őszinte szeretet,
s lágyan megcirógatja a vágyakozó arcokat,
felvidítva minden felnőttet és gyereket.
A tavaszi szellő bársonyán a remény is útjára kél,
és útján megdobogtatja a legapróbb szívet is,
s boldogságot hoz mindenkire, aki csak él.
Milyen jó is lenne egy békés világban élni,
ahol nyugalom és szeretet uralja a teret,
s ahol soha, senkitől nem kell félni.
Ahol a szívet nem a fagy hidege dermeszti,
hanem az öröm tüze melengeti a lelket,
s az életet a megértés és a jó jellemzi.
Ahol a felnőttek és a gyerekek is vidámak,
a boldogság, az igaz ölelés természetes,
a Nap ragyog, nem villámok cikáznak.
Milyen jó is lenne ezt valóságként megélni,
s annak idején, amikor közeleg az este,
csakis a szépről és a jóról mesélni.
Hamar elmúlik minden jó és minden szép,
s a lélek azt kívánja, hogy ne múljon még.
Jó lenne, ha maradna a karácsonyi varázs,
a szeretet, az öröm, a boldogság, a parázs.
A tisztaság parazsa és a nyugalom békéje,
az ölelés ereje jót hoz az emberek népére.
Megerősíti a szívet és bátorságot biztosít,
s a rosszal szemben igencsak megizmosít.
Hamar elmúlik mindig az, amit szeretünk,
ne hagyjuk annyiban, lássuk mit tehetünk.
Vértezzük fel magunkat, védekezzünk jól,
hiszen minden rólunk, s az életünkről szól.
A szeretet éjjelén békésebb és nyugodtabb minden,
az emberek újra közelebb kerülnek egymáshoz,
harag, veszekedés és vitatkozás nincsen.
A szíveket átjárja a ragaszkodás, a melegség érzése,
másképpen dobbannak és más lesz a ritmusuk,
s kialakul egy különleges összhang a végére.
Odakint szállingóznak a hópihék és fújdogál a szél,
a Hold sejtelmes fénye megcsillan a friss havon,
s a remény érzése egy időre új életre kél.
A lakásokban, házakban megterített asztalok állnak,
és telis-tele vannak mindenféle finomságokkal,
a szobákban karácsonyi dallamok szállnak.
Ajándékok tömege pihen a feldíszített fenyők alatt,
színesebbnél-színesebb csomagolásban várnak,
s az ajándékozásból senki ki nem maradt.
Örömteli gyermeki arcok, simogatások és ölelések,
harsány kacagások, s vicces csipkelődések sora,
a mai estén megerősödnek a kötelékek.
A szeretet éjjelén annyira más a légkör, más az élet,
őszintébbek a szavak és igazabbak az érzések,
s boldogabbá válik valamennyi lélek.
Ragyog a napfény a hóval borított hegyek fölött,
varjak csapata szárnyal a magasban károgva,
s füst szállingózik az erdő fái között.
A füst egy tisztáson álló faház kéményéből száll,
melyben egy négyfős család éli mindennapjait,
s ahol a két kisgyermek a Jézuskára vár.
Egy fiú és egy lány, pirospozsgás a kerek arcuk,
ötévesek, ikrek, egészségesek és életvidámak,
s egész nap hallható a csilingelő hangjuk.
Gyakorta másznak fel az ablak előtt álló székre,
és közben sokszor pillantgatnak hátrafelé is,
remélve, a szüleik nem veszik őket észre.
Kémlelik a havas tájat és a hópihéket csodálják,
kis szívük az izgatottságtól hevesen dobog,
biz szeretnék látni a Karácsony csodáját.
Apa és anya nagyon sok szépet mesélt már róla,
esténként, lefekvés előtt, együtt játszanak,
náluk mindennapos a kacagás, s a móka.
Minden percüket átjárja a szívből jövő szeretet,
sokszor szánkóznak és hógolyóznak odakint,
s talpuk alatt ropognak a fagyott levelek.
Ragyog a napfény, a Nap ismét lepihenni készül,
aranyló sugarai érdekes árnyakat képeznek,
s általuk e varázslatos vidék megszépül.
Ébredezik a Hold, eljött a sejtelmes éjszaka ideje,
apró gyémántként csillognak a hegyi kristályok,
s újfent felerősödött a télnek a hidege.
Bent kellemes a meleg, kandallóban ropog a tűz,
finom étkek illata árad a konyha irányából,
s ez a csodás este minden gondot elűz.
A kicsik repesnek, mikor a csengő hangja szólal,
gyorsan átszaladnak a másik szobába és látják,
van ám ajándék, s az asztal tele sok jóval.
Rég látott arcok, s visszatérő emlékek,
ismerősök, barátok, s köztük testvérek.
Annyira várt találkozás, őszinte öröm,
a szép idők hangulata ím visszaköszön.
Boldog mosolyok villantak fel reggel,
amikor megszólalt a beállított vekker.
Az ok egyértelmű, újfent együtt végre,
és a csapat boldogan nézett fel az égre.
Rég látott arcok és újragondolt életek,
az elhangzottak felidézték a jó éveket.
Az idő hamar elszállt, a buli véget ért,
s a társaság valamennyi tagja hazatért.
Az igazi barát nem hagy el soha a bajban,
sőt, sokszor előre megérzi azt, ha baj van.
Megértően, s türelmesen nyújthat támaszt,
s meg is fogja lelni a neked fontos választ.
Mindig segíteni fog fájó problémák idején,
s maga is nagyon örül a barátjának sikerén.
Segítő kezet nyújt a legnehezebb időkben,
és pontosan ott van a találkozókon időben.
Az igazi barát átölel, amikor a kín gyötör,
melletted áll, s veled semmikor nem pöröl.
A szíve érted is dobog, hisz nagyon szeret,
s boldogságod idején őszintén veled nevet.
A feltétlen szeretet megsegíthet, ha baj van,
átláthatóbbá teheti a legnehezebb időket,
s ösztönözhet a legszörnyűbb bajban.
A megosztottságban összefogásra sarkallhat,
megvilágíthatja a legsötétebb zugokat is,
s érthetőbbé válhatnak a tartalmak.
A tartalmak, amelyeket a homály köde ural,
és melyeket a sötétség erői alkottak meg,
s aminek a végkifejlete nagyon cudar.
Boldogságot vihet a szeretet nélküli világba,
varázslatos perceket szerezhet gyakorta,
és elterelheti a rosszat, jobb irányba.
Ölelésre késztethet, belülről jövő érzésekre,
elérheti, hogy segítő kezet nyújthassunk,
s választ adhat a kényes kérdésekre.
A feltétlen szeretet, a tiszta szív, s a jó lélek,
létfontosságú dolgok kell, hogy legyenek,
míg ezen a Földön emberek élnek.
