álmok Archívum - 23 / 26 oldal

Elölt álmok

Elölt álmok szállnak a csillagközi térben,

s már nem fürödnek reményben, fényben.

Hajdani ragyogásuk megkopott, fakó lett,

és nem számít immár semmiféle igaz tett.

Semmi nem hozhatja vissza a régi múltat,

hiába igyekezett a sors létrehozni egy újat.

A galaxisban suhan a fájdalom, a rettegés,

a csinált világ, a hazug és az aljas tettetés.

Szertefoszlanak a valódi érzések, emlékek,

amelyek egy jó világnak állítanak emléket.

Azonban sajnos annak a korszaknak vége,

mivel az emberek sokasága nem tért észre.

Elszalasztották az esélyt, s nincsen másik,

minden pillanattal csupán a gonosz játszik.

Megöli a lelkeket, s kiirtja az élet csíráját,

és az összes megmaradtra ráteszi az igáját.

Elölt álmok és a sanyarúan keserű igazság,

eltűnnek a semmibe, hol nem lesz vigasság.

Ott más sincs, csakis a sötétség, s a végzet,

harc nélkül semmivé foszlik minden lélek.

A nyugalom szigetén

A nyugalom szigetén dúsak a rétek, zöldek a mezők,

patakok csörgedeznek a dombok oldalában,

s mindenfelé fák, tölgyek és fenyők.

Virágok illata tölti be a vidéket, s szellők szállnak el,

harmat csillog reggelente a fűszálak garmadán,

e helyen minden élőlény békét lel.

Bárányfelhők iramlanak a kék ég végtelen tengerén,

nincs harag, nincs háború, sem bú, sem bánat,

itt, a világnak e rejtett szegletén.

Nem létezik gonosz, nem szít feszültséget az ármány,

a pénz hatalma eme szigetet nem érte el soha,

és nem létezett errefelé járvány.

Nem szálldosnak erre a félelem és a rettegés árnyai,

szeretet, s békesség uralja a napokat, perceket,

s bármikor vidáman lehet játszani.

A nyugalom szigetén szinte megállt az idő és pihen,

nem zavarhatja fel semmi a végtelenség vizét,

a vágyak, s az álmok világa, az ilyen.

Elrabolt álmok

Elrabolt álmok, elrabolt életek, s elrabolt jövő,

megváltoztatott és hamis történelmi tettek,

a sötétség homálya állandó cselszövő.

Elhazudott napok, s eltervezett, kivetített tudat,

megtervezett évtizedek és gyilkos mérgek,

az igazság oly gyakorta hiába is kutat.

Lecsukott szemek, látni nem akaró elmék hada,

fel sem akarják fogni mindazt, mi történik,

ám hamarosan mindnek eláll a szava.

Elrabolt álmok szállnak el a végtelen semmibe,

s foszlanak a gyűlölet gyilkos mocsarába,

a halálig nem kell menni messzire.

Amit elszalasztottunk

Amit elszalasztottunk, az el is tűnik az időben,

és valószínűleg nem fog visszatérni a jövőben.

Esélyek sokasága illanhat el a tétovázás miatt,

érzések, érzelmek, vágyak vesznek oda emiatt.

Összetört szívek, fájó csalódások, halk sóhajok,

lelkek húrjain félénken pengető, újfajta óhajok.

Álmok varázslatos világa adhat újabb reményt,

és aki méltó rá, annak a sors felajánl egy esélyt.

Amit elszalasztottunk, az utunkon elkísér végig,

s belülről emészt minket a fájdalom mindvégig.

Ám hiába sajnáljuk magunkat, hibásak vagyunk,

hisz mikor kellett volna, sajna elakadt a szavunk.

A szív mélyén

A szív mélyén rejtőznek a lélek titkai és az igazság,

azok az emlékek, amelyek a valóságot őrzik,

s amelyeknek célja nem a vigasság.

A vágyak, az álmok, a szerelmek és az igaz szeretet,

a rajongás, a ragaszkodás, az őszinte barátság,

a jóból sohasem kap senki sem eleget.

E mélyben rejlik a keserűség, a csalódás és a harag,

a vonzalom, a megbecsülés, s az elismerés,

miközben a világ gyorsan előre halad.

Ki a megfelelő pillanatot nem használja fel, elkésik,

és sokat veszíthet, bár meglehet nem is tudja,

mire rádöbben erre, addigra biz elvérzik.

A szív mélyén felgyűlnek az érzelmek, a fájó sebek,

és nem múlhatnak el a kudarcok égető kínjai,

megmaradnak az általuk okozott hegek.

A lelkek harca

A lelkek harca bizony az idők kezdete óta folyik,

gyakran nagyon kegyetlenül, máskor szelíden,

s addig tart, amíg csak az élet el nem fogyik.

Számtalan megpróbáltatás teszi nehézzé az utat,

sok az ármány, irigység, megtervezett gonosz,

és sokszor nem könnyű megtalálni a kiutat.

A lelkek felemésztődhetnek a folytonos harcban,

rémes sebeket szerezhetnek, példa nélkülieket,

s legtöbbször magukra maradnak a bajban.

Óriási szükségük van szeretetre és igaz ölelésre,

szívből jövő, tiszta, önzetlen segítő szándékra,

nagy az érzelmek kavalkádja, szövevénye.

A lelkek harca alkalomadtán nyugvópontra érhet,

hol a vágyak, az álmok, elérhetik az áhított célt,

s a boldogság percei a rosszra csapást mérnek.

Álomvilágban élve

Álomvilágban élve a valóságot homály fedi,

másnak tűnnek a nappalok, az éjek,

s az élet boldogsággal teli.

Napfény ragyogja be a tájat, s zöldek a rétek,

méhek zümmögnek a virágok fölött,

az élőlények vidáman élnek.

Senki nem bánt senkit, s nyugodtak a napok,

nincsenek problémák, sem gondok,

s nincsenek foglyok, rabok.

Őszinték az emberek, s a szeretet ereje nagy,

nem létezik a gonosz, s az ármány,

és nincsen hideg, sem fagy.

Érzésekkel, s érzelmekkel telítettek a percek,

mindenfelől árad a segítőkészség,

s a szívek örömmel teltek.

Álomvilágban élve békések a vágyak, álmok,

az ébredés biza fájdalmas, rémítő,

a valóság szörnyű, s álnok.

Addig szeress

Addig szeress, amíg megteheted, amíg élsz,

s ameddig a szíved dobbanásra képes,

akkor is, ha nagyon félsz.

Míg a lelked nem ég ki és nem válik üressé,

s az érzelmek susogó szárnyalására,

a füled nem válik süketté.

Amíg még képes vagy igaz érzésekkel élni,

s az álmok varázslatos birodalmában,

a meséket, vágyakat átélni.

Addig szeress, míg van, ki cirógatja arcod,

van aki megérint, s átölel, mert szeret,

míg eljön az utolsó harcod.

Elszalasztott lehetőségek

Elszalasztott lehetőségek kísérik az utunkat,

sokszor visszatérő álmok kísértenek,

visszasírva a régi múltunkat.

Olyan sok álmot, vágyat veszítünk naponta,

s legtöbbjük valóban csak álom volt,

a félelmünk szorít a sarokba.

Szerelmeket hagytunk veszni, mert féltünk,

a visszautasítástól, a lelki sérüléstől,

s más nem igen tehetett értünk.

Szeretteinket is megbántottuk néha napján,

soha nem akartuk, s meg is bántuk,

csupán legyintettünk, hagyján.

Bocsánatot kérni nem könnyű, igen nehéz,

s bár magunknak is fájdalmat okoz,

reméljük álom ez az egész.

Legtöbbször nem mondtuk el, mit is érzünk,

s nem öleltünk a keblünkre senkit,

akármennyi jót is tett értünk.

Számtalan esetben elbúcsúzni sem tudtunk,

s csak szívünk őrzi az emlékeket,

idő kell, hogy előre jussunk.

Elszalasztott lehetőségek, melyek elszálltak,

s kísérteni fognak minket míg élünk,

és amíg velünk is elbánnak.

Nehéz idők

Nehéz idők, s gonosz sötét idők járnak,

az emberek félnek, rettegnek,

s nyugalomra vágynak.

Félik, hogy elveszíthetik a családjukat,

felélik a kis tartalék pénzüket,

s elvesztik a barátaikat.

A gyerekeik jövőjéért aggódnak sokan,

holott már a jelenük is rémes,

s az idejük pedig rohan.

A vágyak, s álmok szerényebbé váltak,

szinte nem is léteznek újabban,

a lelkek harcban állnak.

Harcban mindenért, ami fontos nekik,

amiért képesek áldozatot hozni,

s közben önmagukat eszik.

Varászlatos szerelmek, ölelések hiánya,

s megannyi szívből jövő érzés,

keserűen kiált a világba.

Nehéz idők és sanyarú, tragikus sorsok,

kemény küzdelmek, fájdalmak,

megoldásra váró dolgok.

Kisüthetne a Nap, nyílnának a virágok,

s visszatérhetne a normális élet,

ha tenne érte minden lélek.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31