Saját alkotásaim
Zöldellő mezőkön
útra kell a remény,
s láncait próbálja
ledobni a szegény.
Küzd becsülettel,
ismerve a múltat,
tudja igen sok az,
ami rajta múlhat.
Nehéz terhet visz,
sóhajok szele kíséri,
s a sajgó szíveknek
a szabadságot ígéri.
Suhan a világ körül,
tüzet gyújt az éjben,
a lelkeket gyógyítva
száguldozik a térben.
Pihenni nincs ideje,
nem állhat le soha,
hisz akkor sokaknak
az álmát viszi tova.
Kongó utcák, üres terek,
gyötrő félelem és bánat,
egymástól rettegő felek,
a pánik éjszaka is támad.
Elhidegült barátok, család,
hóhérnak tűnő szomszédok,
a világ igen hitvány, galád,
mást kihasználó moslékok.
Rácsok nélkül is bezárt élet,
már ha annak lehet nevezni,
vírus fenyegeti most a létet,
bárkit könnyű megvezetni.
Eközben kint madárdal szól,
virágillatot fúj a szél szerte,
régóta volt a Föld ilyen jól,
e csatát a természet nyerte.
