Saját alkotásaim
Sóhajok szállnak, izzik a vágyak parazsa,
a szívek dobbanása erőteljesen hallik,
s remélnek az álmok, mint valaha.
A lélek félénken pislog szerte maga körül,
az érzések és az érzelmek táncot járnak,
s eme zűrzavarnak, van aki örül.
A szemek tiszta tükrében remény csillan,
és a puha érintések nyugalmat adnak,
talán a pillanat varázsa el nem illan.
Sóhajok szállnak, de ezek boldog sóhajok,
most a lélegzet is visszafojtva figyel,
s reméli, beteljesednek az óhajok.
Szeretni és szeretve lenni varázslatos dolog,
s olyankor az érintett személy úgy érzi,
a világ ezentúl majd körötte forog.
Másnak látja a valóságot és másnak az időt,
nem érzi nehéznek a gondok sorozatát,
s hiszi, reá következnek a jó idők.
Rózsaszínű ködként ereszkedik alá a fátyol,
nem eszik, s nem iszik eleget mostanság,
a valóságtól pedig most igen távol.
Álomvilág uralja a fantáziája összes percét,
s a vágyai szétáradnak az testében szerte,
elfeledve a lelkének minden terhét.
Szeretni és szeretve lenni sokak nagy álma,
s mindent megtennének ezért az álomért,
csak ne érje el őket a csalódás árnya.
Mi is a vágyakozás, csupán az elme játéka,
vagy a szív megfoghatatlan érzülete,
netán a természetnek a szándéka?
A hormonok késztetése, az érzelmek óhaja,
az álmok beteljesülése utáni epekedés,
az álmatlanság, s a remény sóhaja?
A kémiai zűrzavar, s az igéző illatok hatása,
igazi, erőteljes vonzalom a másik iránt,
netán a logikus gondolatok halála?
Mi is a vágyakozás, egy emésztő tűz belül,
a lélek zűrzavara, s a józan ész veszte,
amin a szerelem érzése kerül felül?
Elszalasztott pillanatok, soha meg nem élt percek,
mindennap remélt, s be nem teljesült vágyak,
és a lelkekben rejtőző, álombeli tervek.
Véghez nem vitt érintések, s áhított ölelések sora,
a szívekben izzó, varázslatos kábulat érzése,
melyeket nem lep majd be az idő pora.
Elszalasztott pillanatok, érzelmek csábos varázsa,
kimondhatatlan és mindörökre néma titkok,
mindezek velünk tartanak a halálba.
Érzelmek suhanása, s szívek dobbanása a mélyben,
izzó vágyak szárnyalása és az álmok hajszolása,
nagyon sokan megmerülnének a kéjben.
Ugyanakkor mindezt a legtöbben félnek kimutatni,
pironkodva, szemlesütve, s gyakran félrenézve,
sokszor nem tudják hol fognak kilyukadni.
Igen bizonytalanok, gyakorta hebegnek-habognak,
ám amikor nem látja őket senki, maguk vannak,
öröm vidítja a lelküket s szinte ragyognak.
Érzelmek suhanása tölti be a napok minden percét,
és járja át a gondolatokat, elterelve a figyelmet,
s feledtetve a szürke hétköznapok terhét.
Elölt álmok szállnak a csillagközi térben,
s már nem fürödnek reményben, fényben.
Hajdani ragyogásuk megkopott, fakó lett,
és nem számít immár semmiféle igaz tett.
Semmi nem hozhatja vissza a régi múltat,
hiába igyekezett a sors létrehozni egy újat.
A galaxisban suhan a fájdalom, a rettegés,
a csinált világ, a hazug és az aljas tettetés.
Szertefoszlanak a valódi érzések, emlékek,
amelyek egy jó világnak állítanak emléket.
Azonban sajnos annak a korszaknak vége,
mivel az emberek sokasága nem tért észre.
Elszalasztották az esélyt, s nincsen másik,
minden pillanattal csupán a gonosz játszik.
Megöli a lelkeket, s kiirtja az élet csíráját,
és az összes megmaradtra ráteszi az igáját.
Elölt álmok és a sanyarúan keserű igazság,
eltűnnek a semmibe, hol nem lesz vigasság.
Ott más sincs, csakis a sötétség, s a végzet,
harc nélkül semmivé foszlik minden lélek.
A nyugalom szigetén dúsak a rétek, zöldek a mezők,
patakok csörgedeznek a dombok oldalában,
s mindenfelé fák, tölgyek és fenyők.
Virágok illata tölti be a vidéket, s szellők szállnak el,
harmat csillog reggelente a fűszálak garmadán,
e helyen minden élőlény békét lel.
Bárányfelhők iramlanak a kék ég végtelen tengerén,
nincs harag, nincs háború, sem bú, sem bánat,
itt, a világnak e rejtett szegletén.
Nem létezik gonosz, nem szít feszültséget az ármány,
a pénz hatalma eme szigetet nem érte el soha,
és nem létezett errefelé járvány.
Nem szálldosnak erre a félelem és a rettegés árnyai,
szeretet, s békesség uralja a napokat, perceket,
s bármikor vidáman lehet játszani.
A nyugalom szigetén szinte megállt az idő és pihen,
nem zavarhatja fel semmi a végtelenség vizét,
a vágyak, s az álmok világa, az ilyen.
Elrabolt álmok, elrabolt életek, s elrabolt jövő,
megváltoztatott és hamis történelmi tettek,
a sötétség homálya állandó cselszövő.
Elhazudott napok, s eltervezett, kivetített tudat,
megtervezett évtizedek és gyilkos mérgek,
az igazság oly gyakorta hiába is kutat.
Lecsukott szemek, látni nem akaró elmék hada,
fel sem akarják fogni mindazt, mi történik,
ám hamarosan mindnek eláll a szava.
Elrabolt álmok szállnak el a végtelen semmibe,
s foszlanak a gyűlölet gyilkos mocsarába,
a halálig nem kell menni messzire.
Amit elszalasztottunk, az el is tűnik az időben,
és valószínűleg nem fog visszatérni a jövőben.
Esélyek sokasága illanhat el a tétovázás miatt,
érzések, érzelmek, vágyak vesznek oda emiatt.
Összetört szívek, fájó csalódások, halk sóhajok,
lelkek húrjain félénken pengető, újfajta óhajok.
Álmok varázslatos világa adhat újabb reményt,
és aki méltó rá, annak a sors felajánl egy esélyt.
Amit elszalasztottunk, az utunkon elkísér végig,
s belülről emészt minket a fájdalom mindvégig.
Ám hiába sajnáljuk magunkat, hibásak vagyunk,
hisz mikor kellett volna, sajna elakadt a szavunk.
A szív mélyén rejtőznek a lélek titkai és az igazság,
azok az emlékek, amelyek a valóságot őrzik,
s amelyeknek célja nem a vigasság.
A vágyak, az álmok, a szerelmek és az igaz szeretet,
a rajongás, a ragaszkodás, az őszinte barátság,
a jóból sohasem kap senki sem eleget.
E mélyben rejlik a keserűség, a csalódás és a harag,
a vonzalom, a megbecsülés, s az elismerés,
miközben a világ gyorsan előre halad.
Ki a megfelelő pillanatot nem használja fel, elkésik,
és sokat veszíthet, bár meglehet nem is tudja,
mire rádöbben erre, addigra biz elvérzik.
A szív mélyén felgyűlnek az érzelmek, a fájó sebek,
és nem múlhatnak el a kudarcok égető kínjai,
megmaradnak az általuk okozott hegek.
