Saját alkotásaim
Eltitkolt érzelmek, s belülről gyötrő vágyak,
a félelem, a bizonytalanság, a tétovázás,
mind a beteljesülés útjában állnak.
A megfelelni akarás, a ki mit szól bármihez,
a pletyka, a sunyi pusmogás, az irigység,
mind elzárja a szív útját bárkihez.
Izzón perzseli a lelket az oly áhított gyönyör,
a varázslatos álmok utáni sóvárgás tüze,
s mindezekkel az elme nem is pöröl.
Eltitkolt érzelmek, megtagadott percek sora,
eljátszott közömbösség, s elfordított arc,
ezek nem vezetnek el a célhoz soha.
Régi emlékek suhannak a gondolatok útjain,
felidézve olyan sok szépet, annyi vágyat,
s csendesen pengetnek a lélek húrjain.
Ismét előtörnek az elmúlt idők a homályból,
mosolyok, ölelések, vidámság és flörtök,
s megannyi érzés a szívnek a honából.
Újfent élnek az eltávozott szerettek, barátok,
az elvesztett gyermekek, közeli rokonok,
és elmosódnak a láthatatlan határok.
Régi emlékek, s egykori, csodás álmok sora,
bennünk élnek az időknek a végezetéig,
s nem fognak elhagyni minket soha.
Zűrzavaros érzelmek, s állandóan lobogó tűz,
csalódások és az elvesztéstől való félelmek,
ez mind a keserűség, s a bánat útjára űz.
Akaratlan érintések, átgondolatlan pillanatok,
ösztönös megnyilvánulások igen gyakorta,
és szívek, amelyek élvezik e pillanatot.
Árulkodó testbeszéd, ámító szavak, s mosoly,
a belülről fakadó színtiszta érzések tömege,
s ím a lélek önmaga csapdájában fogoly.
Zűrzavaros érzelmek és el nem érhető álmok,
olyannyira áhított ölelések, édes keserűség,
a sors bizony esetenként nagyon álnok.
Az elmúlás küszöbén felidéződnek a régi dolgok,
emlékek sokasága tör fel a lelkek mélyéből,
köztük sikeres tettek és tragikus sorsok.
Újra megelevenednek a gyermeki évek, s a család,
az ifjúkori tévedések, hibák, az izzó szerelmek,
a fájó kudarcok és a megnyert csaták.
A felnőtt időszak nehézségei, a sok-sok tennivaló,
a rengeteg munka, a mindennapi küzdelmek,
a jólét ideje, s mikor nem volt ennivaló.
A vágyak suhanása, az elképzelések, álmok ideje,
a tavasz csillogása, a nyári programok sora,
a szép őszi tájak és a télnek a hidege.
Az elmúlás küszöbén, mikor közel a végső béke,
frissebbnek tűnnek az elfeledett események,
s mindaz, ami egykor nem jött létre.
Sértődöttség és dacolás gyötri a megsebzett lelket,
amely szenved és nagyot csalódott valakiben,
s míg vérzik a szíve, nyugalmat nem lelhet.
Olyan fájdalmas az ábrándok érintését elveszíteni,
az áhított, s elképzelt vágyakat, remélt álmokat,
s önmagunk hibáit becsülettel szembesíteni.
A duzzogás nem jó megoldás, önbecsapás csupán,
s a látszat, mely szerint mi vagyunk megbántva,
e hazugságot magyarázná meg igen sután.
Sértődöttség és dacolás, oly hiábavaló egy dráma,
kár elvesztegetni rá értékes perceket, s órákat,
mikor helyrehozhatnánk mindent már ma.
Sóhajok szállnak, izzik a vágyak parazsa,
a szívek dobbanása erőteljesen hallik,
s remélnek az álmok, mint valaha.
A lélek félénken pislog szerte maga körül,
az érzések és az érzelmek táncot járnak,
s eme zűrzavarnak, van aki örül.
A szemek tiszta tükrében remény csillan,
és a puha érintések nyugalmat adnak,
talán a pillanat varázsa el nem illan.
Sóhajok szállnak, de ezek boldog sóhajok,
most a lélegzet is visszafojtva figyel,
s reméli, beteljesednek az óhajok.
Szeretni és szeretve lenni varázslatos dolog,
s olyankor az érintett személy úgy érzi,
a világ ezentúl majd körötte forog.
Másnak látja a valóságot és másnak az időt,
nem érzi nehéznek a gondok sorozatát,
s hiszi, reá következnek a jó idők.
Rózsaszínű ködként ereszkedik alá a fátyol,
nem eszik, s nem iszik eleget mostanság,
a valóságtól pedig most igen távol.
Álomvilág uralja a fantáziája összes percét,
s a vágyai szétáradnak az testében szerte,
elfeledve a lelkének minden terhét.
Szeretni és szeretve lenni sokak nagy álma,
s mindent megtennének ezért az álomért,
csak ne érje el őket a csalódás árnya.
Mi is a vágyakozás, csupán az elme játéka,
vagy a szív megfoghatatlan érzülete,
netán a természetnek a szándéka?
A hormonok késztetése, az érzelmek óhaja,
az álmok beteljesülése utáni epekedés,
az álmatlanság, s a remény sóhaja?
A kémiai zűrzavar, s az igéző illatok hatása,
igazi, erőteljes vonzalom a másik iránt,
netán a logikus gondolatok halála?
Mi is a vágyakozás, egy emésztő tűz belül,
a lélek zűrzavara, s a józan ész veszte,
amin a szerelem érzése kerül felül?
Elszalasztott pillanatok, soha meg nem élt percek,
mindennap remélt, s be nem teljesült vágyak,
és a lelkekben rejtőző, álombeli tervek.
Véghez nem vitt érintések, s áhított ölelések sora,
a szívekben izzó, varázslatos kábulat érzése,
melyeket nem lep majd be az idő pora.
Elszalasztott pillanatok, érzelmek csábos varázsa,
kimondhatatlan és mindörökre néma titkok,
mindezek velünk tartanak a halálba.
Érzelmek suhanása, s szívek dobbanása a mélyben,
izzó vágyak szárnyalása és az álmok hajszolása,
nagyon sokan megmerülnének a kéjben.
Ugyanakkor mindezt a legtöbben félnek kimutatni,
pironkodva, szemlesütve, s gyakran félrenézve,
sokszor nem tudják hol fognak kilyukadni.
Igen bizonytalanok, gyakorta hebegnek-habognak,
ám amikor nem látja őket senki, maguk vannak,
öröm vidítja a lelküket s szinte ragyognak.
Érzelmek suhanása tölti be a napok minden percét,
és járja át a gondolatokat, elterelve a figyelmet,
s feledtetve a szürke hétköznapok terhét.
