álmok Archívum - 23 / 25 oldal

A lelkek harca

A lelkek harca bizony az idők kezdete óta folyik,

gyakran nagyon kegyetlenül, máskor szelíden,

s addig tart, amíg csak az élet el nem fogyik.

Számtalan megpróbáltatás teszi nehézzé az utat,

sok az ármány, irigység, megtervezett gonosz,

és sokszor nem könnyű megtalálni a kiutat.

A lelkek felemésztődhetnek a folytonos harcban,

rémes sebeket szerezhetnek, példa nélkülieket,

s legtöbbször magukra maradnak a bajban.

Óriási szükségük van szeretetre és igaz ölelésre,

szívből jövő, tiszta, önzetlen segítő szándékra,

nagy az érzelmek kavalkádja, szövevénye.

A lelkek harca alkalomadtán nyugvópontra érhet,

hol a vágyak, az álmok, elérhetik az áhított célt,

s a boldogság percei a rosszra csapást mérnek.

Álomvilágban élve

Álomvilágban élve a valóságot homály fedi,

másnak tűnnek a nappalok, az éjek,

s az élet boldogsággal teli.

Napfény ragyogja be a tájat, s zöldek a rétek,

méhek zümmögnek a virágok fölött,

az élőlények vidáman élnek.

Senki nem bánt senkit, s nyugodtak a napok,

nincsenek problémák, sem gondok,

s nincsenek foglyok, rabok.

Őszinték az emberek, s a szeretet ereje nagy,

nem létezik a gonosz, s az ármány,

és nincsen hideg, sem fagy.

Érzésekkel, s érzelmekkel telítettek a percek,

mindenfelől árad a segítőkészség,

s a szívek örömmel teltek.

Álomvilágban élve békések a vágyak, álmok,

az ébredés biza fájdalmas, rémítő,

a valóság szörnyű, s álnok.

Addig szeress

Addig szeress, amíg megteheted, amíg élsz,

s ameddig a szíved dobbanásra képes,

akkor is, ha nagyon félsz.

Míg a lelked nem ég ki és nem válik üressé,

s az érzelmek susogó szárnyalására,

a füled nem válik süketté.

Amíg még képes vagy igaz érzésekkel élni,

s az álmok varázslatos birodalmában,

a meséket, vágyakat átélni.

Addig szeress, míg van, ki cirógatja arcod,

van aki megérint, s átölel, mert szeret,

míg eljön az utolsó harcod.

Elszalasztott lehetőségek

Elszalasztott lehetőségek kísérik az utunkat,

sokszor visszatérő álmok kísértenek,

visszasírva a régi múltunkat.

Olyan sok álmot, vágyat veszítünk naponta,

s legtöbbjük valóban csak álom volt,

a félelmünk szorít a sarokba.

Szerelmeket hagytunk veszni, mert féltünk,

a visszautasítástól, a lelki sérüléstől,

s más nem igen tehetett értünk.

Szeretteinket is megbántottuk néha napján,

soha nem akartuk, s meg is bántuk,

csupán legyintettünk, hagyján.

Bocsánatot kérni nem könnyű, igen nehéz,

s bár magunknak is fájdalmat okoz,

reméljük álom ez az egész.

Legtöbbször nem mondtuk el, mit is érzünk,

s nem öleltünk a keblünkre senkit,

akármennyi jót is tett értünk.

Számtalan esetben elbúcsúzni sem tudtunk,

s csak szívünk őrzi az emlékeket,

idő kell, hogy előre jussunk.

Elszalasztott lehetőségek, melyek elszálltak,

s kísérteni fognak minket míg élünk,

és amíg velünk is elbánnak.

Nehéz idők

Nehéz idők, s gonosz sötét idők járnak,

az emberek félnek, rettegnek,

s nyugalomra vágynak.

Félik, hogy elveszíthetik a családjukat,

felélik a kis tartalék pénzüket,

s elvesztik a barátaikat.

A gyerekeik jövőjéért aggódnak sokan,

holott már a jelenük is rémes,

s az idejük pedig rohan.

A vágyak, s álmok szerényebbé váltak,

szinte nem is léteznek újabban,

a lelkek harcban állnak.

Harcban mindenért, ami fontos nekik,

amiért képesek áldozatot hozni,

s közben önmagukat eszik.

Varászlatos szerelmek, ölelések hiánya,

s megannyi szívből jövő érzés,

keserűen kiált a világba.

Nehéz idők és sanyarú, tragikus sorsok,

kemény küzdelmek, fájdalmak,

megoldásra váró dolgok.

Kisüthetne a Nap, nyílnának a virágok,

s visszatérhetne a normális élet,

ha tenne érte minden lélek.

Ragyogó napfény, gyönyörű virágok,
orgona és gyöngyvirág illata szárnyal,
betölti a teret és ezt az egész világot,
kellemes érzéseket táplálva a vággyal.

Bódító illatok és varázslatos percek,
izgalmas nyugalom a természet ölén,
valami készül és valami forrón serceg,
útnak indulva az álmok kéjes tengerén.

A remény sugara

A remény sugara száll a térben,

s bejárja a világ minden pontját,

igyekszik benézni az ablakokon,

s enyhíteni az emberek gondját.

Szeretne ismét valami jót tenni,

kellemes álmokat valóra váltani,

s ismét boldog perceket szerezni,

ám semmiképp, sohasem ártani.

Tovalibbenni a vágyak szárnyain,

s elhitetni, hogy biza szebb lehet,

felcsillantani egy igazabb esélyt,

ennél jobbat most nem igen tehet.

A remény sugara bejárja a teret,

s bearanyozza az érzelmek sorát,

megdobogtatva a rideg szíveket,

elfeledteti a nehézségek nyomát.

Életünk útján

Életünk útján igen sok a teher,

a legtöbb nehéz, s hamar lever.

Számtalan emlék marad reánk,

sokan gondolnak majd miránk.

Élmények ezrei élnek bennünk,

néha sejtjük mit is kell tennünk.

Máskor viszont sokat hibázunk,

lényegtelen dolgokon vitázunk.

Olykor nem látjuk, mit kellene,

s elvakíthat a csillogás kelleme.

Elvesztegetünk rengeteg napot,

s álmodunk nem kicsit, nagyot.

Vágyaink szárnyalnak az éjben,

s tovalibbennek az esti szélben.

Alkalomadtán gyávák vagyunk,

s nem hallik messze a szavunk.

Életünk útján nagyon sok a rög,

s a legtöbb a kezdetig visszalök.

Felállni a földről sohasem késő,

mielőtt eljön a pillanat, a végső.

Míg alszunk

Míg alszunk, álmodhatunk szépeket,

s álmunkban legyőzhetjük a rémeket.

Napsütötte zöld mezőket is láthatunk,

sok örömöt, s boldogságot várhatunk.

Kalandok sorát élhetjük át bármikor,

az énünk bátor és soha nem pánikol.

Hősiesen elnyerjük, amire vágyunk,

s kedvünk szerint teljesül az álmunk.

Pazar virágmezőket láthatunk szerte,

béke és nyugalom honol világszerte.

Leszámolunk a legsötétebb árnnyal,

s képzeletünk a galaxisban szárnyal.

Rémálmok törhetnek reánk, de hiába,

velünk senki soha nem szállhat vitába.

Sokszor álmodunk az álmunkon belül,

ám minden rosszon mi kerülünk felül.

Elhunyt szeretteinkkel találkozhatunk,

s új ismeretlenekkel is barátkozhatunk.

Képzeletünk valósat és valótlant láttat,

fantáziánk ismeretlen helyeken járhat.

Gyermekkori történéseket élünk újra,

saját kis lelki védőhálónk mögé bújva.

Kívülről nézzük, milyenek is voltunk,

szüleinknek a csínyekről sose szóltunk.

Míg alszunk, csodák világában járunk,

s újabb, izgalmas pillanatokra várunk.

Kegyetlenül keserű az ébredés reggel,

mikor újra kinyitja a szemét az ember.

Szép emlékek

Szép emlékek foszlányai szállnak

és melegséggel töltik el a lelkeket,

oly régen az elmék mélyén vártak,

s most elhagyták a biztos rejteket.

Felidézik az igaz szeretet perceit,

a meghitt órákat, boldog napokat,

családok egykori álmait, s terveit,

csodás tavaszokat, s téli fagyokat.

Puha érintéseket, s tüzes vágyakat,

rejtőző szerelmeket a szív mélyén,

s néhanapján mesebeli szárnyakat,

örömteli beteljesülést az út végén.

Vidám gyerekeket, a Nap melegét,

ölelések sorát, s közös nevetéseket,

megerősítik az összetartozás erejét,

újraélesztik a régvolt eseményeket.

A szép emlékek átkarolják a jelent,

s érzelmeink lágy húrjait pengetik,

ki-ki maga tudja, neki ez mit jelent,

a múlt pillanatai a végtelent sejtetik.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31